Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
II. évfolyam. Sümeg, 1922. szeptember 28. 39. szám. Mezőgazdasági és kereskedelmi keresztény hetilap. HEOJELENIK HINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztő és kiadó : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sümegen, Kossuth Lajos utca 128. szám. Interurban telefon 26. szám. POSGAY ANDOR. Előfizetési ára : Egész évre 300 K. Félévre 150 K, Negyedévre 75 K* — Egyes szám ára 6 korona. Hirdetések díjszabás szerint. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igaszságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. JImen\ | Kisfaludy Sándor. | A Fehérkövek hegylábának bokrai először öltötték fel az ősz ünnepi köntösét. Kisfaludy Mihály nemzetes ur a hordó forrázás gondját Ágh Ferenc ispánra bízva, Pali hajdú sürgető hívására az oszlopos szőllőhajlékból kilépett a mély hegyi útra. A vénasszonyok nyarának melengető su- gárverése közt gyönyörködött a haldokló természet szinpompájában, amikor a szépséges Sándorffy Anna ágyas szobájában felhangzott a gyermeksirás. Mihály nemzetes ur atyai önérzetének büszkeségével ma százötven éve nyomta első csókját az eléje tartott újszülött homlokára . . . A csecsemőből gyermek lett, majd ifjú, a huszárdolmányt piros testőrmente váltja föl, mire az első csók után részese lesz a zord természetű nemzetes ur atyai ölelésének. Az ifjú csak lángban égő vörös haját, daliás termetét örökölte atyjától. Kisfaludy Sándornak, az empire kor legmagyarabb alakjának ereiben Sándorffy Anna vére lüktetett, az édes anya jóságos simogató keze tette elviselhetővé gyermekéveit, dédelgető becézgetése édesítette meg ifjúságának napjait, ellensúlyozva a zárkózott természetű atya ridegségét. A rakó nénikék nyelvétől ártatlanul meghurcolt legeszményibb asszony emlékének emeljünk első sorban oltárt hódolatunkkal, ki asszonyi szépségének virágzó korában életével váltotta meg utolsó szülöttjét, Károlyt, hogy még egy halhatatlant adhasson nemzetünknek. Az első szülött keresztelési pompája csak előrevetett sugara volt a borús egünkre felkuszó fényes csillagnak, ki mint az illatot kely nőben Loidó rózsa- bimbó, a nemzeti elnyomatásunkból felocsúdó magyarság apostolaként először öntötte szivéből önként áradó ha- zafiságát, a törhetetlen magyar érzést az elfásultságtól tespedő nemzetbe. A lánglelkü ifjú, ki karöltve Fejér György, Döme Károly, Horváth János, Péteri Takács József, a pozsonyi kis- pap barátaival, először gyújtotta meg a hazafias érzés szövétnekét, mint a szerelem első dalnoka, az örökbecsi »Hirnfy szerelmei «-vei először dobogtatta meg igazán a magyar leánysziveket is, kicsalva rejtekükből a szuny- nyadó leányérzések legnemesebbikét, az »örök igaz szerelmet«. Sem előtte, sem utána nem zokogott magyar lanton oly fájón a »kesergő«, nem enyel- gett, nem suttogott oly édesen a »boldog szerelem« . . . Az úttörő magyar költők legnagyobbika a miénk. Egészen a miénk! Itt látta meg először kék szemeivel a langyos ősz derűs egét. Itt élt, miénk maradt elporladt nemes testével is. Nagy lelke talán még most is a »Fehérkövek« lankás oldalát járja, be-be- pillantva az oszlopos szőllőhajlékába, ahol a letűnt daliás nagy időkről egykor versbe szedte regéit. Petőfiével egy évben 'ünnepli nemzetünk Kisfaludy Sándor születésének másfél százados évfordulóját. Sümeg, a Kisfaludyak városa felé fordul ma a nemzet tekintete, aa ezredéves múltú városka felé, mely büszkén vallja Kisfaludy Sándort legnagyobb fiának. Megtépett országunkra nehezedő gondok nem adnak módot, hogy fényben, csillogásban a költő nagy nevéhez Kisfaludy Sándornak. Egy tüzes szív lágy zenéje, Melynek hangja Isteni, Volt a Tied, mely az égre Szállt dalokat zengeni. Mesterkézzel Te pengetted Az éroszi hegedűt, Melyen oly szép dalok keltek : Bánatosak, keserűk. Idők mentek, poralakod Elhalt s elhaltak a dalok. Ajkaidon azóta Elnémult már a nóta. Kulcsár György Az éjjeli zene. (Bucsuzás Pozsonytól.)