Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

SzomHaí

2 1924 mrájus TO.

vilíg

sége, erkölcsi obligója alapjában véve nem kisebb az olyan orvossal szemben, aki harminc vagy negyven év megtakarítását bízta öz állam kezére, mint az olyan köztisztviselővel szemben, aki talán tizedannyit sem dolgozott egy nap, mint az orvos, a mérnök, vagy a polgári munkának egy más katonája. Azt a polgári osztályt, amely kilenc-tizedrészt tönkrement a koronajáradékok és a hadiköl- csönök értékének megsemmisülésével, mégsem szabad teljes közömbösséggel cserbenhagynia annak az államnak, amely sokat, bőkezűen, talán erején felül áldozott a köz- tisztviselőkért; és most legalább lízannyi államtitkár éber szemével tudná figyeltetni a polgári osztály agóniáját, mint ahány államtitkára volt Nagy-Magyarországnak a háború előtt. Akkor, amikor olyan elsőrendű papírok, amelyeket 100 dollárra becsültek, már 10 dollárért cserélnek gazdát, igazán van mód és alkalom, eszköz és lehetőség a közbelépésre: és legalább szerény eredmények elérésére. Igen nagy gondjai lehetnek a pénzügyminiszternek és a pénzügyi politikának akkor, ha annyi hét és hónap után még mindig nem ért rá foglalkozni a magyar polgári osztály teljes és

végleges anyagi megsemmisülésével. Egy-két hónap előtt még nehéz lett volna a beavatkozás, és nagy áldozatokat követelt volna. Ma már sokkal könnyebb a beavatkozás és alig követel áldozatokat, hanem inkább csak tájékozottságot, hozzáértést, éleslátást. Holnap pedig alighanem már késő volna közbelépni. Ha nem csalódunk, akkor ma csupán a pénzügyminisztériumnak több államtitkára és helyettes államtitkára van, mint ahány államtitkára volt egész Nagy-Magyarország- i nak a háború előtt, tehát a pénzügyi államtitkárok és helyettes államtitkárok köféul egyet igazán megbízhatna Korányi báró azzal, hogy szenteljen egy-két délelőttöt a magyar polgári osztály megmentésére. Ha pedig az államtitkárok népes seregében véletlenül nem akadna olyan, aki alkalmas ennek a feladatnak megoldására, nevezzenek ki államtitkárrá valakit, aki ért ebihez a kérdéshez, hiszen az utóbbi időben úgyis tucatonként neveztek ki államtitkárokat: és az az államtitkár, aki gátat állít a magyar polgári osztály megsemmisülése elé, igazán nem jelent tehertételt a költségvetés szirmára, mert sok minden máson felül megment — adóalanyokat is.

Vámpolitika vagy gazdaságpolitika

Három miniszteri beszéd az egységes párt értekezletén

r Az egységes párt ma este hat órakor Eszter- házy uccai helyiségében értekezletet tartott, amelyen a kormány részéről megjelentek Bethlen István gróf miniszterelnök, Walkó Lajos kereskedelmi miniszter, Pesthy Pál igazságügyminiszter és nyolc óra felé Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter. Az értekezleten a Rómában tartózkodó Mayer János helyett Almássy László elnökölt A napirend tárgya tulajdonképpen a vámtarifa-javaslat volt, azt megelőzően azonban Bethlen István gróf fölszólalt és megköszönte a párt tagjainak azt az odaadó és kitartó munkát, amelyet a szanálási törvényjavaslatok tárgyalásakor fejtett ki és kijelentette, hogy eredményes munkát a jövőben is csak azzal az összetartással lehet majd elérni, amelyről a kormánypárt tanúságot tett.

