Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
jzsradai Kftalíitü Petőfi ej? ismeretien legelőt Pozsony, márc. 20 (A Magyarság külön tudósítójától) apesteu is több hangversenyt ren- ett s éppen most készül külföldi útra, hogy a régi magyar zene me- ia-kincseit ott is bemutassa s méla- » szépségeire és eredetiségére a /elmet felhívja, a napokban »17/ róra* címen egy almanahot bocsá- t közre Pozsonyban, mely a mai héz nyomdai viszonyok közt már nyes külső kiállításával is feltűnést sít. Az előszó szerint a vaskos kötet erkesztői: Dobai János dr. és So- oskeöy István dr. »hálás emléke- éssel szentelik könyvüket irodal- nunk ujjáébresztő lelkes szellemének: visfaiudy Károlynak, ki száz évvel ezelőtt, küzdelmes viszonyok között kezdte hirdetni Aurórájában a törhetetlen önbizalomnak és a jövőbe vetett rendületlen hitnek megváltó nemzeti gondolatát s ezért szerkesztői szívből fakadt Írásukat a magyar nőknek ajánlják, kik a múlt megpróbáltatásai között példájukkal mutatták meg, hogyan kell az elárvult magyarság szent eszméiért önzetlenül munkálkodni, ébressze tehát öntudatra e könyv a magyarság szunnyadó kulturális erőit is s ragyogtassa a nemzeti eszme és faji öntudat évezredes igazságait az »Üj Auróra« uj fényben, mint a felvidéki magyarság élő lelkiismerete«. Ez a könyv, mely súlyos bizonyítéka a megszállott felvidéki magyarság kulturális színvonalának, a cseh el- íyomatás alatt nyögő Északmagyaror- ;zág legkiválóbb Íróit szólaltatja meg apjain. Egyik legérdekesebb közle- uér.ye, melynek a közeledő Petófi- lentennárium kölcsönöz főképpen ak- ualitást, sőt szenzációt, a nagy költő egy eddig ismeretlen levelének közzé- létele. Id. Samarjay Emil dr., a pozsonyi ügyvédi kamara elnöke bukkant reá nemrégiben édesatyja terjedelmes magánleveleinek rendezése közben. A halványzöldes szinü papírra irt kis nyolcadrét alakú négyoldalas levelet Petőfi 1844-ben, tehát 21 éves korában irta az akkor 23 éves id. Samarjay Károlynak, ki Petőfivel több Ízben állott összeköttetésben, mint ezt id. Samarjay Emil saját maga is hallotta évek óta sirban nyugvó édesatyjának közléséből, de a levél létezéséről neki sem volt ezideíg tudomása s azért meglepetéssel fedezte fel azt egy iratcsomóban, mely az 1840—1850-es évekből való leveleket tartalmazza. Samarjay szerint a levélben megnyilatkozó hang annyira Petőfire vall, hogy hitelességéhez nem férhet semmi kétség s amellett oly kedves és őszinte, amint ez csak egy Petőfitől telhetett ki. Petőfi levele A levél szövege a következő: Pest, ang. 10. 18H. » Te Samarjay! Megbocsátok, (mintán bocsánatot kérsz tőlem/ hogy tegeztél leveledben; és én még csak ólig udvarias sem leszek, hogy tőled viszont bocsánatot kérjek azon borzasztó vétkemért, hogy szinte tegezni merlek, (mint minggárt amott a levél tetején láthatod fimeílg iszonyú vakme- rényre egyébiránt magad jogosilál fel. És ezzel legyen bevégezve a ie-ról szóló história ... de félre a tréfával. A miiig váratlanul jött, olly örömmel olvasám leveledet; mert én szeretlek. S hogy minggárt, úgyszólván első, együtt- létünkkor az Orczy kerlben nem borultam nyakadba, és nem kiállók föl illendő athossal: »Tegezzük egymást, temünk arátok slb., az csak azért történt: mert nekem az effélék iránt desperátas anlipathiám van, s többet szeretek érezni, mini kimutatni. És azért most is fölötte csolódnndol, ha nelalántán aziat Mended, hogy a következő lapon baráti ér- i zelmeim sentimentális kitöréseit olvasha- i tandod. Ó