Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
VILÁG ft „frr, J alatt alszik. Egy meg nem rettenő, vasegészségű, hallatlan étvágyú, anekdotafigurát festett meg ősének, — miután ő maga „gnórn“ volt; az egészségi állapotát még akkor is a mellénye alá rakott forró fazékfe- dökkel kezelte, mikor az Qtthon-Körben Vélsz Dániellel, Gelléri Móriccal, Lukáts Gyulával, Giczeyvel, Mártonífyval és a többi régen elment partnerekkel kártyázott, amint az ellen- párti Ágai Adolf ki is rajzoltatta őt a Borsszem Jankóban: egy „tükröknek és képeknek“ való ládába, kártyával a kezélcn helyezvén őt , amikor az Otthon-Klub költözködött. Én mindig csak panaszkodni halottam múladozó egészségéről, még akkor is, amikor a temesvári szép nők meghívták, hogy ünnepelhessék. Mit értek a Salamon király elefántcsont-tornyaiból való díszek, a polkázó női lábak és a csipkehabokon is át- fehérlő női karok, ha már Juszuf, a költő nem szeretett semmit sem a világon, mint a keresetet, ahol emlékkönyv-formájú könyvecskébe, ceruzával írta verseit vén csavargó Nagyapjáról, akivel biztosan cserélt volna, bár az egykori öregnek faluról falura kellett vándorolni verekedő természete miatt. Mii ért a négy ász, ha kijött Veisz Dániel ellen (akit röviden zsidó sakternek nevezett, mert K. J. is antiszemita volt, mint annyi zsidó), ha semmi hasznát nem vehette a pénznek az étvágya megszerzéséhez, — holott az a vén zsidóbetyár, ahogyan Nagyapját elgondolta: nem ijedt meg a legnagyobb tál sólettől sem, amellyel a jószívű regále-bérlőnék megkínálták! ... Én azt hiszem, hogy mindenki úgy van ezzel a dologgal, mint az öregedő Kiss József volt, hogy az élet alkonyodásán valamely férfiideált keres magának, amely ideál száz esztendeig élt, kilencven esztendős korában újra megházasodott, nem futott el a kocsmából, ha ott verekedés keletkezett, egy malacot megevett ültőhelyében és fütyörészve nézett szemközt a téli viharnak. Különösen tetszhetett Kiss Józsefnek az ilyen nagyapai óriással való atyafiság, mert a költő öregedvén: mindinkább kisebb lett, már csak akkora volt, mint azok a pirosnadrágos agyag-törpék, amelyeket a zugligeti kertek * I ben láthatunk. Halálsejtelmek látogatták az éjek óráiban, amely halálsejtelmek fölött csak addig szoktunk nevetni, amíg magunk is meg nem ismerkedünk egy komoly, elgondolkoztató szempárral, amely álmatlan éjféli órában valahonnan messziről figyelmeztető- leg hívogatni látszik: meghalt apánk vagy ’wmu-zmawaanm után a Bach-korszak elleni visszahatás kiterjedt a kamarákra is. A magyar városok megtagadták a további támogatást, így Pest városa felmondotta a helyiséget és elvette a kamarának használatra átengedett bútorokat, a kamarának járó illetékeket nem szolgáltatták be. Míg azonban a helyi hatóságok Vasárnap nagyapánk szeme. Én most, az idő bizonyos ! megnehezítették a kamara működését, addig távlatából úgy nézem, hogy az öreg lapszer- j helyzetük a kormány előtt nagyon megerő- kesztő élete vége felé azért állította be az ! södött, és pedig a bécsi minisztérium és a illúzióiba olyan félelmetesen vállas, vörös- lielylartó'tanács féltékenykedése következ- szakállas, gyermekijesztgető vad zsidónak a ; (ében. A helytartó tanács azt követelte, hogy nagyapját, hogy lehessen kihez elmenekülnie '■ a kamarák hozzá terjesszék föl a javasla- a halálsejtelmek elől. És ez a száz év előtti taikat, míg a bécsi minisztérium közvetlenül pártfogó, ez a vén lókötö valóban pártfogó-: akart továbbra is érintkezni a kamarával, sába vette a herendi porcellán-alakhoz i .4 kormányszékek versengésének hasznát a hasonlatos kis költőt és kiegyezett valahol kamarák, illetve a magyar közgazdasági kóborló útjaiban a Halállal, hogy időt adjon