A házszabályrevízió ügye

Ezután Almássy László ügyvezető alelnök bejelentette, hogy többen a párt részéről azzal a kívánsággal fordultak a vezetőséghez, hogy a házszabályok revíziójának kérdését tűzzék napirendre. A maga részéről indftványozza, hogy az értekezlet küldjön ki egy bizottságot, amely ezt a kérdést tanulmányozza. A bizottság tegyen majd megfelelő javaslatot a pártnak, a házszabályok revíziója kérdésében. Almássy László ja- ■ ■aslaiAt-egghangiían elfogadták és mingyárt megválasztották a bizottságcft is, amelynek föladata lesz a házszabályokat átdolgozni. Ennek a bizottságnak tizennégy tagja van és pedig: Berky Gyula, Bottlik József báró, Kaas Albert báró, Karafiáth Jenő, Kenéz Béla, Nemes Bertalan, örffy Imre, Bubinek István, Scitovszky Béla, Zsitvay Tibor, Szabó Sándor, Platthy György, Erdélyi Aladár és Szily Tamás.

Ennek megtörténte után a pártérlekezlet áttért a harminchármas pénzügyi ellenőrzőbizottság tagjává választandó tizenhét kormánypárti képviselő kijelölésére A bizottságba a párt a következőket küldötte be : Biró Pál, Dréhr Imre, Erődg-Hatrach Béla, Horánszky Dezső, Hoyos Miksa gróf, Hajós Kálmán, Szilágyi Béla, Iklódy Szabó János, Kállay Tibor, Kenéz Béla, Mayer 'János, Marschall Ferenc, Neubauer Ferenc, örffy Imre, Ráday Gedeon gróf, sokorópátkai Szabó István és Temesváry Imre. Elhatározták továbbá, hogy a kormányt támogató nemzeti gazdasági párt számára négy, a nemzeti polgári párt számára egy, az ellenzék részére pedig tizenegy tagsági helyet tartanak fenn.

j Walkó és nagyatádi Szabó felszólalása

Ezután áttértek a vámtarifatörvényjavaslat tárgyalására, amelyet elsősorban Walkó Lájos kereskedelemügyi miniszter ismertetett. Beszédében a többi között különösen a kereskedelem és az ipar érdekeit domborította ki, rámutatott azonban arra is, hogy akkor, amikor a kereskedelem és az ipar érdekei szempontjából vizsgáljuk a vámtarifajavaslatot, egyben nem szabad eltéveszteni szem elől az ország egyetemes érdekeit sem. A végleges tarifákat különben majd csak a kereskedelmi szerződések megkötésekor fogják megállapítani és erre vezethető vissza az, hogy a javaslat életbelépésének időpontja nyitva maradt

Nagyatádi Szabó István földmfvelésügyi miniszter beszélt Walkó Lajos utáni. Elsősorban ugyancsak általános szempontokra hívta föl az értekezlet figyelmét. Bejelentette, hogy a törvényjavaslatot úgy a földmívelésügyi, mint a kereskedelemügyi tárca alaposan letárgyalta és úgy látja, hogy azok az elvek, amelyeket a javaslatban lefektettek, az ország egyetemes érdekeit szolgálják. A kereskedelmi miniszterrel minden egyes pontra külön-külön megállapodott és nem felel meg a valóságnak az a hír, mint hogyha bizonyos kérdésekben nézeteltérések volnának. Amennyiben mégis egyes kérdések még nyitva maradtak, úgy azok majd a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződéseknél kerülnek végleges letárgyalísra.

| Ä miniszterelnök a vámtarifa-javaslatról

"Bethlen István gr£f miniszterelnök beszédében kifejtette, hogy a javaslat letárgyalása lihból á szempontból sürgőst mert bár a szanálási akciónak nem integrális része, mégis egyik alappillére az ország gazdasági fejlődésének.\A vámtarifa ugyanis az az alap, amelyen kiindulva, a kormány elsősorban szomszédainkkal, de távolesőbb államokkal is, megkezdheti a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalá. sokat, és ezek a tárgyalások fogják tulajdonképpen az egyes vámtételeket flxírozni. Mint ismeretes, a trianoni béke három évben állapította meg azt az időt, amikor bizonyos államokkal a kereskedelmi tárgyalások fonalát föl kell venni. A vámlarifa-lörvényjavaslat beterjesztése már ezt a célt előzi meg. Kéri, hogy a részletes tárgyalásoknál a párt ne igyekezzék egyes tételeket lenyomni, hanem csak fejtsék ki álláspontjukat a képviselők, amelyeket a kormány majd a kereskedelmi szerződések tárgyalásakor figyelembe fog venni. A 250 millió, amely a két és féléves szanálási programra van előirányozva, tulajdonképpen arra szolgál, hogy ez alatt konszolidálódjék a gazdasági élet és ezt az időt fel kell használni arra a célra, hogy ez alatt kereskedelmi szerződésekkel és egyéb gazdasági tényekkel a konszolidációt állandósítsák, illetőleg normális gazdasági életet teremtsenek. A közgazdaság politikája tulajdonképpen nem ebben a vámtarifában, hanem azokban a szerződésekben fog nyugodni, amelyeket, a kormány kötni érdekképviseletek a s: z úgyis meghallgatásra találnak és módjuk Jesz felfogásuknak a lehetőség szerint érvényt szerezni.

