Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
_L SfL i s Ik1 A ** sa ós jr V* £ am Sándor, Somogyi Andor, Hegedűs N., özv. Szilágyi Mihályné, Löbíovits Bernát 20— 20.000, Moravcsilc Ferenc, Adárr, János, özv. Böhm Anlalné, Kováts Gyu’a, Szabolcs Dezső, Ccele József, Tupi Antalré, Laukó János, Szlánka Pál, Adam József, Kudron Lajos 15—15.000, Apostol Pál, Pivarcsi Pál, Pagács István, Pataki Pál, Darula Endre, Péntek Sándor, Szikora János, Gálfi Lajos, Torna István, Szécsényi József, Szakái János, Kelemen Béla, Csanádi József 10— 10.000, Kis József, Urbán Lajos, N. N., Nedeczki Pálné, Komássy Géza, Nagy Sándor, Meskó Dezső, Kudron János 5—5000 korona. Petőfi Zoltán Szegeden. Szeged, 1925. december . . , K'S asztalnál ülünk: Juhász Gyula és én. Babo- názó a két okos, mosoiyos, fekete szeme. Két apró, fekete gyémánt. Két szúrós szem, melyekben értelem, megértés, szeretet tüze csillog. Mély gödrökben ülnek s feltűnően fehér, magas homlok domborodik fölöttük. Am a mélyből még csodásabban villog ki a drágakövek fénye; misztikusabban, apostoliakban. Nagy, fekete, kissé hegyes kör- szakáll teszi krisztusivá ezt a szép fejet. A haja ritkás-barna, egyszerű oldal választékkal. A külsején valami feltűnő igénytelenség, Mémelyek előtt — a mozdulataiból Ítélve — félszegség a szembetűnő. Szerény, egyszerű, közvetlen — őrök gyermek. A beszédjében, modorában semmi póz nincs. Ha kimértebb, kevésbbé élénk volna, mindenki odakép- zeliié feje fölé a Megváltó glóriáját. Petőfiről folyik a szó, kinek írásaiból sűrűn idéz. —- Érdekes dolgokat mesélek magának, melyek a nyilvánosság előtt csak kis részben ismertek — mondja Juhász Gyula, miközben apró bogárszemei ragyognak az emlékezéstől ihleteden. Feltűnő gyorsan, élénken társalog ; alig birok néhány „schlag- wortoí" lejegyezni. — Ott kezdem, hogy a nagyszülőim régi szabású, biedermayer — magyar alakok voltak. Nagyapám, Kálló Antal, az első szegedi gombkötő, kinek disztnagyaros fényképéi most is rajongással nézegetem. Két gyermekük közül az egyik: Kálló Gyula (ma Szentesen műszaki tanácsos), a másik az édesanyám. 1866. október közepetáján jött Szegedre Petőfi Zoltán, nagybátyja és gyámja, István kíséretében, iiogy a piaristák gimnáziumában a nyolcadik osztályba iratkozzék. (Ez év szeptemberében volt a hires kőnigratzi csata, mely miatt a tanítás csak október közepén kezdődöti.) Petőfi István, a szigorú gyám jól ismerte gyámoltjának könnyelmű hajlamait, ezért erős kezekre akaria bízni. így került a jónevü Kállóék- hoz, kiknek a mai Ipar-ucca 13. sz. alatt házuk volt 5 ma is ott laktk özvegy édesanyjával Juhász Gyula, bár azó'a gazdát cserélt ez a régimódi, rozzant épü’et — az árvíz előtti Szeged erdekes háztípusa. A szobák uj beosztása folytán id. Juhászné sem tudja pontosan, melyikben lakott a „Zoltánka“. (Csak igy nevezték Kállóék a költő fiát.) Azonban róla mégis sok érdekes apróságot mesélt a nagyanyám — mondta lovább — aki nagyon éles emlékezőképességgel bírt; meg a Gyula bátyám és az édesanyám, aki akkor rövidszoknyás leányka volt. Világosbarnahaju, élénk fiú és rendkívül önérzetes volt a Zoltánka. Mint az azidötájt már nagy hírnevű költő fiát, szívesen látták a város előkelőségei vendégül és mindenütt mód felett dédelgették. Egy ízben Lázár György, Szeged város hires polgármestere ebédre hívta meg a fiút. A Zoltánka megkereste háziasszonyát: „Stázi néni, (Anasztázia) mi lesz ebédre? Túrós csusza, fiam, volt a válasz. Akkor itthon maradok! mondta s büszkén tette hozzá: akkor megyek a polgármesterhez mikor én akarok; nékem senk« se szabjon elő ven- dégségi időt!“ Épp olyan nyakas és önérzetes, mint a Sándor volt — jegyezte meg Gyula bátyám. István pedig hasonlóképp vélekedett róla, mikor az esetről értesült, mondván: hiába, benne van a Sándor vére! A Petőfi-kutatok szerint: Zoltánt kicsapták a piaristák gimnáziumából, Ezt minden kétséget kizáróan cáfolta meg előttem a gyerek volt tanárja, az agg Tóth Antal. Az ősz férfi meghökkenve meregeíte szemét, mikor nála jártam ez ügyben és kérésemet előadtam. „A Zoltánka? Igen emlékszem rá. — Nem volt rossz tanuló. 