Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

Petőfi ismeretlen költői levele Mil első néhány son, melyet eshüvöje után int 1922 augusztus B, vasárnap MAGYARSAG 9 — A Magyarság tudósítójától — A levelet, melyet fakszimilében is be­mutatunk, Fetófi Sándor 1847 szoptember 17-én, tehát esküvője után kilenc nappal irta Költőről egyik legjobb barátjának, Emödy Dánielnek. A levél, amelyet Emődy Dániel fiának, Emödy László sátoraljaújhelyi törvényszéki tanácselnök­nek szívességéből közlünk, eddig ismeret­len volt. Kivéve természetesen az Emödy* családot és a legközelebbi rokonokat. Einődy Dániel neve jó-ismerős a sza­badságharci mozgalmakból. Mint fiatal jurátus munkatársa volt az Életképek- nek, a Festi Divatlap-nak, a Kossuth Festi ifiWa/j-jának, s a szabadságharc utolsó hónapjaiban ő szerkesztette a Hiva­talos Közlönyt, mely a világosi fegyver­letétel előtt két nappal, augusztus neheztelt Petőfire, hogy később (s név­telenül) ügyes szatírában csipkedte meg Petőfit legnagyobb ellenségében, a Bon- derű-ben. Nem is békültek ki attólfogva. Mikor évek múlva Petőfi örökre eltűnt, Szemere fájdalmas szemrehányásokat tett magának, hogy akaratlanul is haragban és bucsuzatlanui vált el Petőfitől. A legtisztább barátság azonban mind­végig megmaradt Emédy Dániel és Petőfi között. Amikor Petőfi, néhány héttel az esküvője előtt, második felföldi útjára indult, Emődy Vácig kísérte el, Petőfi 1847 julius 6-ikán már a gümörmegyei Bején volt, mint Tompa Mihály vendége és l'ti rajzainak innen keltezett levelé­ben igy emlékszik meg Emüdyról: »Elkísért Vácig Emudy Dániel. Nem tudom, egyszer fogja-e a közönség e soro­Szeptember 8-ika óta, hogy Petőfi az erdődi várkápolnában megcsküdött a tizen- nyolcóves Szendrey Júliával, a haragos szüléktől megtagadva, önfoledt boldog­ságban élt ez a csudálatos, szegény fiatal pár Teleki Sándornak, Petőfi egyetlen grófi-barátjának költői kastélyában. A sze­szélyes szokásu, különcködő gróf tudva­lévőén önként ajánlotta fel a mézeshetek idejére az ő nagy poéta-barátjának a köl­tői kastélyt és a kastélyt övező hatalmas parkot. Teleki maga elutazott arra az időre s a kastélyban csak "egy-kót főnyi személyzetet tartott meg, Petőfi egyenes kívánságára. Kilenc nap telt el már az esküvő óta s Petőfi e napon gondolt először legköze­lebbi barátaira. Irt tehát három levelet egyhazamba. Mind a három alig nyúl­farknyi. Kettőt már ismerünk. Az elsőt Arany Jánosnak firkautja meg Szaloatára, a másodikat Kulinyi. Rudolfnak a gömöri (Tehát tiz egész napra volt szükség, míg ' a lóvéi Nagybányáról postakocsin a pesti Pillwaxba érkezett.) Ugyanott a levelet összefogó piros pecsót, benne — nyolc­szögletű lenyomatban — a költő nevének kurzív kezdőboíüi: P. S. Belülről a tulajdonképpeni rövid levél fekete tintával, a Petőfi könnyenfutó. gyöngybetüivel: Költő, seplemb. ÍZ. 1S17 Eies Danim! Csak azt ígértem meg, hogy írok neked, de az nem volt kikötve, hogy mennyit és ezért hála istennek ! Kein képzeled, mi­lyen nehéz a levélírás a mézeshetekben, kivált az iIlyenekben, mint az enyéim! October vegén Pesten leszünk, majd ak­kor ! .............addig is légy boldog. Ölel b arátod Petőfi Sdndon A »Koltö« sző »K« betűjének felső része több, egymást karcoló ágból fut Várgcdére akinek kétszáz forinttal tartó­A kát olvasni, vagy . . . egyszer sem; de leírtam e nevet, hogy ahányszor olvassák leveleimet, lássák egyszersmind leghívebb, legönzéslelénebb és legtisztább lelkű barátom egyikének nevét is. Barátja vagyok, mert ö is barátom, de barátja vagyok méginkább azért, mert ő jellem, oly erős jellem, amilyen e gyönge kor­ban kevés van, amilyen csak az lehet, kinek a szegénység volt dajkája és zott május óta s értesíti, hogy Száz fo­rintot Györy Daninál hagyott a részére, a másik százra vonatkozóan pedig könyv­kiadójánál rendelkezett idejében. Kohóról két levelet irt még: szeptember 30-ikán Bernát Gáspárhoz Pestre, a Kalap-utoába s október 