Ezután Görgey Isitván előadó pontról-pontra ismertette a javaslatot, majd Hoyos Miksa gróf kért szót. Hoyos Miksa gróf felhívta a földművelésügyi miniszter figyelmét arra, hogy a mezőgazdaság szempontjából nagy horderejű kérdés az, hogy például a melasse, szuperfoszfát és a petróleum vámmentesíttessék.

Nagyatádi Szabó Islván földművelésügyi miniszter reflektált Hoyos Miksa gróf felszólalására és a következőket mondotta:

— A kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőén járok ugyan ed, azonban pillanatra sem tévesztem szem elől az agrárérdekek biztosítását. A kereskedelmi szerződések kötésénél nagy súlyt helyezünk arra, hogy mindazok a mezőgazdasági cikkek, melyekre szükségünk van, ok nélkül ne dráguljanak.

Végül a párt megválasztotta azt az öttagú bizottságot, amely hivatva lesz a tisztviselőkérdés intenzív tanulmányozására. A bizottság tagjai lettek : Platthy György, F. Szabó Géza, Mokcsag Zoltán, Erdőhegyi Lajos, Krakker Kálmán.

Az értekezlet, amelyet szombaton délután öt órakor folytatnak, félkilemckor ért véget. Az értekezlet után pártvaosora volt, amelyen felszólalás nem történt.

í (A Világ tudósítójától.) Amikor Snowden uniói kincstári kancellár befejezte budget-beszé- lét, Austen Chamberlain, a nagy Joe Chamberlainnek, az angol védővámos mozgalom leghatalmasabb vezéralakjának fia, egy papírszeletre Irt üzenetet juttatott el a székébe fáradtan visszahanyatló miniszerhez, amelyben mint politikai ellenfele üdvözli őt nagy szónoki sikere alkalmából. Snowden, az angol kincstári kancellár ebben a búdgetjében tudvalevőleg a cukor,- tea- és kávévámokat felére szállítja le, azokét a cikkekét, amelyek az angol kisemberek reggelijét teszik — (el kell ismerni, hogy a magyar vámtarifatervezet is 33 százalékkal szállítja le a teavámokat) — az autó-, film-, hangszer-, óra-, gramofón-vámokat pedig megszünteti. De ezenkívül mást is hoz a munkáspárti kormány első költségvetése: az angol társulati adó megszüntetését, amely jelen formájában a miniszter szavai szerint értelmetlen oly időben, amikor az üzletmenet pang és amikor a legkiválóbb iparosok jelentik ki, hogy ezek az adók az újjáépítés akadályai.

A Macdonatd-kormáng vámleszállítást hoz, de egyúttal az ipar adóterheinek könnyebbítését is. Álljunk meg ennél egy szóra. Érdemes volna kiszámítani, hogy az az angol ipar, amely a kontinentális országok vámvédelmét nélkülözni kénytelen, mennyivel tudja kedvezőbben tartani versenyképességét azáltal, hogy nemcsak ezt nélkülözi, de egyszersmind mentes attól az adóbarbarizmustól, amely több kontinentális országban bénítja meg a termelő munkát. A legnagyobb elismerést érdemli meg a kereskedelemügyi minisztériumunk külkereskedelmi osztályának emelkedett termeléspolitikai célkitűzése, ami a vámtarifa miniszteri megokolásá- ban jut kifejezésre. De kérdjük, hogy ugyanekkor miért nem jut eszébe a kereskedelmi minisztérium belkereskedelmi és gyáripari osztályainak az, hogy saját hatáskörükben egyengessék az ipari és kereskedelmi többtermelés útját, például vegyék védelembe a termelést azokkal az intézkedésekkel szemben, amelyekkel a kormány adópolitikája még többet húz ki a termelők zsebéből, mint amennyit a másik oldalon a vámvédelem szándékszik az iparnak juttatni. Maradjunk csak a társulati adó kérdésénél, amelyet a szabadkereskedő angol kormány az ipar javára reformál meg.

