Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

A Pátria magyar írók, hírlapírók és művészek

klubjának megnyitása

A klub a pártok fölötti keresztény nemzeti eszmét képviseli

Á keresztény magyarságnak eddig nem volt olyan egyesülete, ahol társadalmi érintkezésben állhatott volna a magyar írókkal, hírlapírókkal és művészekkel. Már pedig a nemzeti és keresztény törekvéseknek nemcsak politikai, hanem társadalmi kapcsolatokat is kell létesiteniök a magyar intelligencia egyes rétegei között. Ez a gondolat adott ösztönzést egy irói, hírlapírói és művészi klub alakítására, amely bele akar kapcsolódni az egész magyar értelmiségbe. _ Megalakításának előmunkálatai néhány hónapot vettek igénybe s ma az ország egyik legnagyobb felelősségű egyesülete már készen áll arra, hogy kivegye részét az uj honfoglalás nehéz munkájából.

*— w it ^

/ S-v—w-—» . F e

Tegnap délután öt órakor a keresztény nemzeti küzdelmeknek uj, hatalmas erőbázisaként a Wenckheim-palotában megnyílt a Pátria magyar írók, hírlapírók és művészek klubja. A fényárban úszó nagy arany terembe már délután négy órakor kezdett gyülekezni a közönség. Valóban a keresztény vezetőintelligencia gyülekezett össze az ünnepélyes alkalomra. A Kormányzót és a kormány Rakovszky Iván belügyminiszter képviselte. Az előkelő közönség soraiban a társadalom és a művészi élet kiválóságai között megjelentek: József Ferenc kir. herceg, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, Gömbös Gyula, Wolff Károly, Barth a Richard, a kabinetiroda főnöké, Eckhardt Tibor, dr. Sipőcz Jenő polgármester, Kozma Miklós, Ravasz László ref. püspök, Raffay Sándor evang. püspök, báró Perényi Zsig- mond, Petri Pál kultuszminiszteri államtitkár, dr. Schandl Károly földmivelésügvi államtitkár és neje, Ángyán Béla, Szudy Elemér, gróf Ambrózy Gyula kabinetirodái tanácsos, Nelky Jenő, Gagyhy Dénes miniszteri tanácsos, Zsilinszky Endre, Csilléry . András, dr. Erqdi-Harrach Tihamér, Benárd Ágost, Friedrich István és Héjj Imre nemzetgyűlési képviselők, Manno Miltiadesz, báró Podmaniczky György, Zilahy-Kiss Jenő, Dormánjy Géza, Némethy Károly, Hűvel Béla, Dokay-Székély Andor, Komá- romi-Eatz Tjószló, Kornyey Béla, dr. Tóth Tihamér, Túri Béla,; Müotay. Is'tván, Zsirkay János, dr. Bontsa Sándor, Ánka János, Kenedy Géza, Bársony István, Papp Viktor és neje, dr. Wünschet' Frigyes, Szmrecsányi Ödön,- Mészáros János érseki helynek, Hu- bay Jenő és neje, dr. Siegéscu Józsexné, Tor- may Cecil, Edvi-lllés Ödönné, vitéz Bánó Kálmán és neje, dr. Tóth László, Freiszber- ger Gyula és még számosán a keresztény társadalom előkelőségei közül.

Miloiay István elnöki megnyitóbeszédé során címsorban a "ormán űző és a kormány sóján elsősorban a kormányzó és a kormány képviseletében megjelent Rakovszky Iván belügyminisztert, majd József Ferenc királyi herceget üdvözölte. Köszöntötte a főváros polgármesterét-és a. megnyitásra egy- hegyüit előkelő közönséget. El lehet-e kép-- zelni — úgymond — egymástól elválasztva

\ íz la?

x . /U* * Ji

a sajtót és a társadalmat? Elképzelhető-e az, hogy az egyik külön önmagáért legyen, éljen, hiszen a mi életünknek, a mi hivatásunknak. munkánknak gyökérszálai mélyen és elválaszhatatlanul kapcsolódnak a keresztény magyar társadalom talajába. A mi emelkedésünk, öntudatosságunk biztos jele az ő emelkedésének és öntudatosságának. Az volt a cél, hogy végre legyen nekünk is egy közös hajlékunk, ahol egymás között a szellemi és erkölcsi kölcsönhatás eredményét kicserélve, azokat átszármaztathassuk a magyar közvélemény szélesebb rétegeire. Érintkezésbe akarunk jutni a keresztény magyar társadalom vezető tényezőivel, ideértve a politikusokat, a közgazdasági élet, a kereskedelmi élet, a pénzügyi és ipari világ képviselőit, a katonákat és a tudósokat.