1866—67. A nagy csata évében jött. Es az öreg könyvek, fóliánsok közül, a fenékről kis, poro'i noteszokat húz ki s böngész az elfakult sorokban. Emlékszem rá — mondia. — Nagyon temperamentumos és önérzetes fiú volt. Híj amai őt is a szinészet felé vonzották, miként nagynevű atyját s tavasz tár ján — emlékszem jól — István bátyja valóban beleegyezését adta ahhoz, hogy Deb recenbe me jen, mire mi, a gyám kérésére elengedni', bár furcsa volt, hogy közel az érettségi vizsgákhoz lépett ki. István sokszor mentette magát utóbb, engedékenysége miatl Szerinte végzetes lett volna Zoltán eraöicsi életére az újabb ellenállás, halogatás. — Emlékszem rá jól. En nagyon szerettem, mert oiyan önérzetes volt — mondta buevuzóul Tóth tanár ur. István valóban igyekezett minden eszközzel ell riteni szándékától öccsét és megállítani az erkölcsi lejtőn való lefelé rohanásában, ám mi sem használt. A gyám láda, hogy minden próbálkozása hiábavaló, beleegyezi hát, hogy a fiú színész legyen ér március elején útnak indította. Az „el- náspágoiá ;“ ellenére sem akarta azonban kitenni Zoltánt a nélkülözéseknek, azért húsz forii. ot adott át Kálló Antalnak, a fiúnak való továbbítás céljából. Nagyatyám jóiismerte az ő Zoltánká- ját és c-a- akkor adta át a pénzt, mikor az már felszállt a vonatra. „A gyámod küldi ezt a 20 pengő forintot, hogy éhen ne halj. De, nehogy léhaságokra költsd, mordizom- adta rossz kölyke r Es egy csókkal búcsúzott tőle. Zoltán még visszaszólt: „Eladtam az összes könyveimet, meg a nagy üveg téntát, Ká:'ó bácsi, jut hát kenyérre is bőven!“ Az iptruccai házunkban irt egy verset is Petőfi Zoifán „S. N. kisasszonynak* címmel. Valószínűleg egy szinésznőszereltne rejtőzik alatta. Az édesanyám nem emlékszik rá pontocan, hogy a sok közül ki lehetett ez. 1866. dec 24-én este költötte ezt a versikét. Karácsony esíe. Ezekben az órákban 59 ik esztendős fordulója fejeződik be.“ * Milyen különös rendelése a sorsnak. Egy kis márvány asztalnál együtt ülök avval az emberrel, kinek nagyatyja öt hónapig féltő gonddal őrizte a mi nagy költőnk utolsó sarját. Es ez a férfi ugyancsak költő a javából — most kedves nyíltsággal meséli el a nagyszülőktől, Tóih tanár úrtól erről a Petőfi csemetéről hallott apróságokat. Ő rnég „sajnos, nem láthatta" a Pe- tőfi-házat Kiskőrösön, melyről egyet-másf mesélek. C endes, otthonülő, vagy szerkesztőségi szobában robotoló ember, aki évenként csak két-háromszor utazik át egy nyugodt légkörű városba, hol a nagyobb dolgokat írja (1926-ban 2 verses kötete és egy regénye jelenik meg ismét.) Kedvesen beszél régi emlékekről, képzőművészeiről, virágirodalomról és nagy emberekről, kikkel baráti viszonyban van. Őt minden érdekli, mindenről tájékozott. Univerzális, okos, szépleJkíi, nagyszivü ember; szerény, finom, egyszerű ur; erősen impresz- szionista iró; örök gyermek. Krisztusian nemes. Mélyíüzü, babonázó, kis szemei barátságosan mosolyognak, mikor búcsúzóul kezét nyuj'ja ez a kissé nehézkes külsejű, de annál rendezettebb elméjü, csodás lelkivi- lágu, 42 éves agglegény-költő. Sas. Petőfi füzet 6 lapos — — — — — — 500 K 16 lapos— — — — — — 1500 K kapható a Papirkereskedésben. fl Petőfi Olvasó Egylet közgyűlése. A Petőfi Olvasó Egylet e hó 17-én tartotta meg évi rendes közgyűlését, mely iránt a tagok körében szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg. Nem az Olvasó Egylet, mint ilyen, nem is az Olvasó Egylet ügyei iránt tápiáit meleg vonzalom és kívánatos gondoskodás váltotta ki a tagokból ezt a feltűnő érdeklődést, hanem inkább talán a tisztuji- tás, melynek sima és zavartalan menetét az ilyen közgyűlések alkalmából nem egyszer zavarták már meg a