élet látták. A bécsi minisztérium, hogy ma- Pesten, a Népszínház uccában Ä Hét szer- gához édesgesse a kamarákat, kérelmeiket kesztőjének legszebb versei megírásához. nagy előzékenységgel intézte el. így meg- * * történt, hogy egy alkalommal maga SchmerMondja, K., maga a Tisza felé születeti; _ miniszterelnök táviratilag értesítette a iyi ideig élnek mostanában olt az. em- ; Pes^’r kamarát, hogy javaslatára a csehországi gyapjúbeviteli tilalmat megszüntette. menny berek? — kérdezte tőlem élete utolsó nyarán a nagybetegek fantasztikus reménykedésével az összeaszott poéta. (Akkoriban a jó doktor urak már nem tudtak egyebet kitalálni a haldokló költő részére, mint a levegőváltozást. Lévy doktor már tréfálkozó, vidító mosollyal nézte a beteget, ami talán a legrosz- szabb diagnózis ebben az életben.) — A Tisza mentén, — feleltem. — Az én nagyapám kilencvenhárom esztendős korában halt meg és mert a halálos agyán polgári í á zasságot kötött, nem volt hajlandó eltemetni őt a plébánosunk. A kis lapszerkesztő lelkendezett: — Az én nagyapámat egy kocsmában a szolgáló miatt verték agyon százéves korában, éppén most akarom versbe írni ezt a legendát is. Jó vidék az a Tiszamcnte. — Milyen bizalomgerjesztő, hogy ilyen nagyapáink voltak! Mennyi ideig kell nekünk még élnünk, hogy őket utolérhessük! — mondtam. * A doktor, aki végighallgatta beszélgetésünket, földöntúli vidorsággal bólintott. Hetvenöt éves a Kereskedelmi és Iparkamara (A Világ tudósitójától.) 1850-ben, tehát a Bach-korszak berendezkedésének első évében hívta életre a kamarai intézményt Magyarországon Bruck báró, a Bach-kormány kereskedelmi minisztere. Bruck báró volt Ausztria első kereskedelmi minisztere és alighanem az egész ferenejózsefi kor leg- koncé pciózusbb kereskedelcmpolitikusa. A Trieszti Lloyd megalapítójából és első igazgatójából kereskedelemügyi miniszterré lett Bruck báró úgyszólván teljes programját sek egy kereseti és üzleti kamarába gyűljenek öszve.“ Az első budapesti kamarának tagjait a kereskedelmi miniszter nevezte ki és a tagjegyzékből még a történelmi távlaton át is megállapítható, hogy az első pesti kamara összetételében igen nívós volt. Elnöke Valero selyemgyáros lett, a tagok között voltak Appiano nagykereskedő, Malviéux bankár, akinek az üzletéből alakult ki a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, Lackenkidolgozta Ausztria gazdaságpolitikájának. ; bacher nagykereskedő, Hild József építész, Bruck volt Mitteleuropa gondolatának első, Heckenast Gusztáv könyvnyomdász, Fehr, felvetője és ebben a Németország és Ausztria közötti vámszövetség gondolata lebegett előtte. Bruck teremtette meg a Habsburg- monarchia vámpolitikai egységét is, amelyben csak alapját látta az egész Középeuró- pár i kiterjedő vámegységnek Nagy célkitűzéseiben szüksége volt oly eszközökre, amelyekkel a szerteágazott gazdasági élet egészét szoros kapcsolatba hozhassa a kereskedelmi kormányzattal, amelynek akaratát viszont ez az intézmény továbbítja a gyakorlati gazdasági élet felé. Ezt az eszközt vélte ő a kereskedelmi és iparkamarában megtalálni. A kereskedelmi kamarák az ő koncepciója szerint a birodalmi egységet voltak hivatva gazdasági téren szolgálni. | Lehetséges, hogy a mai kereskedelmi kamarák a hetvenöt évvel ezelőtti elődjükben az odiózus Bach-korszak eszközét látják és talán nem ismerik el ősükül, hogy ezt az évfordulót nem kívánják megünnepelni. Ferenc József és a kamarák Bruck báró Í850. március tizenegyedikén kelt előterjesztésében hozta javaslatba a császárnak a kereskedelmi kamarák felállítását és előterjesztésében rámutatott arra, hogy a birodalom egysége egyformaságot követel az ipari és kereskedelmi ügyekre vonatkozó