— Ezenfelül egy mindent egybefogó, bekoronázó gondolat lebeg előttünk és ez az egységes régi, Nagy-M agyar országnak a gondolata. Ez a gondolat már esztendők óta és most is válságos óráit éli. Ellenségeink nem elégedtek meg azzal, hogy annak képét összetörték az élő valóságban, hanem azt akarják, hogy ez a gondolat mint vezető erő egyáltalában megszűnjék és kiessék a magyar politika sajtótényezői közül. Sőt azt akarják, hogy ne csak iskoláink falairól, de szivünkből is vessük ki a nagy, egységes i Magyarország képét. A kormány, amely a ! napi politika sorsát intézi, annak óriási fele- j lősségével kénytelen alkalmazkodni annak j szükségleteihez, tehet koncessziókat a végső cél érdekében.

A viharos tapssal fogadott megnyitó- beszéd után Nagy Izabella énekelte Ereszkedik le a felhő, A vérem, a vérem ... és Rózsabokor alján ... kezdetű PetŐü-dalokat. Kiss Ferenc, a nemzeti Szinház művésze, Petőfi. Sándornak Szülőföldem kezdetű versét és egyéb költeményeit szavalta el, majd Hubay Jenő felejthetetlen művészettel interpretálta Schubert Ave Máriáját és magyar dalokat. Ezután

Herczeg Ferenc, a klub tiszteletbeli elnöke mondott beszédet

— Őszintén sajnálom — mondotta —, hogy az élvezetes művészi produkciók sorozatát meg kell szakitanom csak azért, hogy egy igen szürke tényt konstatáljak, azt, hogy a Pátria falain belül tilos a politika. Amikor ezt a tilalmat kimondtuk, természetesen a pártpolitikára mondottuk ki, a szükséges rossznak arra a tudományára, amely mesterségesen elválasztja azokat, akik egymás mellé valók, Ez a politika tilos. Van azonban a politikának, a nemzeti politikának egy magasabb rendű válfaja, amely egyesíteni tud. Ez nemcsak hogy nem tilos, de ez előtt kitárjuk ablakainkat és ajtóinkat, mert kell a politikai életben oly tisztult levegőben fekvő magaslatoknak lenniük, ahová nem hatol fel a pártharcoknak felkavart pora és lármája, ahol összetalálkozhat minden magyar ember és testvérnek nevezheti egymást, Ilyen tiszta magaslatra akartuk felépíteni a mi hajlékunkat, a Pátriát, hogy ez ne a pártpolitikának, hanem a magyarságnak a háza legyen. Szívesen koncedálom, hogy a Pátrián kivid lehetnek tollforgató igen derék magyar emberek, de viszont megköveteljük, hogy aki tag, az csak kifogástalan magyar ember lehet. A mi fegyverünk az irótoll. A mai időkben öldöklő szerszámot, legyen az akár toll, akár kard, csak az viselhet, aki azt a magyarság és az igazság szolgálatában kívánja forgatni.

A müveit nemzetek különös előjogokat adnak a sajtónak, teszik ezt abban a feltevésben, hogy a kultúra terjesztésének leghatalmasabb eszköze. Ke felejtsük el azonban, hogy a sajtó maga még nem kultúra, csak egy kitűnő szószék, ahonnan a kultúrát, épp oly sikerrel lehet hirdetni, mint a kul-turá- latlanságof. Az irótoll, amely feltámad saját nemzete ellen, tulajdonképpen a. maga kultúráját és haladását támadja, mert a nemzet az emberi társadalomnak legfejlettebb egy- j sége, a nemzeti érzés füzénél készültek az ; emberiség legértékesebb kincsei. Az egyén az : emberiséget csak a nemzeten keresztül szolgálhatja, ahol megszűnik a nemzet, ott visz- ; szájon az ősi barbár korszak.

