Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
A belügyminiszter élesen leckézteti a Petőfi Társaságot i Az Akadémia és a Kisfaludy Társaság példáját követve, a Petőfi Társaság sem terjesztett eíö senkit arra a helyre, amelyre igényt formálhatott volna a magyar főváros törvényhatósági bizottságában, többek közi azért, mert sérelmesnek találta, hogy a Petőfi Társaság csak a többi tudományos és irodalmi társasággal közösen kapta meg \(ezt a jogot: és sérelmesnek találta azt, hogy a Petőfi Társaság kijelölésén kívül még kü- ! lön kinevezés szükséges a belépéshez a főváros törvényhatósági, bizottságába. A Petőfi Társaság ugyan sokkal kevésbé élesen, indokolta határozatát, mint például a Magyar Tudományos Akadémia ahol nem csupán a delegálás formája ellen emeltek óvást, de élesen kifogásolták azt is, hogy a belügyminisztérium biztosa előtt kell megtörténnie a kijelölésnek: sőt az Akadémia határozata egyenesen arról beszél, hogy ilyen cenzúra alá idáig csak a Bach- korszak és n proletárdiktatúra vetette az akadémiai tagok tevékenységét A belügyminiszter mégis a Petőfi Társaság aránylag enyhe határozatára adott először igen éleshangú választ, és a válasznak van néhány olyan mondata, amely érdekes — politikai szempontból is A belügyminiszter ugyanis kifejti, milyen szempontok szerint fogja megtenni előterjesztéseit arra nézve, kik kerüljenek a különféle intézmények jelöltjei közé a főváros törvényhatósági bizottságában. A belügyminiszter majd kikeresi azokat, akik megadják a biztosítékot arra, hogy „a törvényhatósági bizottság higgadt és megfontolt elemei ezekben az érdekképviselőkben olyan támaszra találnak, amelyre mindig és teljes biztonsággal számíthatnak". A törvényhatóság higgadt és megfontolt elemei alatt a belügyminiszter a legjobb esetben a Ripka-pártot érti, tehát az intézmények és az érdekképviseletek jelöltjei közül a Ripka-párt számára keres majd olyan városi bizottsági tagokat, akikre „mindig és teljes biztonsággal“ számíthat. Az őszinteség elismerést érdemek hiszen a törvény szövegezése módot adott arra a feltevésre, hogy a delegált bizottsági tagok Intézményének kiépítésével .<-4 tehetségüknél, fogva értékes városi képviselőknek .és szakembereknek akart helyet biztosítani a törvényhatósági bizottságban. De most a leirat elárulja, hogy „mindig és teljes biztonsággal" megbízható voksokat akar így szaporítani a belügyminiszter. Ez is szempont ... A miniszteri leirat támaszra találnak, amelyre mindig és teljes biztonsángal számíthatnak".. • Ezután a leirat azon vaió csodálkozását fejezi ki, hogy a Társaság a kormányzó úr által kinevezési jogról úgy emlékezik meg, mint „mások" által gyakorolt íelülbirálatról. Ez azonban nagyon erőltetett feltevés, mer a Társaság a „mások“ alatt már csak a többesszám szerint is egészen másokat értett. Majd így 'olylatja : „A törvényhozás a testületeket és intézményeket azzal a joggal ruházta fel, hogy az államfőnek a kinevezett székes óvárosi törvényhatósági bizottsági tagok helyének betöltésére javaslatot tegyenek. E nagyjelentőségű jogosítvány megadásánál a törvény előkészítői nem kételkedhettek benne, hogy azt az érdekeltek mint reájuk nézve megtisztelő jogot, hazafias örömmel fogják fogadni és igénybevenni. Kétségen felül áll, hogy — ha csak á törvény máskép nem rendelkezik — jogával mindenki tetszése szerint élhet, vagy attól tartóz- kodhatik. r < Amikor azonban olyan közjognak a gyakorlásáról van szó, amelyet a törvényhozás a közérdek megóvása végett juttat egyes személyeknek, vagy intézményeknek, annak gyakorlásától