többnyire ellenzéki vizeken evezgető tagok apró cselvetései és mesterkedései. A magyar ember az utóbbi évek során ritkán jut hozzá a választáshoz, érthető tehát, ha főként az ifjabb gárda kapva-kap az alkalmon, hogy szavazati jogát gyakorolhassa. Azért voks a voks, hogy éljünk vele. Es mert immár — sajnos — a tekintélyek kora is lejárt, a fiatalság a maga sokszor túlzott hevével és temperamentumával emberek és dolgok kellő ismerete, értékelése és mérlegelése nélkül szokott olykor élni az őt megillető jogokkal. Az öregek azonban minden alkalommal résen vannak s tapasztaltságukkal és higgadtságukkal ügyesen levezetik a meggondolatlanságoktól sem riadozó túlfűtött szenvedélyeket. így volt ez az Olvasó Egylet közgyűlésén is, melyet különben Bachmann Frigyes elnök rutinos és tapintatos vezetése ezúttal is mentesített minden különösebb emócióktól. A szabatosan megszerkesztett titkári jelentést Zsigtnond Ferenc olvasta fel s úgy ezt, mint a hozzáértéssel együvé állított költségvetést is — Kanabé Géza pénztáros előterjesztésében — egyhangúan magáévá tette a közgyűlés. A vezetőség dicséretesen szép programmal indul neki az uj esztendőnek. Ki akarja fizetni összes adósságait, tataroztatni fogja a kaszinó épületét, ajtókat, ablakokat rendbehozat, szaporilja a villanyos égőtestek számát, uj tetővel látja el a kuglizót s a billiard-aszíalokat is megjavittatja. Es ami a legfontosabb, (mert régóta nélkülözött kulturigényt lesz hivatva pótolni) még az idei farsangi szezonban zongorát is vásárol. Nyilvánvaló ebből a rövidre szabott programból is, hogy a Petőfi Olvasó Egylet sorsa jó kezekben van s hogy bűn lett volna a tagok és elnökség közti békés harmóniát, mely az alkotó munkának egyedüli biztosítéka, merő felületességből vagy bármi okból könnyelműen megzavarni. A tisztujitás rendjén különben csődöt is mondott a fiatalok választási manővere, elnökség, tisztikar és választmány a régi maradt. Csupán Szabó Miklós polgári isk. igazgató került be uj tagként a választmányba, de ez is az öregek akaratából.----------ÍM R E K. — Szülői értekezlet, a kiskőrösi állami Petőfi elemi iskola tanítótestülete f. évi január hó 24-én (vasárnap) d. u. 3 órakor vásártéri állami elemi iskolában szülői értekezletet tart, amelyre úgy a szülőket, mint a érdeklődőket tisztelettel meghívja az iskola igazgatósága. — Évi rendes közgyűlés. A kiskőrösi református egyház f. évi január 31-én délelőtt az istenitisztelet után tartja évi rendes közgyűlését, kéri az elnökség az egyháztagokat, hogy a közgyűlésen lehetőleg teljes számmal megjelenni szíveskedjenek, tekintettel tárgysorozat fontosságára. — Halálozás. Kováts Vilmos kiskőrösi jegyző édes anyja özv. Kováts Adolfné szül. Bohanovszky Ottilia életének 80-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 20-án Kiskőrösön elhunyt. Temetése f. hó 22-én volt nagy részvét mellet. — Helyreigazítás. Múlt számunkban a ref. bálon 50.000 koronát felülfizetők névsorában sajtóhiba csúszott be, amennyiben nem dr. Kalmár László, hanem dr. Molnár László fővárosi korházi orvos fizetett felül. Ugyancsak az 50.000 koronát felülfizetők névsorában szereplő Katzenbach Frigyes helyes neve „Katzenbach József“ bócsai községi biró. flEPETI | Szombaton, ji Kétéltű kalandortörténi és a fényes Vasárnap, Jár ő tenge (HAROLD LLO' és a fényes I wsr fűi Egy jókarban le cipéizgé Kérem a ne dobja ját mégha hanem vegyen i főzött pe Nem fűi Jól Nen KELEMEN JÁl* Kiskőrös, G Gazdák fii Mi előjegyezhető Szál kereskedőnél Kiskői Lakodat és sütemények ál BERGL MIHÁL ben Kiskörösö Két not külön bejárati.' keresek, jó h Cim a i Házasé utólagos díjazás a negyedszázé NAGY LAJOS It Válaszbélye. Balázt 4 éves egészséf mely gyermekte hajlandó Őröl1 Érdeklődni lehe‘ ház gom Pen< átszámítási évi naptárral zsel Szabolcs Te: Rz 1558. é5 i a Vasút szabadkéz Bővebbet Mihály üzletében, a Máj 2 fiatalembernél koszto I