A magyar társulati adó, mint az tudvalevő, a világ legsúlyosabb ilynemű adója volt már akkor is, amikor még a törvény garantálta azt, hogy a társulati adó mentes minden megpótlé- kolás alól. Mennyivel súlyosabb a termelésnek ez az adóterhe azáltal, hogy a szanálási tör- iékozik. Az egyes vgnyek értelmében a társulati adó külön meg- iésék kötésekor 1

Harc a vámtarifa-javaslat ellen

— Az új török követ a kormányzónál. A

kormányzó előtt pénteken délben ünnepélyes kihallgatáson jelent meg Hüszrev bég, a Budapestre kinevezett török rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. A követ meleghangS üdvözlöbeszéd kíséretében adta át megbízó- levelét, melyre a kormányzó szintén szívélyes hangú beszéddel válaszolt A kihallgatáson a követ kíséretében jelent volt Taalat Rouf bég első követség! titkár. A szertartásnál közreműködtek Daruváry Géza dr. külügyminiszter és Bartha Richard dr., a kabinetiroda főnöke.

— Désy Zoltán temetése. A háborúban elesett Désy Zoltán temetésére minden előkészü. let megtörtént. Az emlékbizottság kegyeíetes tevékenységét mindenütt a legteljesebb megértés és őszinte részvét kíséri. Az emlékbizottság felkérésére Désy Zoltán holtteste részére a polgármester és a tanács a kerepesiúti kőzteme.-' tőben díszsírhelyet jelölt ki, amely közvetlenül Wekerle Sándor nyugvóheíye mellett fekszik s; fgy Désy Zoltán hamvai éppen amellett a miniszterelnök és pénzügyminiszter mellett fog. nak nyugodni, akinek oldalán három évig, mint államtitkár működött. A Désy-emlékbizottság ezúton is felkéri azokat a társadalmi egyesüle- leket és intézeteket, amelyek a temetésen küldő ttségileg kívánnak résztvemsi, hogy ebbeli szándékukat és a küldöttség nagyságát Barsy Aladár miniszterelnökségi osztálytanácsos (Mi. nisziereinökség) címére legkésőbb május 13-áig f

pótlékolható. A bankkörök egyik szellemi ve* zérférfia a Közgazdasági Társaságban tartott előadásában maró gúnnyal ostorozta a társulati adónak brutális, a tőkeképződésre kártékony és zavaros rendelkezéseit, többek között Adom Smith adózási aJapelveiből citálva. Zárójelben megjegyezve, Adam Smith csak addig tekintély nálunk, míg adópolitikai érveket szolgáltat az érdekeltségek adócsatáihoz és menten idő* szerűtlen teoretikussá válik, amikor a vimj politikára kerül a sor. Vagy vegyük a forgalmi adót, amelynek súlyossága tekintetében, úgy a 3 százalékos kulccsal, mint a lerovás módjával, verhetetlenüi tartjuk a rekordot a többi államokkal szemben. A forgalmi adó 3 százaléka, ép egy harmincad, megfelel tehát egy 18, századbeli magyar vámtételnek, amely annyi-! szór éri az árut, ahányszor gazdát cserél. Négyötszörös belső vámvonalak egymásbavágó sűrű hálózatával van átszelve a magyar gazdasági élet. A nyersbőr például, míg a bőrgyárig eljut, értékének 9—12 százalékát fizeti forgalmi adóként. A forgalmi adó észszerű reformja nem lendftene-e többet a gyárak helyzetén, mint egy kétes hatású vámemelés? A vámvédelmi poli-’ tika atyja, Colbert, XIV. Lajos minisztere, a vámvédelem létesítésével egyidőben eltörölte a belső vámokat. Vájjon nem volna-e időszerű most azokkal a termelést gátló belföldi vámokkal foglalkozni a vámtarifát benyújtó kor* mánynak, amelyeket a Vargha-iéie adópolitika a termelés szempontjából jelent? Vájjon az a körülmény, hogy az angol gazdasági életnek hasonló természetű adóztatással nem kell számolnia, nem jelent-e ránézve nagyobb előnyt a világversenyben, mint amennyit az iparnak a vámvédelem ? Mi jelent nagyobb handicapet: a vámok hiánya-e, vagy az adó- és a gazdasági politikának nálunk észlelhető iránya?