* i (Töredék * Petőfi Társaság májusi ülésén felolvasott regényfejezetbfil). A vasárnap est hangulata fiit a nyitott ablaka diákszobán. Az egész héten rezegve nyikorgó szövőszékek harminchatórás álmu. kát aludták a műhely sótétjében. A takács•Darnay Kálmán »Kisfaludy Sándor szerelmei* «imü hatkötetes regényének ma kellett volna megjelennie, de a papirhiány és a kiadás nehézségei alodázták. legények a vasárnap-délutáni mulatságok fáradalmait pihenték a cigány trombitások zenéje mellett, a váralja tekervényes utcájának valamelyik kis korcsmájában. Sőt maga a mester is alig tette le esti kanalát, meglépett keresztkomájávai egy kis korheiykedés céljából a ,Kétrózsáha.“ Málcsika még a szomszédba tereferélt, csak a mesterné kezenyo- mán csórrent még a mosogatódézsában a bécsi tányér, cinkanái. Kisfaludy gondolataiba elmélyedve számolgatta az oszlopos óra ütéseit. Haza gondolt a szülői házra, az árvaságra jutott kis kertre, a festett lóca előtt virító rózsabokorra, melyet édesanyja olyan szeretettel gondozott. Ápolja-e valaki a virágágyak tarka violáit ? Iliatos-e most is háztája, a nagy kert kékvirágos levendulabokraitól ? Elkeseredve gondolt jövőjére, arra a nagy küzdelemre, amelyet meg kell vivnia szigor« apjával. Hiszen a nemzetes urat még zordabbá tette özvegysége. Talán kiölte szivének azt a kis melegét is, amit eddig csak a szerető felesége becézgető szava birt kicsalni rejtőkéből. A keló hold felhőrongyokba burkolta ezüstös testét, mikor Kisfaludy köpenye alá rejtette hegedűjét, a nagy csendben, tolvajként osont ki a házból. Ahogy a tornácon kilépett, megsimogatta a küszöbön heverd bundást. Jó barátok voltak, könnyű volt visszatartani a hűséges házőrzőből kikivánkozó vakkantást. Alig ballagott át a Mibály-kapu alatt, mikor a Veutur-utca felől közeledő hajdúk lépteit hallotta. Megvárta, hogy mellette elha- ladva a sarkon beforduljanak, mikor egyedül érezte magát az utcán, oda állott Tériké ablaka alá . . . A szerelmes szivek hűségei barátja kiván- csian dugta ki kerek tányérját felhőtakarója aiói és sápadt fényével bepislogott a leány- szoba csipkefüggönyén. Tériké fehér ágyán csendes pihegéssel aiudta első álmát. Az ifjúság édes álmában szendergett, mely hangtalan mosollyal Írja fel a boldogságot a szűzies leányarcra. Pedig az este is nagy viharok dúltak Tériké szivében, smikor vacsora után a vőlegénye szerelem vágyó szemei elől szobájába menekült, hogy ábrándjaiban keressen nyugalmat. Sándorról álmodott épen, amikor ablaka alatt megszólalt a hegedű. Kisfaludy minden érzésével a hurokba sírta vágyódó lelke boldogtalanságát. Egész szerelmük története, boldogságának viszhangja benne volt a halk hangú panaszban, meg az utca csendjéből szivettépően szállott be a kisleányszobába. Tériké ágyában felülve, mo- solyogva ébredt s kidörzsöite szemei álmát, riadtan nézte az abiak alatt álló ifjú árnyképét, melyet a hold közel vitt hozzá. Szivével ráismeri kedvesére és minden fájdalmát át- érezte szerelmes sóhajtásának. Párnájára hajtotta szőke fejét és együtt zokogott a hegedű siró szavával. A leány-élet legábrándosabb eseménye, az első éjjeli zene, kopogtatás a szív ajtaján. Olyan ostroma ez az ártatlan leányiéleknek, t