nem I erről egy kukkot se ... I csak azt ismétlem még egyszer, hogy i szerellek. A mit rám bíztál, teljesíteni fogom; Frankenburgot megkérdezem, hogy mit csinál verseiddel ? (mellyeket, in párén- thesi mondva, már eddig is inkább kiadhatott volna, mint holmi kétségbeejtő Szelestéy- és Sujánszkyadókat ... oh barátom, az Hlyen költők az én megöld betűim, ezek gyilkolnak meg engem I} Vörösmarty már valami öt hét óta nincs honn, s még azt sem tudom, mikor fog megjönni, — mint hallom, most Pápán van. Ad vocem Vörösmarty! tudod-e, mi sorsa lesz verseimnek ? Hanem ezj egész história. A mint a tavaszszdQ Debrecenből Pestre jöttem, (természetet* sen gyalog — az ut egyébiránt mulat-y tató volt, mert a sár csak néhol folyt be csizmám szárán) tehát a mint Pestre jöttem, verseimet, mellyeket még Debrecen, ben összeírtam, több helyen kinálgatám, hogy vegyék meg: mert pénzre volt szükségem, hä élni s ami több, becsületem fönlar• tani akartam. Debr.-ben volt adósságom, t azt bizonyos időre le kellett fizetnem, Kínáltam tehát verseimet jobbra, balra, mig egy szamár /különben literatorj az egész kötetért 60 váltó ftot Ígért. Törté- netesen elmondom Vörösmartynak körülményemet, s ő azt mondja, hogy várjak, ha lehet, majd eszközöl valamit. És azt eszközölte, hogy verseimet a nemzeti Kör adja ifi; s a költségek levonása után az egész jövedelem az enyém. Ezer példányban nyomják ki, s ha mind az ezer elkel, a tiszta jövedelem mintegy 1.500 váltó forintra fog menni. Ugyan a Kör küldött szét a ca- sinóknak mintegy százötven előfizetési ivet. A munka legfölebb novemberre fog ki/önni. Ha van ismeretséged a pozsonyi fiatalok közt, tehát charlülánkodjáX ügyemben, azaz nógasd őket, hogy előfizessenek. Tóth Lenczinél is van előfizetési iv. Hohó, de már borzasztó hosszú leszek, melly hibába levélírásnál különben nagyon ritkán esem, mint tapasztalni fogod ... igen ám! előre figyelmeztetlek. hogy rendes és hosszú ... szóval becsületes levélre tőlem mennykő kevés kilátásod van; mert ahhoz nem értek, absolute nem! Eddigi hallgatásodon fölötte csodálkoztam, s okát meg nem magyarázhatom ... pótold helyre, irj sokat, (én csak úgy köpöm a verseketj irj sokat mondom, s minél többet olly félét, mint az Atheneumban »A falut volt. Mikor ölelhet barátod Petőfi, Miután leveled bevégzém, olvasám Vachotnak küldött verseidet. A »magyar karát nagyon tetszik-csak a markolatán (s mint más versedben emlékszem szerelmi] s több effélékkel nem tudok megbarátkozni. Kerüld ezeket. »A fecskékhez* úgy hiszem, már nem igen uj gondolat, $ illyesmi fordul elő benne: 'hogyha hűtlen lesz, meghalok« slb. ez roppant sentimentalitás, s megvallom, ez nekem nem tetszik (a senlimentalitas t. i.) Tán nem szükséges bocsánatot kérnem, hogy baráti őszinteséggel szóltam. Szeretnék veled élő szóval effélékről be*rélr»t papíron nem igen tudom magam kifejezni. Légy boldog!* Midőn Petőfi e levelet megírta, akkor kezdte valóságban meteorszerü ragyogó pályafutását, mert igaz ugyan, hogy már két évvel előbb magára vonta a figyelmet az Athenaeum hasábjain megjelent A borozó című költeményével, melyet Pápán irt meg s hangja már sejtetni engedte zsenialitását, de hiressé tulajdonképpen mégis csak az az első verskötete telte, melyről a most napfényre került levelében ir s azért e 78 évig rejtve maradt levél megérdemli, hogy a Maaaar ság révén minél szélesebb körökben ismertté váljék. Farkas Elek dr. MENYASSZONYI KELENGYÉK Stern József r.-t., IV., Kalvm-ter U
