Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
2 TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 julius 15. kezdik, a táborba is átszürődik ez az ellenállhatatlanul mélabus dallam a e mellett szunnyadozik szalmazsákjain a tábortűz után az álomba merült tábor. Az Ormányságban vagyunk. Á legközelebbi községek Drávaszabolcs és Drávapalkonya. Szinmagyar a lakosságuk, s ez az a sokat emlegetett magyar faj, amely fölött húzogatják a halálharangot a szociológusok. Nem szépek, de becsületes, nyilt tekintetű tatárkoponyák, jó hallgatni a beszédjüket, elnyújtott, áthajtó magánhangzóikat. Most van a dandárja a munkának, a falu minden épkézláb embere a mezőn szorgoskodik, kapál, arat, a Feketeviz deszkahidjai szünet nélkül dobognak a kévékkel megrakott szekerek alatt, réteken, folyón, mocsarakban a libák, kacsák százai, az élet mozgásának, a jövőépítésnek mindmegannyi jele, mégis keleti fá- tűm sulyosodik erre a keleti népre, a községek kicsik, alig 90—100 ház, uj ház alig-alig akad, nem építkeznek, mert nem is kell; a régi ház öröklődik az utódra, utód pedig több nyíre csak egy van, vagy egyse. A faj erőtlensége-e ez, vagy titkos bűnök lappanganak-e alatta, de intőjel minden magyarnak s főképpen pedig azoknak a számára, akik e faj gondját viselni hivatottak. Szemben a táborral a drávaparti erdők vonulata megszakad s a résen át a Dráva ideges rohanásu hullámfodrai fölött a túlsó parton kikötő- épitmények látszanak, mögötte erdő. Az már Jugoszlávia. Teherhajók farainak uszályaikkal a kikötőhöz, néha egy-egy személyhajó is, jugoszláv hajók, látjuk a zászlóikat. A fák mögött nagy horvát község húzódik meg Miholjác. Házait nem látni, de tudjuk, hogy ott halra, ahol az a sudár jegenye emelkedik ki a sötét taréj fölé, királyi park van, azt mondják a meggyilkolt Sándor király kedves tartózkodási helye volt. El-elnézzük néha a kikötőben folyó sürgés-forgást, de a fiukat ebből főképpen az lelkesíti, hogy viszont ott is jól láthatják a magyar zászlót, amely táborunk árbócán lengedezik. „Hadd pukkadjanak 1" Sőt a határőrök azt mondják, hogy a kürtjeleinket is nagyon jól lehet hallani a határon. Amióta ezt a kürtösünk megtudta, kétszeres buzgalommal fújja zászlófelvonáskor a diszjelet és végkimerülésig a takarodót. A Drávahidnál voltunk a cserkészekkel. Vasút, országút vezet át rajta; valamikor pöfögő vonatokkal, a csárdái pihenő után vidáman kurjongató kocsisokkal, zörgő szekerekkel, lüktető életér lehetett, ma dermedt az élet — vagy csak alszik, Csipkerózsika álmát alussza s feloldásra vár a szörnyű varázs alól. Két határőr vár bennünket, nem marcona katonák, inkább csak a vámot szedik, meg a vízállást mérik a hid alatt s jelentik a rádiónak, hogy a Dráva Drávaszabolcmál árad, 220 a vízállás. Egyik ideadta a távcsövét, átnéztünk a hidon a balkáni szomszédhoz. A harmadik víznél sétál a jugoszláv határőr, de az ő vállán már puska van. Látszik, hogy meg látott bennünket, az egyenruhás cső portot bizalmatlan tekintettel méregeti, talán azt mérlegeli, hogy nemtetszése kifejezésében ez esetben mely határig terjedhetne a joga, de aztán mégis meggondolja magát, tovább kocog szöges bakancsaival. A szerb határőr fegyvere mellett egyéb is felkelti a figyelmet a túlsó parton: apró kunyhók sora a folyó mellett pár száz méternyire egymástól, szerb határőrkunyhók, valóságos csatárlánc. Úgy látszik, nagyon kell vigyázni Jugoszláviára. Jól esik ezt észrevenni a megalá- zottaknak, de — körülnézve ezek között a bronzbőrü inas fiatal magyarok között a táborban — még jólesőbb a megérzés, hogy a balkáni szomszéd óvatosságának mind nyo mósabb oka lesz annak a megérzése, hogy ez a szemünk láttára felnövő fiatal magyarság már nem elégszik meg az erkölcsi rehabilitálás szenti- mentalizmusával sem, hanem életet akar. Megérkezve a táborhelyünkre, fel se tudtuk rendesen verni sátrainkat, ránkssakadt az eső, napokig szünet nélkül esett, a rét valóságos ingovánnyá vált, lábbelink, ruhánk nem tudott megszáradni, a szalmazsákjaink