nem tarthatja magát távól az, aki a közérdeket, ami a mai komoly időkben a haza sorsát jelentheti, szivén viseli. Mindezekből arra kel! következtetnem, hogy a tisztelt társaság sajnálatos állásfoglalására a félreértések egész sorozata szolgálhatott alapul. Minthogy pedig még csak föltételezni sem akarom, hogy a tisztelt társaság akár a törvénnyel kívánna szembehelyezkedni, akár attól vonakodnék, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságában már csak a közrend megszilárdulása érdekében is tevékeny részt vegyem hivatkozom a tisztelt társaság hazafiúi érzéseire és kötelességeire, amikor felkérem és elvárom, — hogy fentemlltett határozatát megváltoztatva — a törvényben gyökerező jelölési jogát gyakorolja. Fölkérem, hogy e részben haladéktalanul határozni s a jelölésről hozzám mielőbb jelentést tenni szíveskedjék, hogy a Kormányzó Or Ö Főméltóságához előterjesztésemet idejében meglehessem. Budapest, 1925. évi március hó 11-én. Rakovszky $, k.“ A Magyar Országos Tudósító jelenti: A belügyminiszter a Petőfi Társasághoz a Budapest székesfőváros törvényhatóságába jelölendő tagok körül fölmerült nehézségek ügyében, vá- ászul a Petőfi Társaság ismert feliratára, a következő leiratot intézte: „A Petőfi Társaságnak az 1925. évi február hó 15-én tartott ülésében hozott azt a határozatát, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló Í92i: XXVI. t.-c. IS. §-ának rendelkezéseivel részért ' biztosított jelölési foggal élni nem kíván, tudo- - másul nem vehetem, mert törvény által reáruházott közéleti jogosítványról le nem mondhat, j s e jogosultságot kizárólag esetleges újabb törvény szűntetheti meg. | Mélyen megdöbbentett a Petőfi Társaságnak 1 a törvény rendelkezésével való szembehelgez- kedése. A törvény akkor, amikor a nép legelőkelőbb tudományos és irodalmi intézménye részére a székesfőváros törvényhatósági bizottságában való részvételt és ilyen célból a jelölési jogát megállapította, nemcsak ezeket az intézményeket kívánta megtisztelni, hanem képviselteté- sükre a közérdek szempontjából vetett súlyt Az 1924:XXVI. t.-c. 13. és 14. g-ának. az 1920:IX. te. 13. g-tól, valamint a kormánynak a nemzetgyűléshez benyújtott eredeti iavaslatátől eltérő rendelkezésére az szolgált okul, hogy a különböző társadalmi intézmények és érdek- képviseletének követelménye elöl nem lehetett elzárkózni, ennélfogva személy szerint való képviseleti jogot csak egyes hatósági személyek és bizonyos hatósági jogkörrel felruházott szervezetek vezetői nyerhettek. Minthogy pedig az érdekképviselet címén betölthető helyek számát az összes bizottsági tagok számaránya következtében lehetetlen volt magasabbra emelni, másrészt azoknak az intézményeknek, amelyeknek tagjai a székesfőváros gazdasági és jogi életében nagy szerepet íöltenek be, a jelentőségüknek megfelelő kép viseletéről kellett gondoskodni, valamennyi társadalmi intézmény képviselete nem volt megva iósftható. Amikor pedig a törvényhozás akként rendel kezelt, hogy több tudományos és irodalmi In termény jelöltjei közút az államfő oálaszt, nen azt célozta, hogy ezeket az intézményeket d jelöltjeiket tekintélyűk szerint osztályozza, ha nem azt. hoov az állam-o választása arra es hessék, akinek a: egyénisége a legtöbb blzto sítékot nyújtja arra, hogy az illető a törvény hatósági bizottságban az építő munka támoga fásában sikeres részt fog venni. Mert ezekrtel az intézményeknek a képviselete nem külsí dísz akart lenn' hanem biztosíték arra, hot”- < törvényhatósági bízót; :ág higgadt és megfontol elemei ezekben az érdekképviselőkben ol"ai