törvényhozásban is és hogy ezt az egységet alaposan előkészíthesse, a minisztertanács indíttatva érzi magát, hogy a kereskedelmi és iparkamaráknak valamennyi koronaországban leendő felállítását a felségnek, legmagasabb jóváhagyása végett, előterjessze. Ferenc József egy hét múlva jóváhagyta a kamarák felállításáról kidolgozott pátenst, amelynek alapján Magyarországon tíz kamarát állítottak fel: Pesten, Kassán, Pozsonyban, SopI ronban, Temesváron, Nagyváradon, Kolozs- j vágott, Brassóban, Zágrábban és Eszéken. | Á kamarai intézmény új és szokatlan volt lés előbb néps-erősíteni kellett a kereskedö- és iparosvilágban. Érdekes erre vonatkozóan a kassai kamarának egy körlevele, amely a kamarák céljára nézve a következőket mondja : „Minthogy legkegyelmesebb császárunk több millió népeknek atyja és így személyesen minden műhelyt meg nem látogathat, minden műhelyt meg nem látogathat annálfogva a különnemű hiányok okaival is meg nem ösmerkedhet, néktek magatoknak nyújt arra módot, hogy mindent, amire szükségtek van, kívánótokat és véleményeiteket önmagatok, vagy ügyvivőtök által megtudhassa. E célból megparancsolta, miszerint a kereskedők és kézművea Hengermalom igazgatója, Warnhagen cukorgyári igazgató, Kötbér Fülöp kocsigyáros, Eggenberger Frigyes könyvkereskedő, Goldberger óbudai kartongyáros, Aebly Adolf váciuccai vászonkereskedő, Wagner Ferenc dr. vegyészeti gyáros. A zsidó kereskedők grémiumának elnöke mint hiva- talbóli tag foglalt helyet, a pesti görögöket pedig Bozda Naum gyapjúkereskedő képviselte. Egy kilépő tag helyébe később Já- lics Ferenc pesti bowiagykereskedő lépett. A pesti kamara a Kossufk-bunkók devalválása ellen A megalakult kamarákat, épúgy, mint a Bach-korszak más intézményeit, a közvélemény nagy bizalmatlansággal fogadta. Lassanként azonban ez az idegenkedés felengedett, mert a kereskedelmi kamara volt ebben a korszakban az egyetlen intézmény, amely a szabad választás elvén alapult és némi autonómiája volt, ahol tehát az elnyomott nemzet a közgazdasági érdekek védelmében szót emelhetett a bécsi kormány ténykedései ellen. Azt lehel mondani, hogy a gazdasági élet intelligenciája a kamarákba menekült, hogy innen is folytassa a nemzet önvédelmi harcát. A kamarák, amelyeknek tagjai között túlnyomó volt az úgynevezett bevándorolt elem, a legférfiasabban szálltak szembe a gazdasági elnyomás törekvéseivel szemben. így a pesti kamara mingyárt működésének elején erélyes hangon szólalt fel a Kossuth-bankók kárpótlásnélküh elértéktelenitése miatt. Rámutatott arra, hogy az 1848. évről származó péj^zjegyek megsemmisítése az országnak majdnem egyetlen forgótőkéjét devalválta, / emiatt az ország termelőképessége még sokáig meg lesz bénítva. „A császár kegyelme hasonló pénzjegyekért a legkegyel- mesebben megadta más eltévelyedett alattvalóinak a kárpótlást, melyet annál inkább elvárnak magyar alattvalói a dicső uralkodó ugyanazon kegyétől.“ Hasonló nyíltsággal mondta meg véleményét a pesti kamara az osztrák dunagőzhajózási társaság működéséről, amelynek monopoliszlikus törekvéseit energikusan megtámadta. Az erdélyi kamarák gáncsolták el a bécsi kormánynak azt a tervét, amely az erdélyi vasúti vonalat a magyarlakta vidékek elkerülésével Nagy- szebenen át akarta vezetni. A németajkú kamara tüntetőleg 500 forint segélyt szavazott meg az Akadémiának és felszólította az összes kamarákat hasonló adományozásra. Ezért a helytartótanács meg is dorgálta a kamarát. 