sárba feküdtek a sátrakban, mikor pádig végre megállt az eső, a legtikkasztóbb hőség szakadt ránk, égtünk a napon, főttünk a sátorban. Ez az uj nemzedék felvértezi magát a nagy harcra s ahogy a tábortűz mellett ormánysági magyar testvéreink szivéből a hagyományos magyar értékek levegője ömlik át belénk, úgy érezzük, hogy ez a serdülő fiatal magyarság is ad valamit: a rugalmasság villamosságát szikrázza át az ő szivükbe s villamos battériáival bombázza, bomlasztja lelkűkben a rájuk fásuló keleti fátumot. Csapó Jenő. Válasz o „Szövetkezőnek“ A Tolnamegyei Hírlap egyik legutóbbi számában megjelent, a „Tolnamegyei Gazdaságok Szövetkezete“ (TGSz) működését bíráló cikk alkal mat ad arra, hogy kissé megvilágít sam azokat a sötét vadászterületeket, amiket eddig a jámbor fogyasztó, jelen esetben elsősorban a tolnamegyei gazdaközönség rovására, a mai nehéz gazdasági helyzetben is egyes értékesítő és kereskedelmi szervek, illetve érdekeltségek, háborítatlanul élveztek. Megtámadja cikkiró a TGSz szén- beszerzési akcióját avval, hogy nem igaz az, hogy olcsóbb szenet tud a gazdák részére biztosítani, hanem csak közönséges ügynöki működést fejt ki. Hivatkozik arra, hogy van a föld- mivelésügyi miniszternek egy a bányákra kötelező szénármegállapitása és hogy ebből az árból a bányák mindössze 3 °/0 engedményt nyújt hatnak. Evvel szemben igenis sikerült a TGSz nek egy kartellen kívül álló bánya 6000 kalóriás kitűnő minőségű szenét a gazdák részére jutányos egységárban q ként 2 pengőért megszerezni. Ugyanakkor a többi szénnél az a helyzet, hogy a gazdák pl. ugyanazt a szenet ab bánya, a legkülönbözőbb áron tudják csak beszerezni. Ezek az árdifferenciák elérik néha a 25%-ot is. Kérdem, lehetséges-e az, hogy míg a tájékozatlan gazda 3 20 P-t fizet egy 5000 kalóriás aknaszénért, ugyanakkor élelmesebb társa 260 P-ért kapja ugyanazt, holott a közvetítő még ennél az árnál is igen szép hasznot élvez. Esek az anomáliák voltak azok, amelyek életre hívták a TGSz-t és annak sikeres működését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy támadják. Támadják pedig nem a fogyasztók részéről, hanem éppen azok, akik igen jól tudják, hogy ez az ut és ez a mód az, ami a féktelen közvetítői mohóságot ielohasstja és gátat vet a szervezetlen fogyasztó kihasználásának. A TGSz. igenis dolgozni fog s ahogy a szénnél, úgy a többi mező- gazdasági cikknél is meg fogja találni a legolcsóbb forrást. Befejezésül még csak annyit, amit meg tudott tenni a nyugati államok gazdaközönsége, azt mi is el fogjuk érni. Mert lehetetlen, hogy az a magyar gazda, aki termelésben ugyanazt tudja produkálni, amit nyugati szomszédai, értékesítés és beszerzés terén nem tudja érdekeit megvédeni 1 Ifj. Weber Kálmán. HÍREK Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! — A pásztói választás. Vasárnap folyt le a pásztói kerületben az ország gyűlési képviselőválasztás és mint az előrelátható volt, újra Ivády Bélát, a Nemzeti Egység Pártjának elnökét választották meg képviselőül. A választók közel 90 százaléka jelent meg a szavazatszedő bizottságok előtt, ahol Ivády Bélára 4421, Cseresnyés Aladárra 3056 szavazat esett, úgyhogy Ivády Bála 1365 szótöbbséggel nyerte el a mandátumot. Bár a budapesti baloldali újságok gőzhengerről, terrorról írtak, Pásitón annyira teljes volt a rend és nyugalom, hogy egyetlen esetben sem volt szükség karhatalmi beavatkozásra sem. Ivády győzelme, mely a rádió utján már vasárnap este köztudomásúvá lett, országszerte nagy örömet és megelégedést keltett, mert az eredményben — a kiváló politikus imponáló személyének megbecsülésén túl — az egész ország Gömbös Gyula politikája helyességének az elismerését látja. — Tolna vármegye közigazgatási bizottsága julius havi rendes ülését folyó hó 14-én tartotta vitéz dr Thu- ránszky László főispán elnöklete alatt, melyen a hivatalos tagokon kívül résztvettek : gróf Apponyi Rezső, dr Bernáth Béla, dr Csapó Dániel, Döry Frigyes, báró Fiáth Ti bor, báró Jeszenszky Józsel, Kiss Lajos, Kovács