Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

május l*. vasárnap MAGYARSÁG fog érinteni Szombathelyen kívül a miniszterelnöki különvonat. A kormány ijedt kapkodásának egyik szomorít jele az az eljárás, amellyel a miniszterelnök sajtóosztálya az egyik délben megjelenő keresztény ellenzéki újságot a kormány elleni támadások beszüntetésére akarta rábírni, azzal a fenyegetéssel, hogy betiltja a lapot, ha támadásait folytatja. A keresztény el­lenzéki sajtó hazafias lelkiismeretére hallgatva amugyis sokkal kevesebbet és egészest másképp if meg, mint ahogy azt a kormány és a kormány támogató párt cselekedetei és mulasztásai meg­érdemelnék, de természetesen akkora kötelességszegésre nem kapható, hogy minden aggodalmas jelenség előtt szemet hunyjon. Aki politikát és hozzá kihívó és erőszakos politikát csinál, annak számolnia kell azzal, hogy mű­ködését 'megkritizálják. Az olyan ese­teket, mint Mikes püspök megfigyelése, amelyet néhány üres cáfolattal elütni nem lehet, mint az érsekvadkerti eset, mint a Gömbös—Baltazár kibékülés, elhallgatni nem lehet csupán orvo­solni. A! kormány magára vessen, ha az orvoslás elmulasztása az országban izgalmat okoz. közrendnek biztosítása érdekében a ki­vételes hatalomról szóló törvényes ren­delkezésekben nyert felhatalmazás alap­ján a kővetkezőkét rendelte el: 1. 1022 május 22-től kezdve 1922 junius 13-ig bezárólag semminemű politikai gyű­lés nem tartható és a nyilvános helyen tartani kívánt egyéb célú népgyülések vagy felvonulások sem engedélyezhetok. 2. Akt e rendeletben foglalt tilalmat megszegi vagy kijátssza, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendel­kezés alá nem esik,' kihágást követ el és az 1912. évi LXII1. t.'-c. 10. §-a alap­ján büntetendő. fSeni.oftäH a Stereszféüu elienzéh ' üsrápftm népguüEéseíi A Nemzeti Sajtótudósiló Iroda értesü­lése szerint a keresztény ellenzéki pár­toknak a Tiszántúl vasárnapra terve­zett népgyüléseit Debrecen kivételével a hatóságok nem engedélyezték. Ssmäiü a woiu-pári najus 22 !fii suciius 13-aig nem lehet népöuBIéseEíet, íartanl A Magyar Távirati Iroda jelenti: A legutóbbi nemzetgyűlés megszűnte óta eltelt hosszú idő alatt a politikai pártok­nak és jelöltjeiknek már eddig is minden lehetőségük meg volt arra, hogy a vá­lasztóközönséggel elveiket alaposan és részletesen megismertessék és igy a választók már most is abbrti a helyzet­ben vannak, hogy a közeli választások­nál való politikai állásfoglalásuk tekin­tetében határozott véleményt alkothatnak. Figyelemmel erre a körijhnényre és arra a nemkevésbó fontos szempontra, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy a közeljövőben megtartandó nemzetgyű­lési választások a közrend legkisebb meg­zavarása nélkül, méltdeágteijjtesen foly­janak le és a választópolgáijok választó­jogukat a máris fokozott mérvben meg­nyilvánuló és sok esetben a közrendet is veszélyeztető pártszenwsdéiyek nagyobb izgalmaitól mentes, az ország jelenlegi sniyos helyzetéhez is illő, komoly nyu­godtsággal gyakorolhassák, a m. kir. mi­nisztérium az ország nyugalmának és a .Í35EES5&3 A Mohácsi-utcai (Terézváros) Wolff- féle párt bomlásnak indult. A párt leg­tekintélyesebb tagjai közül több mintfiaí- vanan kiléptek s testületileg a Szent László-uti keresztényszocmlista párthóz csatlakoztak, aminek következtében kér­déses, hogy a Mohács-utcai párt- fenn tudja-o magát továbbra is tartani. Ebből a pártból indul ki a főváros északi kerü­letében a Csilléry András vezetése alatt álló Wolfj-iéle választási akció, amely­nek eredményessége igy nagyon kétsé­gessé vált. Appopyl Saforaigoufheltjen Sátoraljaújhelyről jelentik: Äpponyi Albert gróf Debrecenből hétfőn Sátoralja­újhelyre utazik, Kút ka fal vy Miklós keresz­tény ellenzéki jelölt támogatására. A fo­gadásra az egész város és vármegye közönsége lázasan készülődik és mint a város díszpolgárát a legfényesebb és leg­ünnepélyesebb fogadásban fogják részesí­teni. A fogadás után a városháza tanács­termében a tisztelgők küldöttségének ■égés?, sorozata fog