1800-ban az októberi diploma kiadása Tisza Kálmán a kamarai törvény ellen A kiegyezés után az Andrássy-kormány egyik első ténykedése, hogy a Bach-kor- szakbeli rendeleti alapról törvényes alapra helyezze a kamarákat. Gorove István kereskedelmi miniszter már 1868 március 30-án beterjesztette a kamarákról szóló törvény- javaslatot, amelyet a képviselőház ugyanazon év április 18-án el is fogadott. A törvényjavaslat előadója Kerkápolg Károly volt és legerősebb támadója maga Tisza Kálmán volt, mint a balközép vezére. Tisza természetesen politikai szempontokból kifogásolta a javaslatot, mert a kamarában a kormány hatalmi rendszerének egy fontos előmozdítóját vélte. Ezért Tisza Kálmán amellett kardoskodott, hogy a kamarák ne kötelező alapon, hanem csak fakultative létesíttessenek, azaz csak az a kereskedő és iparos tartozzék a kamarába, aki ezt külön kívánja. Tisza ellenvetéseit azonban a képviselöház nem fogadta el. A Gorove javaslatából lett az 1868 : VI. t.-c., amely még ma is törvényes alapja a kamarák működésének. Alkotmányos alapon 1869-ben alakullak meg a kamarák. A pesti kamarának elnöke ekkor Kochmeislcr Frigyes, alelnökei pedig Schossberger Zsigmond és Beliczaif Imre lettek. A tagok között voltak Wahr- mann Mór, Strasser Alajos, Fáik Miksa, Schopper Jenő vasnagykereskedő, Vilmáim Károly, Gschwindt Mihály, Kälber Károly, Oetl János, Posner Károly Lajos, Rock István, Strobentz Alajos, Jálics Kálmán. A pesti kamara első ténykedése volt, hogy fölkérte a kormányt, adjon kölcsönként az ipar céljaira a kincstári készletekből négymillió forintot, hogy a pénzszűkén enyhíteni lehessen és lépjen föl erélyesen az osztrák nemzeti bank szükkeblűsége ellen. A kamara lépése nagy eredménnyel járt, az ipar megkapta a négymilliós állami kölcsönt és a kormány interveniált az osztrák nemzeti bank fiókjainak jobb dotálása érdekében. Kochmeister Frigyes 1891-ig volt a kamara elnöke, és 32 éves kamarai elnöksége alatt szerzett érdemeiért megkapta a báróságot. Kochmeister után Wahrmann Mór, a Lipótváros képviselője lett az elnök, azonban már a következő év novemberében el- húnyt. ö utána Lánczy Leó következeit, aki 1920-ig viselte a kamara elnöki’tisztjét. 1920-ban Bclatiny Artúr lett az elnök. A kamara alelnöki tisztségét viselték Hild József építész. Schossberger Zsigmond, Strasser Alajos gabonakereskedő, Hüttl Tivadar, Beíiczag Imre, Ráth Károly, Heinrich Ferenc. Thék Endre, Glück Frigyes, Székács Antal, Marton Gyula és Bittner János. A kurzus A most is működő kamarát 1920-ban választották úgy, hogy mandátuma most jár le és valószínűleg május havában új kamarai tagokat választanak. Az 1920-as választás az ellenforradalom atmoszférájában ment végbe és ez a körülmény rá is nyomta bélyegét a kamara összetételére. Az akkori viszonyok közölt szabad választásra gondolni sem lehetett és ennek a következménye az, hogy a kamara 96 rendes tagja közül az OMKE-t 6, a GgOSz-1 6, a TÉBE-1, az Országos Iparegyesületet, Fővárosi Kereskedők Egyesületét és a Kereskede'mi Csarnokot összesen 8, tehát a liberális érdekképviseletek mindössze húsz taggal vannak képviselve, a Baross Szövetség és más újabb keletű egyesületeket és asztaltársaságokat pedig 76 tag képviseli. A kamara kurzustöbbsége természetesen nem nyilvánul magában a kamara működésének irányár ban, mert ők is rájöttek arra, hogy-o^/re- ’ rcskedelem és ipar kérdéseiben nincs helyér- a kurzuspolitikának. Mindenesetre azonban azzal a hátrányos következményekkel jár a kamara összetétele, hogy a többségre került csoportok nagyobbára oly kiküldötteket delegáltak a kamarába-, akik a magasabb rendű munkára nem hozták magukkal a rátermettséget. Ezek tehát elfoglalták a helyet, azok elől, akiknek hiányát a kamara meg is érezte. A már megindult választási mozgalmakban ezért azzal a jelszóval vezették be, hogy tekintet nélkül az egyesületi és felekezeti szempontokra, a kereskedelem és ipar kiválonatott intelligencája foglaljon hely*f —