Sebestény Endre, vitéz Makray Lajos és Klein Antal választott bizottsági tagok. A főispán az ülést megnyitva, üdvözölte Lin- dauer Ferenc miniszteri tanácsos, pénzügyigazgatót, dr Gaál Dezső kir. ügyészségi elnököt és dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelőt kormányzói kitüntető kinevezésük alkalmából, megköszönve nekik eddigi értékes munkásságukat és kérte jövőre is odaadó buzgó közreműködésüket hazánk s a vármegye javára. Az üdvözöltek nevében Lindauer Ferenc miniszteri tanácsos mondott hálás köszönetét a meleg és szívből jött üdvözlésért és ovációért. Fájó szívvel jelentette a főispán, hogy Freyler Károly dr vármegyei tiszti főorvos f. évi julius hó 1-től nyugalomba vonult s felolvastatta nevezett bucsuiratát, majd méltatta dr Freyler Károly főorvos kiváló munkásságát és érdemeit, jegyzőkönyvi köszönetét mondva neki buzgó három évtizedes működéséért, egyben üdvözölte dr Fördős Dezső uj vm. tiszti főorvost, áldást kérve működésére. Ezután áttért a bizottság a napirend letárgyalására, melynek során a referensek havi jelentéseit tudomásul vette. A napirend le- tárgyalása után az útügyi, gazdasági, adó- és népoktatásügyi albizottságok tartották meg üléseiket. — Városi közgyűlés. Szekszárd város képviselőtestülete folyó hó 15-én délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Á tárgysorozaton szerepel a belügyminiszter leirata a vámszolgálat ellátásáról, a pénzügyminiszter rendelete a rendkívüli ideiglenes házadómentesség megadásáról, a vármegyei kisgyülés véghatározata az üzemi alkalmazottak fegyelmi szabályzatáról, a vizműszabályrendelet módosítása, iskolák jövő tanévi költségvetése, a városi napszámbérek megállapítására kiküldött bizottság javaslata és néhány kisebb jelentőségű ügy. — A szekszárd újvárosi esperes betegsége. Bizonyára mindenfelé igaz részvétet kelt a hírünk, hogy Horváth Károly szekszárd-újvárosi plébános, kerületi esperes, a hívei rajongó sze- rátététől körülvett kiváló lelkipásztor súlyosabb természetű vakbélműtétet végeztetett magán a szekszárdi kórházban. Horváth esperes már napokkal előbb érzett vakbéltáji irritáció- kát, amelyeknek azonban nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Hétfőn kora délután azonban annyira rosszabbodott a közérzete, hogy szükségét érezte a kórházi vizsgálatnak és ennek eredményeképpen dr Pon- grácz Sándor sebész szakorvos nyomban sikeres műtétet is végzett rajta. Az operáció után Horváth esperes állapotában jelentékeny könnyebbülés állott be. Mint lapunk zártakor értesülünk, kedden reggel közérzete jó, hőmérséklete normális és hacsak valami váratlan komplikáció nem lép fel, minden remény megvan mielőbbi felépülésére. Horváth esperes hirtelen betegségének a hire hétfőn délután villámgyorsan terjedt el Szekszárdon és a társadalom minden rétegéből aggódva érdeklődtek a pécsi egyházmegye emez egyik legnépszerűbb papjának az állapota iránt. — Tanári áthelyezések. A vallásés közoktatásügyi m. kir. miniszter dr Varga Gábor szekszárdi állami főgimnáziumi rendes tanárt a kispesti állami főgimnáziumba és Lázár István csongrádi állami főgimnáziumi tanárt a szekszárdi áll. főgimnáziumba helyezte át. — Vasúti mérnöki áthelyezések. A Magyar Királyi Államvasutak igazgatósága Villányi Rezső mérnököt a szekszárdi osztálymérnökségtől áthelyezte a pécsi Uzletvezetőséghez, Zala János mérnököt pedig Pécsről Szekszárdra rendelte. — Eötvös-kollégiumba felvétel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Róder Lászlónak, Róder Pál tanügyi tanácsos, volt szekszárdi gimnáziumi igazgató fiának adományozta az Eötvös kollégium tagságát az 1936—37. tanévre. JT Szerda, julius 15. Csütörtök, julius 16. VILÁGMOZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF Csak 16 éven felüliek részére Ij Guy de Maupassant világhíre novellája filmen: Az ordonánc Az előadások kezdete: hétköznapokon: l/>7 és 9 órakor, vasár- és ünnepnap: 3, 5, 7 és 9 órakor Főszereplők: Marcalié C h a n t a 1 és Paulette D u b e s t Fox világhiradó