Nemcsak pénzügyi politikát nem lehet megfelelő gazdaságpolitika nélkül csinálni, de vámpolitikát sem lehet megfelelő adó- és gazdaság- politika nélkül csinálni. Az ipar fejlődési igé* nyeit a vámigények honorálása még nem biztosítja. Amikor a múlt század 40-es éveiben & francia gyárosok a Gu/zof-kormánytól magas vámvédelmet kértek, akkor keletkezett ez a szállóige, amit állítólag a polgárkirály miniszterelnöke mondott volna: Enrlchissez voas ei fichez moi la paixt A francia kormány a gyárosok kielégítésével szabadkezet biztosított mai gának a többi kérdésben. A francia iparosok azonban ezzel nem csináltak jö üzletet, vám- kívánságaik honorálása nem tudta nekik azt a termelőképességet biztosítani, amit más ipari államok' vám hiányában ugyan, de helyesebb gazdaságpolitika mellett és az egyéni iniciativg megfeszítésével cl tudtak érni. (—1 —r.J ;

bejelenteni szíveskedjenek.

Épp egy hete, hogy a kereskedelemügyi miniszter a nemzetgyűlés elé terjesztette az új vámtarifajavaslatot. Csak néhány napi idejük volt az érdekeltségeknek, hogy a tervezett intézkedéseket tanulmányozzák és ez a rövid idő elegendő volt arra, hogy nap-nap után élesebben és hangosabban forduljanak a javaslat ellen. S ma már valamennyi kereskedői, agrár- és fogyasztói érdekeltség felsorakozott a vámtarifajavaslat elleni harcra, mig a másik oldalon a GyOSz, néhány bank és a hivatalos körök állanak a küzdelem frontján.

Mit jelent az új vámtarifa ?

A főváros üzleteinek kirakata új színt kapott. Nagy, sárga plakátok jelentek meg az üvegtáblák mögött, amelyeken az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, a Budapesti Kereskedelmi Testület, Országos Iparegyesület, Országos Kereskedő- és Iparosszövetség, Ipartestüle- lek Országos Szövetsége, Gyári Képviselők és Áruügynökök Egyesülete, Magyar Kereskedelmi Csarnok, Fővárosi Kereskedők Egyesülete, Kéz- müiparosok és Kereskedők Országos Szövetsége, Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete és még harmincöt kereskedelmi szakegyesülel fordul a magyar fogyasztóközönséghez. Ä kirakatok előtt csoportokba verődve olvassák a felhívás adatait, amely többek között a következőket tartalmazza :

„Ez az új vámtarifa ötven évre állandósítja a mai, a világparitás fölött álló árakat, ötven évre rabolja el minden magyar kereső polgárnak azt a jogát, hogy magának is keressen. Ez a vámtarifa egy emberöltőre stabilizálja a magyar fogyasztó mai lerongyolódását, lakástalanságát, gyermekei hiányos táplálkozását, szégyenletes egészségügyi viszonyait.“

„Ez az új vámtarifa azt jelenti, högg egy ötszemélyes polgári család szerény reggelije után (öt csésze tea, egy deci rum, 15 darab kockacukor) 9987 korona vámot és kincstári részesedést fizet. Ez az új vámtarifa azt jelenti, hogy az itthon gyártott gyapjúszövetek után a fogyasztó- közönség 821 milliárd évi adót tartozik vámvédelem címén a textilgyáraknak fizetni, tehát ennyivel drágábban vásárolja meg a ruhájához szükséges anyagot. Ez az új vámtarifa azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés mindep segédeszköze is óriási mértékben megdrágul és az ennek folytán követelt agrárvámok egy öttagú munkáscsatád háztartását évi két és félmillióval drágítják meg. Ez az új vámtarifa azt jelenti, hogy még kevesebb ember vásárolhat majd még magasabb árakon,- még kevesebb árucikket.“

