Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

csemővédelem céljaira ajánlotta fel.

Ma délben Horthy Miklós kormányzó gödöllői nyaralójában ebédet adott 1 teleiére és ez alkalommal i kereszt legnagyobb diszjelv amerikai magyar konzullá va

A lípétn örültek háza j.

Budapesti Birup <u& «.) ?

iparművész betegek közül kiválik egy, a ki apró gépmodeleket készít. „Kintről“ hozott lossz szokás: a nevét kérdem. Azt mondja:

— Itt senkinek sincs neve.

Egy sarokban fából való kerékpár állong. Sajátságos, nehéz készítmény, de -— használható. A pneumatikot kötélkcrék helyettesíti. Egy másik beteg a tébolyda épületcsoportját készítette el bámulatosan arányos kicsinyítésben és nagyon pontosan — kemény papirosból. Az egész miniatűr épületcsoportot nagy táblára ragasztotta a beteg. A bozontos hajú lipótmezei iparművész agyagból is elkészítette a tébolyda egész területét, környékét. Ez már precíz térképészeti munka.

A harmadik teremben aztán láttunk igazi művészi munkákat. Képekét és rajzokat, a melyekét tehetséges emberek készítettek, —- de a melyekben tág tere nyílik a paíhológikus elem megnyilvánulásának. Ezek a munkák magukon viselik készítőjük betegségének nyomait.

Nyomon követhetjük itt egy-cgy beteg bajának lefolyását. íme példának okáért egy beteg lovas-sorozüta. Az első képen a ló csöndes, nyugodt gebécske, a mely ö tóvát/bi képeken mindinkább nekivadul, úgy hogy végül örült iramban száguldó táltos röpíti ordító lovasát. Nyolc képből áll ez a sorozat. Egy kép különösen megragad. Sötétkék háttérből barna nyáj nyomul elő. A vonalakban nagy elevenség. A birkanyáj minden egyes állata naturalisztikusan kidolgozott, rendes, szabályos birka, -— de a csoportosítás, elhelyezés apokaliptikus szörnyekké teszi őket. A művészetnek e kétségtelen jelenléte nagyon sokáig el feledtette velem, hogy hol vagyok. Nem tudom, meddig álltam a kép előtt ... A mig a főorvos megkopogtatta a váll a mat:

— Menjünk tovább!

S tovább sétáltunk. De még sokszor visszanéztem a kép felé. a melynek művészi ereje megindított , , 4

A somíyéi Kálvárián*

Az a föld a miénk és az is marad. Minden fűszálhoz, a temetőkben elkorhadt fejfákhoz és a rombadőlfc várakhoz egy-egy történelmi emlék tapad. Ezek az emlékek magyar szivekbe vannak vésve Idtéphetetlcnül. Az idegen bitorló lába nyomát régen belepte a por és a homok, a mikor még magyar dal fog elhangzani a háromszéki rónán, az ud- yarhelyi bérceken, a csíki havasokon.

Arról a földiről, melyhez igaz iust formálunk, későre szállnak a hirek felénk, mint a fáradt szárnyú madarak. Rokonaink, barátaink temetésére einem érkezhetünk. Eletek kelnek tíz ősi humuszból és életek enyésznek oda vissza s mi a megújhodások és megsemmisülések örökös körforgásáról keveset tud- hatunk, mert idegenbe szakadtunk, mint a hajótörést szenvedett, idegeit partra dobott vándor utasok.

Az a föld ma is a miénk, ma is magyar.

Mig Bratjanu az ellenzék kiirtásán töri fejét, a hazaáruló Mániuék tábora pedig az elvesztett hatalom romijain Máriusként kesereg és Gyulafehérvárra alkotmányozó népgyiilést akar összehívni, addig az erdélyi magyarság önmagára talált. Nincsen ott, katolikus, református, unitárius vagy zsidó. Ott csak magyar van; szenvedő magyar, a jobb jövőben makacsul bizakodó, jogaihoz, nemzetiségéhez, kultúrájához ragaszkodó, önérzetes, gerinces magyar.

Nagy magyar tábor vándorolt piros pünkösd napján a csiksomlyöi hires búcsúra. Elmentek a katolikus ünnepségre a protestáns magyarok is, a kik testvéreik, a katolikus hívők karjába öltötték karjukat s velük együtt énekelték c-: szent vándorlás hosszú utján: „csodaíévő. szűz Mária könyörögj érettünk!“

Gyönyörű felvonulás volt. A hires Kálváriatetőn széttépte a felhőt a nap s mosolyogva nézett a hatalmas, mintegy hatvanezer főre tehető székely - ségre. Zúgtak a harangok, térdreborult a székelység, eget ostromló ima szállott az égbe. És csodatevő szűz Mária Szeméből kicsordult a könny, a hogy egyszerre felcsendült hatvanezer székely ajakán a fohász: „Isten áldd meg a magyart!“ Szárnyára kapta a szél, berepülte vele a csíki, háromszéki, udvarhelyi rőnaságot, hegyet, havast, hirdetve mindenfelé, hogy ezen a földön nem halt meg a magyar.

A Somlyói Kálvárián, Krisztus halálára emlékeztető helyen az élet szava szólalt meg.

Király Aladár.

j‘A slraffordi templom titka.

Missz Bacon Delia Salter negyven éves, nyers, szőke hajadon volt az angolszász tipus ama kérlelt betétién fajtából, mely tanítással foglalkozik. Ennek a típusnak amerikai változatából magyarázható egyéniségének az a sajátságos tulajdonsága, melynél fogva kevesebb szentimeniálizmus, inkább rideg, érzéketlen gyakorlatiasság jellemezte, melybe lényének sajátságos, ámerikaias eüenmondásakéni; jelentékeny fantasztikum vegyült.

