Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
Petőfi Szalk-Szentmártonban, A lelkes szalk-szenlmárioniak díszes emléktáblával jelölik meg ma, máicziua idusán azt a házat, ahol Petőfi szülői lakiak s melyben a halhatatlan költő legszebb költeményének egy részét irta. A Magyar Hírlap tudósítója odalenn járt a kis városban és ezt írja a hazafias ünnep helyéről: Szalk-Szentmárton főutczáján áll az odavaló «Nagyvendégíő», amelynek falában fogják elhelyezni az emléktáblát. Balta András öreg szőlősgazda előadása szerint, aki Petőfi ott tartózkodása idején tizenegy tizenkét éves iskolásgyerek volt, Peiőfi szülői Szalk-Szentmártonba a közelben levő Dunavecséről jöttek, ahol Petőfi atyja, az öreg Petrovics, mészáros volt. A mosiani nagyvendéglét akkoriban «Daruvendéglőnek» hívták. A gróf Festetich féle uradalom tulajdona volt, de az uradalom bérbeadta a városnak, az pedig a maga j borát méretíe benne s kimérőnek, vagy — amint akkor nevezték — iceésnek az öreg Petrovicsot alkalmazta. Az alatt a pár év alatt, amíg az öreg ! Petrovics családja ott lakott, Petőfi néhány j hétig vagy hónapig több ízben volt otthon. Mással azonban nem igen érintkezett, csak Gángó Imre és Kovács István református rektorokkal, akik egymást követték a tanítói széken s fiatal, nőtlen emberek voltak. Petőfi rendesen délelőtt tíz óra tájban kelt föl, kényelmes sárga papucsban pipázott egyet, aztán felöltözött és az iskolába ment át a rektorhoz, aki ilyenkor mindig behívatta Bállá Andrást: — Imádkoztasd meg a gyerekeket s bocsásd haza őket! Te azonban itt maradsz. Az iskolás gyerekek mindig vakácziót kaptak e hátralevő órákra, valahányszor ! Petőfi odament. Az öreg Gubáné, a rektor gazdasszonya, pörköit szalonnát készített, reggelire, Balia András pedig jó piros bort vitt a korcsmából, ahányszor csak kellett. — Méllatlankodlam is magamban, beszéli az öreg, hogy a többi gyerek játsz- hatik, én pedig oda vagyok kötve, de most ezt tartom az életem legnagyobb büszkeségének . . . Délben Petőfi hazament a szöióihezebédre, de a délutánt ismét csak a rektornál töltötte. Beszélgettek, vitatkozlak és akkora pipafüstöt csináltak, hogy alig látszottak ki belőle. Este hét óra tájban ment haza Petőfi. A papiak kerítése mellett volt egy nagy tó, amely azóta kiszáradt. Itt sétálgatott vacsora után, rendesen egyedül, tiz-tizenegy óráig. Akkor visszavonult a szobájába és sokáig látszott az ablakon át agyertyavilág. Bizonyosan irt vagy olvasott. Akkor azt hitték, hogy a leczkéjét tanulja. A háznak, amely máig is úgy áll. ahogyan akkor állt, faoszlopokon nyugvó nagy, széles folyosója van az udvar felől. A folyosóról egy kis benyílóba juthatni, amelytől jobbra egy kis szoba vim két ablakkal az udvarra. Az egyik ablak üvegén a legutóbbi időkig kegyelettel őrizték Petőfinek odakarczolt névaláírását, pár évvel ezelőtt azonban a becses ablaktáblát Jakab Géza kis-kőrösi körjegyző .elkérte azzal, bogy a kis-kőrösi lefó'/í-házban akarja elhelyezni. A benyitó ajtajával átellenten egy másik szoba van, amelynek egyik ablaka az udvarra, másik ablaka az utczára nyílik. Petőfi a most emlilett két szobában felváltva dolgozott. A baloldali, legszélső ablak, Petőfi-ulczai szobájának az utczai ablaka volt. Amelié helyezik el az emléktáblát.