11-ón Kovács Pálnak, a Hazánk szerkesztőjének, Győrbe. Szeptember 17-ikén, tehát az Arany- ős Kubinyí féle első levelekkel egy órában 11-ikéro jelent meg utoljára Aradon. Az üldözés napjaiban egy darabig bujdosott, majd a régi Pesti Napló-hoz állt be s 1863-ban a sárospataki kollégium hívta meg jogtanárává. Ott is halt meg 1891-ben. Emődy Dániel ifjúkorában Petőfi leg­szűkebb környezetéhez tartozott. Petőfi­nek tudvalévőén százszámra akadtak lel­kes pajtásai a haza minden zugában, de igaz barátjának csak négyet tartott: Egresey Gábort, Jókai Mórt, Arany Já­nost és Emődy Dánielt. 1845-bén, am i kot Petőfi megvált a Vahot Imre lapjától s első északmagyarországi Útjára indult Herényihez, költöbarátai — köztük Sá- rasay Gyula és a zemplénmegyei Sze­mére Miklós — Pesten bucsuvacsorát rendeztek a tiszteletére. E vacsorán, a költő-barátok nevében, Emődy Dániel versben búcsúzott el Petőfitől. A kedélyes éjszakának azonban furcsa következménye lett. Petőfi ugyanis, néhány nappal később, ugyancsak versben válaszolt s a maga, kissé kedólyeskedő, kissé hetyke módján ezt a eimet adta költeményének: Azokhoz az in jó pesti pajtásaimhoz. A »pajtás« szó miatt Szemere Miklós, h büszke lasztéci földesur, annyira meg nevelője. Urak, tiszteljétek az ilyéú embereket, kik kenyeret esznek, bár kalácsot ehetnének.« E pest—váci útszakaszon kérte meg Emődy Dániel Petőfit, hogy majd az esküvője utáni napokból, mikor a leg­boldogabb lesz, Írjon neki pár soros leve­let — emlékül, Petőfi ezt megígérte kész­séggel s legnagyobb boldogságában nem feledkezett meg e »leghívebb, legönzés- telenebb és legtisztább lelkű barátja egyikének« tett ígéretéről. És szeptem­ber 17-ikén megírta hozzá az itt bemuta­tott levelet. E levél nemcsak azért érde­kes, mert Petőnek eddig mindössze négy költői levele volt ismeretes, hanem, mert az eddig ismert két legelső költői levéllel • cgyunpon irta ezt is? irta ezt a most közölt levelet is, Ernő- dynok. Negyedrétiv, kilencfelé behajtott, he­lyenként érésen megsárgult diósgyőri pa­piros ez a levél. Boritékalakba van össze­hajtogatva s elülső felén a cimzés: Emödy Dániel barátomnak Pillwax kávéházában Pesten A középen látható N-alaku jegy a nagy­bányai postahivatal jelzőse lehet, moit abban az időben még nem volt bélyeg. Az »Emödy« és a »Dániel« szó fölött körbóiyogzö : Nagybánya 19i9. Tehát szep­tember 19-óu adták löl a levelet Nagy­bányán. A boríték-álak hátsó részén ez a ; körbélyegzó látható tisztán: Festh 29,9. össze. A költő itt többszőr próbálkőzott a tollal, amély éléinlé nem akart fogni. Ezért vulószerü a föltevés, hogy a 17-iki három levél közül ezt irta legelsőnek. Mert rossz tollal a másik kettőt som if- hatla volna meg. MeginÖullan nézegetjük e hetvéuötész- tendős betűket, melyeket a világ legna­gyobb magyar költője vetett papírra olyan napokban, amikor annyi nyomor, Szenvodés, veszett támadások után és mégis legelsőnek elismerve, huszonnégy és fűlesztendővel á vállain először Volt boldog küzködő életében. Mialatt ezt a levelet irta, kilencnapos, szeszélyes kis lblcsógo talán szemközt könyökölve figyel- gette az asztal túlsó felén. Micsoda érzések közt gondol rá az ember, hogy e levele uiáu valami nyolc- tiz nappal Írhatta meg a halhatatlan Szep­tember végén-11 Az ablakon berezgett rá a nyárfa, a parkban nyíltak még a virá­gok, de keletről havas fejjel néztek már vissza reá az erdélyi bércek. Pénze se volt valami sok, hét-háromszáz fórin- toeskája mindössze, a feleségével ékkor, Szeptember végén zördülbctett össze elő­ször valami apróságon, & megérezné« az ősz lebellotét s az élet muláüdó-voltát, a halálra gondolt, s arra a fájdalmas eshe­tőségre, hogy a kis feleség még hűtlen lehet egykor a nevéhez. Két évvel ezután Petőfi óit feküdt már íöhéregybáza és Héjjasfalva között, isme­retien sirban. Még egy évvel rá Szend­rey Juliska nem volt többet Petőfiné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom