Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

[I — Egy apokrif PetöfUvcrs. A Petőfi-centennáriun*

■minap kezdődő ünnepe a szabadság és szerelem költőiének élete-halála iránt fokozza az amúgy is mindig elénk érdeklődést. Amilyen csodálatos volt e lángelme foh’itarozása a magyar élet egén, amilyen tüneményes költészetének isteni ösztönszerüsége, épp oly misztikus volt halála — jobban mondva eltűnése, mert hiszen semmi bizonyosat nem tudunk erről. Érthető tehát az ember meglepetése, ha olyan verset tesznek elébe, amelyet Petőfi a segesvári csata, utáni irt.

A versnek *Világos« a címe s igy kezdődik:

Te sötét emléke a gaz árulásnak.

Te szabadságunknak gyászos sírköve,

Itt ülünk lábadnál, hazátlan vándorok.

Szemünket a bosszús egekre emelve.

Itt állunk mindnyájan mint megmeredt szobor, ■' Mert torkunkba fojt íj) a minden hangot.a kin I Harmincezer magyar áll itt elmerülve,

/ Miként, egy Máriusz Karthágó romjain.

I' Vitéz magyar sereg, mórt nyugszik fegyvered! j Hisz ellenség tanyáz kél felől melletted!.., >.

•Többről az oroszok, balról az osztrákok — 4 Ti ezeket gyáván eltűrni tudjátok!

Ti gyávák nem vagytok, azok nem lehettek.

Mert szabad hazaéri, dohog a 6zi vetek... Telketeknek szörnyű, kinjából olvasom:

Ti el vagytok adva, elárulva a hon.

Hát Görgei hol van, a nagy, a hős vezér,

Aki bátorságra egy sereggel fölér?

Hol van. akit népe oly annyira, imád,

Mért nem viv életre, vagy halálra csatát?...

E vers történetét Tárkónyi József, aki a verset széf* kesztőségönkhe felhozta, igy ismertette:

— Néhány évvel ezelőtt, a külvárosban, az úgynevezett »Gimplissigetz-cn laktam, egy szegény, öreg özvegy- asszonynál, aki keserves napi munkájából tartotta fenn magát és családját. Egy este az özvegy régi kéziratfüzetet adott át nekem, öreg, penészes lapok, melynek fedelén volt olvasható a cim: »Versesfüzére. A kötet régi költők verseit tartalmazta, — Petőfitől három vers volt a füzetben, melyek közül az elsőnek »Világost, a máso! d 'knak ».•/ királyhoz*., a harmadiknak »Izenei, volt a elme s mind a három alatt pontosan az évszám, sőt a második vers alatt még a dátum is: Szúrnia, 1851-ben. Hogyan Írhatta Petőfi ezeket a költeményeket, ha 1819 július 31-én Segesvár mellett elesett? Ezek a költemények, melyeket én eredeti Petöfl-verscknck toriók, adták a kiinduló pontot kutatásaimhoz, melyek alapján meggyőződtem arról, hogy Petőfi nem esett el a segesvári csatában, vagy legalább is, hogy erre nincsen semmi bizonyíték.

Mi úgy látjuk, hogy magából a versből is kitűnik, hogy ezt Petőfi, nem Írhatta. Bármennyire is látszik Petőfi hatása, a versen, (a szerző kétségkívül Petőfi lelkes Olvasója volt): a verselés, a nyelv, az eszmeiársitása — hamis. Ezt a felesleges fogalomismétlést: »Ellenség tanyáz kétfelől mellettedcsak hogy rímet találjon az előtte levő sorra, vagy ezt a még egy pongyola levélben is lehetetlen sort: »Ti ezeket gyáván eltűrni tudjátok< — az egy szótaggal kurtább, bicegő második sort — a logikátlanságot, a harmadik sorban: »Itt ülünk..a* ötödik sorban meg , Itt, állunk« nem a lángelme irta, aki alkotó hevében maga a tökéletesség — minden szempontból. Nyilvánvaló az ellenmondás abból is, hogy a vers , első sora »sötét emlék«.-nek nevezi Világost; a többi részben pedig jelenben beszél a költő. — De mindennél ■jobban bizonyítja a vers szelleme, hogy nem Petőfi it fa azt. (s. i.)

— Megszűnt vonaláratok. A IJélivntut közli, hogy a Buda- . pcst-Dóíivasut és Nagykanizsa, között szombaton és ünnepnap

előtti, továbbá vasár- és ünnepnapokon, valamint hétfőn és im- ■ nepnap utáni napokon közlekedő 205.. 30S., 207. és 208. száma iiirdöidény-srorev onatokst eropbaton, reeptember 8-ea hMsiwtefi,