Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
ÁRA 80» I» KOROSA A Vüig a paijárl logok bareou. Hasiéit a tudomány« a műrénet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az MdSzöttaket. Vétót kiált az Igazságtalanságnak. a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a mrnikái. mely a békétlenség levegőiében elsorvad, Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekel fránt, na erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. A Világ Magyarország megújhodásit a demé* krieiátói és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Paizsa a gyengéknek« védelmezője az elnyomottaknak : kardia a szebbe jobb és tisztább magyar élet gondolatának« ÉVFOLYAM ♦ B U 1> APEST, SZOMBAT 1024 MÁJUS ÍO ♦ 88-IK SZÁM aggass A baisse kilencedik hónapjában Amikor már éledni kezdett a hit arra nézve, hogy a tőzsdei árfolyamok a sokhónapos baisse után elérték a mélypontot, és így újból megindul majd a fokozatos javulást: a bécsi frank-contremine kegyetlen lökése még mélyebre szorította le és egyre lejjebb a kurzusokat. Tőzsdei árfolyamok Bécsben A magyar papirok bécsi árfolyamai talán tanulságosabbak a budapesti árfolyamoknál, hiszen Bécsben stabilis koronában jegyezték a kurzusokat, míg a budapesti jegyzéseknél állandóan figyelni kell a korona érték-változásaira is. A Budapesten és Bécsben jegyzett papirok közül a Coburg vette át a vezetést — lefelé, amennyiben 530.000 osztrák koronás legmagasabb árfolyamától visszahanyatlott 23.000 koronáig, tehát alig haladja meg a legmagasabb árfolyam 5 százalékát. Az Angol-Magyar Bank legmagasab árfolyama Bécsben 380.000 korona volt, a mai árfolyam pedig 45.000 korona, tehát alig 12 százaléka a legmagasabb jegyzésnek. Öt-hatodot vesztett értékéből a bécsi tőzsdén a Spodium, 500.000 .koronáról 60.000 koronára hanyatlott a Klotild, a maximális jegyzésnek alig egynegyedét tartja az Esztergom-Szászvári, vagy a Vasútforgalmt: és egy olyan standard-papiros, amilyen a Magyar Hitel, szintén jóval legmagasabb árfolyamának egy- harmada alá hanyatlott. Az osztrák papirosok közül a legkétségtelenebb értékeket sem kímélte meg az árzuhanás katasztrófája. A nagy petróleumértékek közül a Galicia 35 millió koronán állott és most, miután egy régi részvényre négy újat adott, tegnap alig haladta meg az 1.5 milliós árfolyamot, amely a régi részvényhez viszonyítva nem teljes 8 milliónak felelne meg, tehát itt is elveszett a kurzusnak több. mint háromnegyede. A Kárpáti •petróleum 930.0GU koronás legmagasabb árfolyamától Rgnap elérkezett a 131.000 koronáig, tehát hat-hetiedet vesztett értékéből, iS $kodnica 2,800.000 koronáról 315.000 koronára esett vissza, pedig senki nem tud árról, mintha válság érte volna, vagy válság fenyegetné a petróleum-ipart. De azért a petróleum-papírok feltartóztathatatlanul zuhantak lefelé. A Magyarországon is ismert nagy papíripari vállalatok közül a 'Legkam 1,200.000 koronáról 250.000 koronáig jutott el, az Elbemühl pedig 90.000 koronáról 16.000 koronára. A bécsi piac megingathatatlannak tartott nagy standardpapírjai közül a Bodenkredit 595.000 koronáról 245.000 koronára csúszott le, vagy például az Aussigi Vsgyiipar 3,510.000 koronáról 1,498.000 koronáig. Amellett természetesen boldogak lehetnek azok, akik iiyen papirosokat Itartanak odahaza, hiszen például a könnyű papirosok közül a jónevű és jól megalapozott Daim- ler-motor 75.000 koronáról 14.000 koronára csúszott le. Egy nagy fa-feldolgozási vállalat egész részvény-állománya 35.000 aranykoronáig hanyatlott vissza Bécsben, noha ez a vállalat két nagy gyárat tart teljes üzemben, és semmit nem ltudnak arról, mintha kedvezőtlen volna’ az üzleti eredmény, |. A világkonjnnktúra ' JA nemzetközi tőzsdei konjunktúra irányzata éles ellentétben van a közép-európai konjunktúrával; hiszen Berlin is együtt haladt lefelé Béccsel és Budapesttel. Londonban, New-Yorkban, sót a frank árfolyam- javulása által megingatott párizsi tőzsdén most magasabb árfolyamokat jegyeznek, inlnt az tv kezdetén. New-Yorkban alig néhány százalék a vezető-papirok árfolyam- nyeresége január elejétől fogva, míg Londonban valamivel erősebb. A híres petróleum-papirosok közül például a Royal Dutch 34 fontról jóval 38 font fölé emelkeÉ ett, és nagyjából ilyen arányban emelke- ett a többi petróleum-papiros is, mialatt Bécsben negyedükre, nyolcadukra, tizedükre istek az olyan petróleum-vállalatok részvényei, amelyek mögött kétségkívül jelentékeny reális értékek vannak. A párizsi tőzsdén frankokban számítva most természetesen alacsonyabban állanak a papirok, mint állottak akkor, amikor megindult a frank árfolyam-javulása, viszont dollárokban jóival magasabbak az árfolyamok, mint voltak március kezdetén. A frank értékhanyatlásá- nak mélypontján a Crédit Lyonnais 63 dolláron állott, és erről a kurzusról 103 dollárra esett, a Creuzot 1848 frank helyett ugyan 15?5 frapk sóit tegnap, de még így is ftK> dollárra emelkedett, sót még a Banque de France részvényesei is igen szépen kerestek dollárokban a nagy tőzsdei baisse alatt, mert a frank-árfolyam 8750 helyett ugyan csak 7500, viszont egy részvény most 324 dollár helyett 500 dollárt ér.. Az ilyen veszteségeket aránylag könnyű elviselni ... Ezzel szemben Berlin, ahol már a márka megjavulása és megszilárdulása is erősen lenyomta az árfolyamokat, az év kezdetétől fogva újból nagy útat tett meg lefelé, és az elsőrendű papirok sem tudtak ellenállást kifejteni a tőzsde tendenciájával szemben. Így például a HAPAG 111 dollárról 52 dollárra hanyatlott, a Laurahütte 73 dollárról 24 dollárra, a Badeni Anilin 73 dollárról 35 dollárra, a Deutsche Bank 42 dollárról 22 dollárra. Aránylag igen jól tartotta magái az A. E. G., amely az év kezdete óta csak il dollárt veszített 32 dolláros árfolyamából. A központi hatalmak feltámadtak tehát, vagy legalább együtt vérzik, együtt szegényedik, együtt megy tönkre az a három főváros, amely egy úton haladt a háborús évek alatt. Ügy látszik, hogy Berlin is igen érzékeny veszteségeket szenvedett a frank marnei csatájában. A stabilizálódési hausse A berlini tózsdei helyzet csak igen kevéssé érinti Budapestet, de a bécsi események okozati összefüggéseinek feltárása annál fontosabb Budapest szempontjából. A frank-contremlne-nek nem lehetett volna olyan súlyos hatása Becsre akkor, ha ez a lökés nem ér már amúgyis aláaknázott talajt. 1923 tavaszán indult meg és a múlt év őszének kezdetéig tartott az a nagy korona-stabilizálódási hausse Bécsben, amelynek megismétlődését várták sokan a szanálástól Budapesten, megfeledkezve arról, hogy ez a stabilizálási hausse és a részvények aranyárfolyamának felértékelése — már megtörtént Budapesten, jóval a szanálás és a korona stabilizálása előtt, egyictejíT leg és párhuzamosan a nagy bécsi stabilizálási hausse-szal, annak kisugárzása és hatása gyanánt. Akkor, amikor megindult Bécsben ez a stabilizálási hausse, az osztrák elsőrendű részvények nagy részének árfolyama irreálisan alacsony volt aranykoronákban számítva, és többnyire csak egy kis töredékét tette a részvények belértékének. Viszont akkor, amikor a nyár végével, az ősz kezdetével megállott a nagy hausse- hullám, még az igazi valeur-ök tetemes része is túl volt értékelve, amellett pedig a piacot elárasztották a non valeur-öknek I egy hosszú sorával, és mivel a sok hónapos j erőteljes hausse alatt könnyű volt felhaj- itani minden olyan nyomtatott papírlapot, amelyet részvénynek kereszteltek el, a valeur-ök emelkedésével együtt emelkedtek a non valeur-ök, milliárdokat indítva el olyan vállalatok felé, amelyek voltaképpen csak egy tőzsdei emissziós osztályból állottak. Részvényeket nyomatni és a tőzsdén plaszirozni: ez igen szép, igen egyszerű és igen lukrativ üzletté lett jó időre Bécsben és egy statisztika szerint az 1923. év folyamán nem kevesebb, mint 74.000 milliárd értéket képviseltek a bécsi tőzsdére bevezetett, vagy újonnan kibocsátott részvények: és ha nem is képviseltek 14.000 milliárd értéket, ilyen értékben prezentálták ezeket a papírokat a tőzsde közönségének, és pedig nem eredmény nélkül. 14 billió papírkorona körülbelül egy milliárd aranykoronát jelent, és ez mutatja meg, milyen arányokat ért el a részvény-infláció a bécsi piacon. A rentabilitás elve A' túlérték el ési fázis után a tőzsde lélektana szerint nem köveikezhétik a reális értékelés korszaka, hímem előbb újból egy aláértékelési folyamaton kell átesniük a papíroknak. Ez az aláértékelési folyamat azután igen súlyossá lett Bécsben, és a Bécs által irányított budapesti tőzsdén már azelőtt is, hogy érezhetöekké váltak a frank- contremine hatásai, mert több oldalról Is súlyos komplikációk léptek (ÉL A részvények reális értékelésére nincsen más komoly alap, mint a rentabilitás, a papirok jövedelmezősége. Viszont az osztrák vállalatok osztalékpolitikája nem igen tudta megtenni a szükséges lépéseket, amelyek kiegyenlítették volna a papirok árfolyamát és a papirok rentabilitását. Az erős árfolyamemelkedések korában az osztrák vállalatok is leszoktak az osztalékfizetésről, hiszen a részvényeseket teljesen kielégítette a kurzus-nyereség és a kurzus-nyereség mellett amúgy sem jött számba a vállalatok által fizetett osztalék. A névleges osztalékok-, tői bajos Tolt egy, lépéssel megtenni a* utat a tényleges osztalékok felé, annál bajosabb, mert egy bizonyos határon túl Ausztriában 7.4 korona adó terhel minden korona osztalékot, tehát a vállalatnak harmadfélszer- annyl koronába kerül az osztalék, mint amennyit a részvényes kap. Itt az osztrák adópolitika elkövette azt a hibát, hogy nem a legutóbbi három-négy békeév aranykorona-osztalékát választotta kiindulási pontul, hanem a korona-elértéktelenedés éveinek névleges osztalékait, és így egészen téves alapon Ítélte meg a vállalatok jövedelem-szaporulatait, szaporulatot látva ott, ahol az aranymérleg szerint meredek esés következett be. Kamatláb és árfolyam Az osztalékra hárított adóteher volt az egyik nehézsége annak, hogy a rentabilitási elv érvényesülésével épüljön gát az árfolyamok leszakadása elé. Azután pedig megingott maga a rentabilitási elv is, a kamatviszonyok következtében. Akkor, amikor heti forgatással könnyen és aránylag kockázat- nientesen lehet a pénzt 30—40 százalékos, sőt ennél magasabb kamatozás mellett gyü- mölcsöztetni, akkor, amikor Magyarországon 18 százalék a jegyintézeti kamatláb, és ennek legalább kétszeresébe kerül a bankoknál igénybevett hitel, a legkedvézöbb üzlet- menetű iparvállalat számára is lehetetlenné válik olyan osztalékot fizetni, amely a rentabilitás elvénél fogva vonzaná a belföldi tőkét. A külföldi tőke bekapcsolásának kockázatait pedig most tapasztalja keservesen Bécs... Minden pénz a tőzsde felé áramlott, amíg fölfelé siettek az árfolyamok, de az árfolyamok stagnálása mellett a pénzben fölébredt az elvándorlási hajlam, és ez az elvándorlási hajlam nem szűnhet meg addig, amíg nem térnek vissza a normális hitel- föltítelek és kamatviszonyok. Kár sok szót vesztegetni arra, hogy egyáltalában nincs, és semmiféle osztalékpolitika mellett nem lehet rentábilis papír eddig, amíg egy országban a jegyintézet' kamatláb 18 százalék, akr- Amellett- p<? ?díg _!K Y műn* tőzsdei konjunktúra negfordulása szükség szerüleg növelte a pénzszükségletet, és kedvezőtlenebbre fordította a hitelviszonyokat, hiszen addig, amíg fölfelé ment a borban a gyöúgy, a bankok és az iparvállalatok könnyűszerrel megszerezték pénzszükségletüket a tőzsdén, míg a változott helyzetben kénytelenek voltak újból hiteleket igénybe venni. Az a magas kamatláb, amely megbénítja az osztrák ipar exportképességét és szükségszerűleg bénítóan fog hatni a magyar ipar versenyképességére is, egyben súlyos akadályává lett az egyensúlyi állapot kiala kulásának a tőzsdén, attól fogva, hogy mindenütt bekövetkezett a keserves ébredés a végtelen hausse édes álmából. A kurzusok Üzemrészén De azért már most újból kibontakozott egy Tiausse-lehetöség, mint következményi jelensége annak a baisse-nek, amely mélyebbre és egyre mélyebbre szorította a papírokat, Budapesten és Bécsben, a papirok egy részét Igen mélyen reális értékük alá. A nagy baisse méretei Budapesten nem bontakoztak ki egész világosan, hiszen a dollár árfolyama nem egész 20.000 koronáról 88.000 koronára emelkedett a baisse hónapjai alatt, tehát a helyzet az, hogy értékének 15 százalékára süllyedt az olyan papiros is, amely az egész baisse alatt változatlanul tudta tartani, vagy inkább tartant tudta volna árfolyamát. De a magyar standard-papirosok közül a Magyar Hitel 940.000 korpnálg emelkedett akkor, amikor a dollár még nem érte el a 20.000 koronás kuffiust, tehát 47 dollárt ért a nyár végén, míg most, a 88.000 koronás dollár napjaiban a Magyar Hitel lesüllyedt egészen 560.000 koronáig, tehát már alig ér többet 6 dollárnál, 47 dollár helyett. Ä mai felaprózott Ganz-Danubius-részvény állott már 400 dollár körül, míg ma a megszilárdult árfolyam alig felel meg többnek, mint 35 dollárnak. A Kereskedelmi Bank állott jóval 90 dollár fölött, és ma nem ér többet, mint 14 dollárt. A Magyar Általános Kőszén egyike azoknak a papíroknak, amelyek aránylag legjobban tartották magukat, de azért az értékhanyatlás itt is igen jelentékenyen meghaladja az 50 százalékot. A Fegyver állott 100 dolláron is, és ma nincsen többre becsülve 10—12 dollárnál. Ahol az elsőrendű papirok értékelése ilyen —> átalakulást hagyott maga mögött, ott talán fölösleges elemezni a bfconytalanul megalapozott papirok értékváltozásait. Tőzsde-krízis régen és most Nagyon messze járnak a valóságtól azok, akik az 1873. év tőzsdei válságával hasou- ttijlák Ősszé azt, and most játszódott je Budapesten és Bécsben. Az elsőrendű papi- rok árfolyamesése enyhe hullámverés volt' ötvenegy év előtt a mai ciklonhoz képest, 1873-ban a spekulánsoknak egy kis rétege vérzett el, most azonban szinte azt lehetne mondani, hogy vérzik mindenki, aki él; és másodszor véreinek el azok, akik egyszer már elvéreztek a korona-járadékokon, a hadikölcsőnökőn, a zálogleveleken, és a fix kamatozású papirokon. Itt nem lehet a tőzs-i dei konjunktúra irányváltozásáról beszélni, mert más történt : a nemzeti vagyonnak egy igen nagy hányada semmisült meg, és a magyar középosztálynak, a polgári rétegnek elszegényedése sietett előre egy újabb igen nagy lépéssel. Azokat a kis tőkéket, azokat a munkával szerzett szerény, polgári vágyói nokat és tartalékokat, amelyek óvatosan, és kockázatot kerülve, az állam papírjaiban vagy a fix kamatozású papírokban kerestek' elhelyezést, szinte teljesen megsemmisítette