A nemzetek — mint mondják — iga- arcukat két helyen szokják megmutatni: a . harctéren és a tanácsteremben. Ha ez igaz,

; akkor szomorú csodálkozással tapasztalhat- | juk, hogy kétféle arca van a mi nemzetünk- 1 nek. Amit a magyarság a harctéren cselekedett, az mindig dicsőséges polt, 4piit a fanácsteremben, az igen gyakran megszégyenítően dicstelen. Melyik az igaz arc vájjon? Azt hiszem a válasz elég egyszerű. A csaták füzében érvényre jutnak a magyar fájnák hamisítatlan, ősi erényei. A tanácsteremben az értelmiségnek áttanult rossz tulajdonságai ütköznek egymással. Általános közhely a magyar pártoskodásról szóló gyászos ének. Költőink és gondolkozóink évszázadok óta j panaszkodnak a pártoskodás miatt. Sőt | megállapíthatjuk, azok is állandóan panasz- ; kodnak, akiknek párícsatáitól hangos az or- i szág. Történelmi emlékezet óta külső ellenség ebben az országban erőhatalommal a | legritkább esetben tudott valamit elérni, i amit elért, ahhoz az elvadult belső magyar pártpolitika egyengette az utat. Gróf Zrínyi Miklós, Szigeti veszedelmében van egy szörnyű passzus, Arszlán hasával a következőket mondatja:

Az magyarok pedig a leghenyélőbb népek.

Egyik a másikat gyűlölik, mint ebek,

Nincs köztük vezér, de ha volna is,

Ezek a tisztviselőknek sohasem engedelmeskednek.

Megállapítható, hogy a pártoskodás néni a népnek a bűne, hanem az értelmiség betegsége. Mi következik ebből? A világért sem az, hogy az értelmiséget meg kell fosztani vezéri szerepétől. Rendezett államban képzett értelmiség nélkül elképzelhetetlen a társadalmi és politikai élet. Az következik azonban, hogy az értelmiséget hajlandóvá és képessé kell tenni kötelessége, teljesítésére. Az értelmiség lefokozása különben reménytelen és eredménytelen volna, mert tapasztalatból tudjuk, hogy valahányszor egy tiszta és kizárólagos népuralom volt, a hatalom sohasem a nép, hanem az értelmiség legzüllöttebb rétegének kezében volt. Az értelmiséget rá keU nevelni kötelessége teljesítésére és tegyük hozzá: a nevelést önmagunkon kell kezdenünk. Ez a munka nem lehet más, mint a nemzet visszatérése, elmélyedése önmagában. Ha a Doberdó és Kárpát tok védőinek morálját tudnánk meghonosítani a politikában, akkor bizonyára mi volnánk a világ legelső nemzete. Nagyon természetes, hogy a mi sajtónk is, mint a világ minden müveit és hazafias sajtója, a szabad kritika alapján áll. Szabad kritika nélkül nincs sajtó, valamint pártharcok nélkül nincs pártélet. Mi nem is a pártéletet nem is a szabad kritikát akarjuk feszélyeztetni, hanem tőlünk telhetőleg intelligenciával, ésszel, erővel, ha kell tőrrel és karddal meg akarjuk védeni a magyar közérdeknek ama magasan fekvő tisztásait, ahol a magyarság nak legszentebb templomai és legerősebl ellenségei feküsznek. Mély hódolattal üd vözlöm vendégeinket.

Herczeg Ferenc beszéde után Bajor Gizi

a Nemzeti Szinház tagja, Petőfinek Ki ilye* óriás, mint én és Reszket a bokor, mert.., kezdetű verseit szavalta el. Végül Eckhardt Tibor, a klub elnöke mondott köszönetét « vendégeknek megjelenésükért és kérte, hog$ a klubot tartsák meg jóindulatukban és sze retetükben.

Ezzel az ünnepség véget ért, majd a tán saskör tágjai és vendégei vacsorához ültek melyet tánc követett.