Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
mm május 8 Vasárnap T. oldat: HÍREK Ady-emlékek Irta: Quintus. Nem tehetek róla, de bele kell szólanom a dühöngő Ady-háborúban; még pedig nem koronatanú gyanánt. Hiszen harminc év múlt el azóta, hogy én kondítottam meg elsőnek a vészharangot az ellen a közeledő destrukció ellen, ami később egészen Ady Endre neve körül kristályosodott ki. Francia földről hozták a múlt század végén és fin de siécle (Századvég) volt a neve. Bomlást jelentett mindenben, az ing-gomboktól kezdve a női erkölcsökig. Mindennek nekiment, ami van, de semmit nem hozott, ami lehetne. Vigyázzatok magyarok, nagy veszedelem közeledik! Nektek nem bomlásra, hanem egyesülésre, összeérésre van szükségtek! — Később szimbolizmus, majd décadence, szecesszió, verizmus, naturalizmus, mit tudom én, mi más lett a neve. Ekkor a kezdő Ady Párisból hazahozta a határon át, vámolatlanul Baudelaire és Verlaine rothasztó poézisát. Végül valamennyi a bolseviz- musba szakadt. Igenis abba! Nekem ugyan furulyázhatja akármilyen polgári, katonai vagy papi tekintély, hogy Ady magyar próféta volt. Az nem igaz! Idegenből hozott méreggel mérgezte el és szaggatta ketté az addig egységes magyar szellemi életet és ebben olyan nemzetietlen és erkölcstelen irodalmi bölény-csorda támogatta, amilyent minden más egészséges nemzet kirugdalt volna magából. Mink, fájdalom, nagyon is elkéstünk vele. Amikor (1919 végén) megtettük, akkor sem tettük meg alaposan. Hamar visszaajándékozta magát a nemzetnek és most már, mivel vallási motívumok is keveredtek bele, életünket négy felé szakította. A század elején is sokáig szinte egymagám kongattam a vészharangot és szidtam nemcsak őket, hanem a magyar kritika tunya nincstelen- ségét, az egész régi irodalom gyávaságát, az ifjúság tompalelkűségét és a nagy közbambasá- got. írásban tudom megmutatni. Levettem ma a polcról Szociológiai Nyomozások cím alatt 17 év előtt megjelent két kötetemet és a szívembe nyilai ma is belőle az a féltő lelkesedés, amivel támadtam őket és előre megmondtam, hogy Ady nem a nemzet prófétája lesz, hanem a nemzet halálmadara. A rothadás és rothasztás költője. Leszereli a nemzeti energiákat, elmérgezi az ifjúságot és tehetetlenné teszi a belső önvédelemre a csúfolt, széttépett művelt nemzeti életet. Nagyon jól érezte azt ö is, amikor ezt írta magáról: „Én a halál rokona vagyok". Az volt, szegény. Avagy nem bizonyosodott-e be kétszer is, 1918 okt. 31-én és 1919 márc. 22-én? Azon a két napon, amikor hívei hatalomra jutottak és elkezdődött a nagy nemzeti romlás. Csakugyan nem volt akkor már többé, aki bárha öklével is kőzibesújtott volna ÓPmujsíG a nemzet testén lakmározó undok vörös állatoknak. A nemzeti lélek csakugyan egészen meg volt fertőzve. Ellenben gróf Károlyt Mihály még 1923-ban is így tiszteli őt: ,(Egy egész világ ellen“ című rettenetes külföldi könyve 307. lapján: „A forradalmi átalakulásnak halhatatlan költője, Ady Endre is egész zsenialitásával a mi emberünk volt és a mi eszméinket sugálta“. Oh igen! Tisztelem mindazokat a gyászmagyarokat, akik még ma is tovább sugalják ezeket a nemzetgyilkos eszméket. És köszöntőm a nagy ismeretlenségben Hokk Jánost is, aki mint pap, gróf Károlyi Mihály végső üzenetét 1918 végén a szegény haldokló költő halotti ágyához elvitte és fültanúja volt annak, amint Ady végső szavai közt megvallotta, hogy „nem így akartam én!“ — Hokk János azóta szó nélkül eltűnt a nagy ismeretlenségbe és sem ő, sem Ady egyetlen hive sem felelt arra a nagy kérdésre, hogy mit gondolnának a dicső Jeremiás prófétáról, ha siralmai végén ezt a záradékot olvasnák: „Most pedig az Ur színe előtt megvallom, hogy nem így gondoltam én! Bocsássatok meg, de megtévedtem és bajba vittem az én nemzetemet". íme, ilyen volt Makkai Sándor erdélyi ref. püspök „prófétája!" Az erdélyi adyskodó ifjakra azonban nem haragszom. Elgyötört szívük talán félrevezette őket éppúgy, mint püspöküket. Köztük, fájdalom, most az a hit is bujkál (és ez is Ady árnyéka), hogy szegény erdélyi magyarjainknak valami külön irodalmi szentre vagy fétisre van szükségük, hogy magyarságukat ápolhassák. Kimondom: van ott olyan eszmeirány is, hogy mivel testileg elszakították őket a magyar hazától, lelkileg is el kell szakadniok. Nem érzik ezek, hogy egy külön erdélyi irodalmi szellem, a szent magyar hagyományoktól való elszakadás egy emberkor alatt az erdélyi magyarságot eltörli a föld színéről. Az Isten szerelmére, gondolják meg, hogy hamis próféták mindig voltak és vannak a földön. A Sátán ügynökei ezek, de mégis mindig volt nekik szépszámú fanatikus követőjük. Emlékszem arra is, hogy 1924 júliusában, amikor Érdmindszenten a pesti „nyugatosok" érctáblát illesztettek Ady szülőházára (ma román terület), oda Goga Octávián román közoktatási minisztert is meghivták. Goga magyar nevelésű erdélyi román volt, de mint román miniszter, udvarias, semmitmondó szép levélben mentette ki elmaradását az erdmindszenti dekadens ünnepről. Ez rendben van. De mit szóljak a meghívókról, akik jól tudták, hogy ugyanez a Gpga Octávián 1910-ben egy román cikkben bizonyos megvetéssel fejtegette rólunk, hogy a magyaroknak, amióta Ady a nagy poétájuk, már nemzeti irodalmuk s<ne« többé! Mert az az irodalom, amit Ady és a pesti éjjeli kávéházak gyanús irodalmi társaság üz, nem magyar irodalom többé, hanem egy idegen keleti és nyugati rothadástól megfertőzött keverék. Még Bzembe is állítja Adynak egy fölötte fajtalan versét Petőfinek „Megy a juhász szamáron" című kedves pusztai románcával, hogy azonnal meglehessen látni, hova süllyedt a magyar nemzeti irodalom Petőfitől — Ady Endréig. Igen; Goga, híven magához, ebben is jól legyalázott bennünket. De kérdezem, hát er- dclyrészi magyar ifjak voltak azok, akik ezek után Gogát Érmindszentre Adyt ünnepelni meghivták? — Jól esne tudni, hogy nem voltak azok, hanem esak a pesti nyugatosok nyomorult kozmo- politizmusa cselekedte. Hogy egy egész világot átugorva, a végére kijussak és a döntő pontot is megmutassam: Adynak, — akármilyen tehetséges volt is, — a magyar pantheonban csak akkor lehetne némi kis helyet adni, ha nemzeti hitében és erkölcsében prófétai ébresztője lett volna nemzete szunnyadó energiájának és hanyatló erkölcseinek. Mint teszem, Petőfi volt, akinek nemzeti prófátai korho- lásaiban is ott ragyog a hazaszeretet és hit tiszta fénye, szerelmi és családi életében pedig a legnemesebb, édes tisztaság. De micsoda torzkép vele szemben Ady egész költészete, mely hemzseg annak a kijelentéseitől, hogy a magyar nemzet már végsőig el van romolva és rothadva, szerelmi dalaiban pedig a pesti terézvárosi utcasarkok éjjeli életének leírhatatlan fajtalan hangja dominál. És mégsem őt szidom most, akinek költészetét pedig a Petőfi Társaság egyik ünnepi ülésen, azt hiszem 1908-ban, elsőnek nyíltan megtámadtam. Ma már halott, szegény. Életében sem tehetett róla, hogy nem született prófétának. Ennek csak azok tették meg öt, akik már jórészt ki vannak dobva a haza szent földjéről, — fájdalom, sokkal később és kevesebben, mint kellett volna. Azonban tudni kell mindenkinek, hogy a magyar könyvkiadásban ma mégis csak két írónak a művei jelennek meg legnagyobb példányszámban, messze fölül még Mikszáth Kálmán és Her- czeg Ferenc vagy Gárdonyi Géza művein is. Ez a kettő pedig Ady Endre és Erdős Eenéi! Mussolini ilyen esetekben az ő gogliardijai felé szokott inteni, akik alatt ők a cselekvő lelkes és művelt olasz hazafias ifjúságot értik. Én azonban sem Mussolini nem vagyok, sem pedig nem látom sehol a cselekvő lelkes, müveit és hazafias magyar ifjúságot. Hova lett szegény!? — A walesi herceg Parisban. Párisból táviratozzak: A walesi herceg és György herceg tegnap este Spanyolországból jövet Parisba érkeztek, ahol két-három napot fognak tölteni. — Kevés eső, hősülycdéssel. A Meteorológiai Intézet jelenti: A nagy légnyomás északon megerősödve, határozott anticiklonáris rendszerré fejlődött, centrumával Délskandinávia felett. Hatása már Középeurópában is érezhető, amennyiben az idő általában szárazabb lett. Németországban éjjeli lehűlés is tapasztalható. Hazánkban tegnap is voltak zivataros esők, de kisebb mennyiségben- Nagyobb esőt Békéscsabáról {15 milliméter) és Egerből (13 milliméter) jelentettek. A meleg a tegnapi nap folyamán csökkent. Idöprognózis: Egyelőre helyenként még kevés csapadék várható hö- snlgedéssel, később száraz idő valószínű. — Elveszeil az Atlanti Óceán álrepiUője? Párisból táviratozzak: Rio de Janeiróból érkező jelentések szerint brazíliai repülők útnak indultak, hogy megkeressék Saint Románt, Hitel! Hitel! j Újítás j az élelmiszer j I beszerzésénél! j S A mai nehéz gazdasági viszonyokra való tokintettel S ■ a fogyasztás olcsóbbá tétele céljából külföldi min- 2 ■ tára bevezettek a | KÁRPÁTHIA ! g beszerzési rendszert, mellyel nagybani árak * ■ mellett a legkisebb megrendelést is házhoz szállítjuk * : 1 hónapig ingyen él, j g aki rendszerünket igénybe veszi és 5 hónapon ét 5 ■ szükségletét nálank szerzi be. * g Ön egy hónapig vásárolhat nálunk ■ ■ hitelre „könyvre“, mégis nagybani éra* 5 g kát számítunk fel. Fiókot a főváros minden részén áJlitunk fel 1 g g Képviselőnk tidfcteletét fogja tenni önnél, ha 2 S ezfc elmulasztaná, úgy kérje egy levelezőlapon ki- ■ küldetését ideiglenes központi irodánk utján j Kérpáthia Áruforgalmi r.-t ] Albertfalva -40. akinek nyoma veszett. Attól tartanak, hogy Saint Roman kénytelen volt leereszkedni a tengerre, még pedig jókora távolságra északkeletre Fernando de Noronha szigetétől. — A Kárpáti-ügy és a Petőfi Társaság. (Levét- er szerkesztőhöz.) Tisztelt Szerkesztő Ur! A legnagyobb felháborodással olvastam én is a Pesti Napló tegnapi számában Kárpáti Aurél cikkét (akiről csak b. lapjából tudtam meg, hogy azonos a kommunizmusban szerepelt és állásától megfosztott fővárosi elemi iskolán rajz- tanítóval,), amelyben cinikus, vakmerő, a forradalmi időkre emlékeztető hangon ír a Petőfi Társaságról, Eerczeg Ferencről, „Tisza István irodalmi politikájáról", Pékár Gyuláról és a Társaság több illusztris tagjáról. Szó sincs róla, ha nem is a jubileum kapcsán, mert hiszen ez is jóizlés és érzés dolga, lehet is, kell is a Petőfi Társaságot, mint minden közéleti intézményt bírálni. Mi sem állítjuk, hogy a Társaság csupa zseniből áll, és mert a tagsági helyeket választással töltik be, hogy a választás mindenkor helyes megértékelésből alakul ki. De bocsánatot kérek, ahogyan ez a Kárpáti Aurél rajztanító írt a Petőfi Társaságról, a ahogyan állandóan ír irodalmi kérdésekről, legutóbb az Ady-kérdésröl, annak a túlsó oldalon is olyannak kell lennie, akit kommunista szerepléséért nem csaptak el állásából, és öt esztendőre nem tiltottak el mindennemű tanítástól. Már most tisztelt Szerkesztő úr, engedje meg, hogy én a következő kérdéseket tegyem fel. 1. Hogyan egyeztetheti össze etikai felfogásával egy tekintélyes lap, még ha más ideológiája is van, hogy irodalmi kérdésekről, pláne agresszív, kíméletlen hangon, olyan valakived írasson, aki ekkora támadási felület és aki csak arra alkalmas, hogy a lap őszinte megnyilatkozásait is kompromittálja. 2. Hogyan egyeztetheti össze ugyancsak ez a
