Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

MAGY;

len István gróftól!) Felolvasta a népjóléti miniszter pártja által szétosztatott válasz- - tási röpiratot, mely hagyományos király- hűségről s általános titkos választójogról beszél. Ez a röpirat és a fóispáni beiktatáson elmondott beszéd magyarázza meg, I

' ^^Bnrrnrmr»

Nagy gazdasági már addig a fra

Az ántánt diplomáciáját ebben a pilla- natban a Rnhr-terület katonai megszállásának két veszedelmes következménye foglalkoztatja. Az egyik az, hogy a német munkásság ellenállása miatt a bányák és erdőségek lényegesen kevesebbet fognak termelni, mint eddig, úgy hogy a szövetségesek is rosszabbul járnak, mintha a Németországgal való bonyodalmat békésen és belátásosan intézték volna el. A másik, súlyosabb következmény, amelytől főként Anglia és Amerika fél — s amelynek alapján ennek a két hatalomnak valamilyen közbelépését is remélik alkalmas időben, — az, hogy Franciaország a kudarctól való félelmében mindon eszközt meg fog kísérelni a termelés kierőszakolására, sőt kíméletlen fokozására s eközben annyira tönkreteszi majd a virágzó német ipari intézményeket, hogy teljesen hasznavehetetlenekké fognak válni s a némotség — az európai gazdasági élet kárára — csak romokat fog visszakapni, amelyeket évtizedek munkájával se tud ismét produktív üzemekké fölépíteni.

SürD jegyzékváltás Kóma és S&áris k&eütt

Ez a két lehetőség, hozzávéve még azt az aggodalmat is, hogy a franciák elsősorban önmagukat igyekeznek majd kielégíteni a többi szövetséges rovására, vezető motivnma Olaszország tapogatózó állásfoglalásának, amely ma már nem kapaszkodik bele olyan föltétlenül és magától értődőén a francia politikába, mint még a legutóbbi párisi értekezlet idején. Olaszország, — mint a Chicago Tribune római tudósítója is hangoztatja, — ma azon a véleményen van, hogy a francia katonai akció túlzásokba csap át, amelyekben Kóma nem szívesen követi Párist. Poincaré és Mussolini legutóbbi jegyzék- váltása azt a benyomást ébreszti, hogy az olasz miniszterelnök a túlzó francia politikában nagy veszedelmét látja az európai békének. Mussolini — mondják tovább a jelentések — azért csatlakozott annak idejében a francia akcióhoz, mart Poincaré arról biztosította, hogy a katonaság csak kísérője lesz a francia-olasz- belga műszaki bizottságnak s csupán ennek zavartalan munkáját igyekszik majd biztosítani polgári irányítás mellett. De távolról sem gondolt az olasz miniszterelnök arra, hogy Poincaró terve formális katonai invázióként fog megvalósulni egy fegyvertelen néppel szemben. A jegyzékváltás Róma és Paris kötött még folyamatban van sa Chicago Tribune szerint nem is fog véget érni mindaddig, imig Franciaország szükehbre nem korlátozza katonai akcióját vagy pedig Olasz- j 3rszág vissza nem vonul tőle móri „-i-ki *