Egy kissé kalandornö volt Missz Bacon Delia Salter; a szellem országának különös bizarr tájékaira vágyakozott. Minthogy nő volt. gyenge és törékeny. le kellett tennie ama kalandos, veszélyes utazásokról, melyek még felderítetlen vidékekre vonzották, de fantáziája annál szenvedélyesebb hévvel kalandozta be a szedemi tartományok csudálatos vidékeit.

Fáradhalatlaunl, bár egynémely turista monoton rikordhajhászásával hatolt keresztül-kasul a szellemi élet titokzatos heg^világán. Különösen a hegyek királva, Montblankja a maga mérhetetlen mélységeivel és megmászhataílan magasságaival. Shakespeare ragadta meg fellengő képzeletét, felfedező ösztönét.

Meg akarta mérni mélységeit és magasságait, meghatározni fekvését a tenger szine felett, földrajzi helyzetét, faunáját és flóráját.

Nemcsak hallgatta az „édes avoni hattyú“ énekét, de meg akarta határozni e csudálatos dallam rezcészámát, S minthogy a missz angol volt, nem állott távol tőle ama törekvés, hogy a francia szellemességet és formaérzéket a német szellemmel és alaposággal valódi angol módra párosítsa. Hozzáfogott tehát elsőbb a kor tanulmányozásához,

Ámde a missz negyven éve mellett, ami két* ségkivül terhelő körülmény, missz volt még. a misszek ama tengerentúli fajtájából, melynek klasszikus képviselője egy. szigorú hölgy, aki Brüsszel városára hagyományozta tekintélyes vagyonát azon tiszteletreméltó erkölcsi indítékú feltétellel, ha nyomban elfávúlitink a városi szökőkút, szeméremsértő figuráját. A pajkos gamin-szobrocskát, mely a szökőkút vizsugarainak graciózus ívelését utánozza leirhatatlanul természetes mozdulattal.

Ez óbból meg kellett tehát botránkoznia * s.tratfordi erkölcsön. Tizennyolc éves korában mű; családapa, mely minőségének alapját még házassá* gát megelőzőleg veti meg. Rossz társaságokba iá.*, éretlen csínyeket követ el. dorbézol, maid Összeütközésbe kerül a bibliával és a büntető törvény« könyvvel. Vadorzást követ el. Ez ád szenzációs főt» dulatot. éleiének, inert szöknie keil miatta.

Londonba kerül, legalja társaságokba keveredik. iszákos színész-kompániákba. Színésznek csap föl ő is, de sohsem játszik elsőrangú szerepeket. Kéziratokat másol, javít, sőt gyárt, keresi a népszerűséget, nagy urak barátságát, elhalássza barátai élői szeretőiket s közbe nem szűnik meg stratfordi birtokát gyarapítani kövér szántóföldekkel és legelőkkel. *

Almainak koronája a nemesség, mint valami yorkshirei sertéskereskedőnek s hogy e díszt s a jólét bizonyos lokál eléri, tétlenségben tölti napjait néhanapján Ben Jonson vezérlete alatt ki-kirándu!ő. légi kompániájának vidám látogatásait fogadva

Egy ily kicsapongó vendéglátás után hal meg, amire a borital mértéktelen élvezete nem csekély

befolyással lehetett.

Ez volt nagyjában a missz gondolatmenete. S nem lett volna pedáns, ha nem kifogásolta volna „vizsgálati objektumának tanulmányi képzettségét-" is. Azt a hal-hét, esztendőt ,a grammar schoolsbart kevesclletlc, szintúgy klasszikus nyelvismereteit is, melyekké! ,« kor humanisztikus műveltsége megszerezhető voll. Eszébe jutott, mint jellemzi Ben Jon- son hízelgő elégiájának szelíd iróniájával kiváló kar- társát: „kevés latint, görögöt még kereshet tud ál“.

Ah, fűzte tovább gondolatait missz Bacon Delia Salter, ama tény, hogy a legragyogóbb alkotások születésének ideje összeesik ama profán házasság közvetítő működéssel, mellyel a szobáur Shakespeare derék házigazdájának a becsületes, bár fukar vargának hajadon leányát juttatja főkötő alá, „csellel csalván horogra a való csukáját--, nem átallván a hozomány nagyságával csábítani a reményteljes süldő férjjelöltet s hogy Macbeth megírását, mint kürtökön fölbugó tragikus vezérszólamot valami disszonáns zörej, néhány shillingért a szomszéddal folytatott pereskedés kisérte, nem teszi lehetetlenné, ami különben is kétséges, a Shakespeare szerzőségét-?

Említsük föl a gondolatokat, melyek az ellenkező irányból szintúgy e következtetésre ragadták a misszet-? Hogy e drámai müvek szerzőjéről viszont megállapítható a múlt és a jelen egész kultúrájának ismerete s hogy ennek alapján látnoki ihletével a jövő erkölcsi kultúráját is mintegy megsejtette. Talán Macbeth boszorkányai, a skandináv Urda, Ve- rendi és Skulda, a Múlt, Jelen és Jövő' fedték föl előtte is a világ rejtett értelmét?

Aki a hódoló kortársak túljegyzésé szerint nem volt humanista, a fordítások híjával honnan ismerhette a görög tragikusokat s a bölcseletét, főként