a háború, és tízezrével lettek földönfutókká olyan emberek, akik azt hitték, hogy harminc-negyven munkás év megtakarított ko* rónáival nyugalmas öregséget biztosítottak, maguknak. Az intervenció napja j Azok a vagyon-töredékek, amelyeket al polgári osztály egy vagy más módon átmeni tett a korona devalvációjának nagy sorscsapásából, a tőzsdén és az értékpapírokban voltak kénytelenek elhelyezkedést keresni, hiszen alig két-három hónapja annak, hogy, a takarékkorona módot ad a megtakarítói sok konzerválására, vagy inkább biztosítékot nyújt a megtakarítások elolvadásával szemben, de azelőtt kivált a kistöke számára nem volt más konzerválást lehetőség, mint a tőzsde. A tőzsdén szerzett vagyonok, amelyek annyi gyűlöletet váltottak ki, mint konjunktúrád nyereségek, mint munka nélkül szerzett kincsek, többnyire csak egy igen kis töredékét mentették meg a régi kistőkének, és a polgári osztáJy megtakarításainak, 60.000 korona megtakarított pénz egy munkás élet után és az az évi 2400 korona ka- matjövedeiem, amelyét az ilyen ,,vagyon' biztosított, igazán nem volt nagy sor a békében, és igazán nem volt túlfizetett jutalom azért a munkáért, amelyet például egy őri vos végzett egy életen át. Már pedig az ilyen 60.000 koronás békevagyonok közül igen kevés akadt, legfeljebb egynéhány, amely a Jőzsdei konjunktúra csúcspontján egy milliárd, lOfiO millió értékű részvénnyé váltó* zott volna át, pedig a békeévek 60.000 koro- nájának 1000 millió mai korona felelne meg, vagy, — 1500 millió korona, ha számbai vesszük az aranykorona vásárlóerejének: csökkenését. Aranykoronákban számítva, a régi polgári kisvagyonok tulajdonosai boldogok voltak, ha 15—20 százalékot mentettek meg abból, amijük volt. Most azután, amikor szeptembertől májusig szántott yégig nem egy spekulatív csoporton, de az egész országon és főleg a társadalom legértékesebb rétegén a nagy tőzsdei baisse, amelynek félelmes puszi títása csak akkor bontakozik ki egészen, ha dollárban mérjük le a papirok érték- csökkenését: azt kell mondani, hogy a részi vényekben elhelyezett, a részvényekbe mei nekült kisvagyonok újból elvesztették átló1 máhyuk 80—90 százalékát. A maradványból megint elveszett hét-nyolcad, .vagy kilenci tized, tehát kezd lezárulni az a rettenetes tragédia, amelyet a korona devalvációja im dított meg az állampapírok és a fixkamatoi zású papirok értékének megsemmisítésével. Ha csak néhány spekulatív kézről, vagy akár a spekulánsoknak egy széles rétegéről volna szó, akkor hallgatnánk. Mivel ázom ban a magyar polgári osztály teljes és végleges anyagi megsemmisülése játszódik ld most, kénytelenek voltunk óvást emelni, és kénytelenek vagyunk az óvást megismételni az ellen, hogy az ország pénzügyminiszteré- nek még nem volt érkezése foglalkozni a tőzsde helyzetével. Mi mindig csak letompí- tott szóval, halkan és diszkréten beszéltünk: azokról a terhekröl, amelyeket a köztisztvi* selők rétegének eltartása hárít az országra, De talán nem szabad egészen halk szónál megmaradni most, amikor kiderült az, hogy az országot roskadásig megterhelik a háború alatt, és a háború óta félelmesen megszaporodott köztisztviselői réteg érdekében, viszont egy sokkal szélesebb és egész bizonyosan nem kevésbé értékes polgári réteg megmentésével még mindig nem foglalkozik a pénzügyminisztérium, hanem teljes leik! nyugalommal nézi, miként veszíti el a magyar polgári osztály megtakarításainak azokat a roncsait, amelyeket sikerült megmentenie akkor, amikor az állam a korona de- valvációfa révén egy könnyed gesztussal megszazadult minden adósságától, nem gondolva arra, hogy az álfám morális kötelezet^t