„Veszedelmes önámftás azt hinni, hogy egy lerongyolt, kifosztott, megcsonkított országban rövid időn belül olyian hatalmas ipari szervezetet lehet teremteni, az ország adófizetőinek bármily megterhelése árán is, amely rr. ország minden szükségletét ki tudja elégíteni.“

Mondjátok meg azoknak a képviselőiteknek,

i akiket a parlamentbe küldtetek, hogy válaszlóközönségünk túlnyomó nagy része a ter< vezett vámtarifát katasztrófának tartja, az or* szág egyetemes érdekeinek szempontjából é* követeli annak észszerű és lényeges enyhítését Kísérjétek figyelemmel azokat a lapokat, amelyeket minden nap olvasni szoktatok, vájjon kénviselik-e ebben a kérdésben azt az álláspontot is, amely olvasóközönségünk széles rétegeinek nézete.“

„És jöjjetek el valamennyien a Magyar Cobden Szövetség fogyasztói ankétjére, amelyet folyó hó tizenötödikén, csütörtökön délután hat órakor tartunk meg a régi képviselöhdzban (Főherceg Sándor acca 4.)."

A kereskedők nem elégszenek meg a szóharccal, hanem szemléltetően akarják bemutatni az új vámtarifa hatását A jövő héten minden nagykereskedő kirakata átalakul ennek a propagandának a céljára. Egymás mellett ki-: állítják az árukat a mai árak feltüntetése mellett és az új vámtarifa életbeléptetése esetén. Ezek a kirakatok fogják minden beszédnél beszédesebben hirdetni, hogy mit jelent a fogyasztóra az új vámtarifa, mennyivel keli tehát életstandard-jét csökkenteni.

„Lelki Ismere tbell kötelesség“

A Közgazdasági Társaság, Magyarország egyik legnagyobb súlyú tudományos egyesülete nevében Matlckovits Sándor elnök ma küldte szét a meghívókat a Társaság kedden tartandó vámtarifa-ülésére. Az elnök az ülésre meghívott minden nemzetgyűlési képviselőt azzal, hogy lelkiismereti kötelessége az ülésen megjielenni, mert a Közgazdasági Társaság arra vállalkozott, . hogy felvilágosítja a képviselőket a vámtarifa- politikáról és a benyújtott javaslat intézkedéseiről ; jelenjeinek tehát meg és ismerjék meg az anyagot, mielőtt szavazatukat adnák a javaslatra, vagy az ellen- |

A mezőgazdasági érdekeltségek a javaslat ellen

Az Országos Mezőgazdasági Kamara május tizenhetedikén tartja tavaszi közgyűlését, amelynek legfőbb tárgya a vámtarifa-javaslat bírálata lesz. Az ülésen előreláthatóan éles támadások fognak elhangzani a vámtarifa ellen és a beavatottak szerint a gazdasági érdekeltségek vezére ebben a küzdelemben Hadik János gróf lesz. Hogy a mezőgazdasági érdekeltségeknek mi a véleménye az új vámtarifa-javaslat* ról, ezt legjobban illusztrálja MárschaU Ferenc nemzetgyűlési képviselőnek egyik estilapban lett nyilatkozata, amelyben többek között azt mondja, hogy ezek a vámok nem védővámok, hanem tiltóvámok, amelyek nem a termelést biztosítják, hanem csak a fogyasztást drágítják*

A feldolgozóipar és a vámtarifa 1,

Az Országos Iparegyesület szakosztálya!, d

feldolgozóipari érdekképviseletek bevonásával MatlekovitS' Sándor v. b. t. t. elnöklete mellett, május 16-án, pénteken délután 6 órakor az egyesület nagytermében együttes ülést tarka* nak, amelynek tárgya a feldolgozóipar állása foglalása az új vámtarifatervezettel szembeni, j -