megjelenni' Äpponyi előtt. M „Aprószeníelí“ A kormány az ellenzéki kritika meg- némitása céljából oly módon próbál nyo­mást gyakorolni a gerinces sajtóra, hogy betiltással fenyegeti meg, azon ürügy alatt, hogy» »támadásaival és bírálatai­val lerombolja a tekintélyeket«. A Magyar­ság nemrég leleplezte az egységes párt­nak, illetve a kormánynak azt 'a brosüra­gyárát, amely a legpóldátlanabb és leg- brutálisabb fércmüveket ontja ki magá­ból az ellenzéki Vezérek ellen. Apró­szentek címen most egy újabb klasszikus publicisztikai mü hagyta el ezt a műhe­lyt, amelynek stílusára és harcmodorára jellemzésül álljon itt egy szemelvény, amelyet a keresztény politika és sajtó egyik köztiszteletben álló egyéniségéről Írtak s amelynek sarat dobáló sorai nem érnek föl a megtámadott politikus intakt személyiségéhez s amelyek csak az egye­lőre a névtelenség homályában meglapuló szerző előkelő Ízlésére jellemzők.. Az uj flotillával siklott az országos közélet vizére. A magyar politikának egyik legjobb gyomru törtetője, ki min­den rendszert vógigszolgált, minden poli­tikai asztalnál evett. Szabadkőműves, aki a zsidó fajtával forró szerelmi ölelkezés­ben párzik. Támasztéka a liberális kor­mányrendszernek, harcos ellensége a vallásnak és a papságnak. Mohó hab­zsolja a helyi hatalom élvezésének, rettegésben tartója egész vidéknek, a szellemi terror alá nyügözője egy intel­ligens városnak. Félelmetes vidéki ujság- iróhatalom, aki jön rongyosan, ismeret­lenül, szerez egy tintásüveget meg egy iv papirost, aztán kibontja a támadás ostorát és elkezd hízni, terebólyeskednf, gazdagodni, lenni. Lineauer Albin nem egyéniség, hanem típus. A gomba­fajtából való. Olyan, mint a gomba, mely a rothadás nyomán nő és terebélyesedik. Albin testileg is hasonlatos a puffadt gombá­hoz. Széles fnzékfeje, fejlett rágószervei, kültelki primadonnák érzéki lendülete és bája mosolyog végig rajta. Szemei emlé­keztetnek arra a bocskoros komifácsira, aki rongyai közül Zeiss üveggel lesi áldozatait. Testi és lelki borendezóse szinte üvölti a mohóságot, a nagy étvá­gyat, a jó gyomrot. Albinka-vidókí ember. Megtestesítője azoknak az alakoknak, akik nem tudni honnan, de elkövetkeznek egy mit sem sejtő vidéki városra, oda­ülnek gazdasági forrásaihoz és élnek, híznak, naggyá lesznek. Mindig ott van­nak, ahol hatalom van, pénz van, gaz­dagság Van. Meggyőződése nincsen. És az a kormány, amelyik ilyen esz­közökkel dolgozik, veszi magának azt a bátorságot, hogy megfenyegeti a keresz­tény ellenzéki sajtót azért, mert az elég .vakmerő volt szóvá tenni a kormány választási visszaéléseit és jjiinősitheíetlen erőszakosságait. Elégedeftenséő o isgijzü! Mon ü MzifisMaa iáié Ksüézie- fésüli miau Az ország jegyzői kara és az összes községi alkalmazottak már régebb idő óta egységes álláspontot foglaltak el, hogy a közigazgatási reform helyes meg­öli có ja tö hí h: a! t( k ti-h o L h a k n a e P k f k c U a A e; ei d: ia a ve sas tis: bes ráli latc hel; ped iám gya polf kotf X nei éle tét koj na; sik len döi SO: bai na; mi: ah< SO| boJ Be tor töl 'mégis: egy ridildilt viselt elől. En­nek a ridikülnek a szíja apró csi­gákból volt; fonva,' színes- kőgyön­gyökkel volt kivarrva és alul diszül bozontos emberi üstök lógott le, nyilván valami leskalpalt ember haja. A nő a kígyó szemének hidegségé­vel nézett Cakeáfouryre, de nem szólt semmit. Belekapaszkodott egy fa alá­görbülő ágába és zavartalanul nézett maga elé, mintahogy Éva nézett Adámra a bűnbeesés ,előtt. Vastag, fölvetett ajka szűzies bíborban égett és Cakesburynák úgy rémlett, mintha le tudná olvasni róla a néma beszédet: — Olyan vagyok, mint a kókusz­dió, amely leesik a • fáról anélkül, hogy valaki feltörné,, megizlelné. Fér­fit még nem láttam. Nem tudom, mi a különbség a pálmafa és a ma­jom közt. Oly buta vagyok mint az igazság, amely' még nem tudja, hogy mi a hazugság és mint a szépség, amely még nem tudja, hogy mi a csúnyaság. Itt még roskadozó fürtök nőnek Es aki éhes, annak csak a kezét kell kinyújtania. Nem félek senkitől. Csak az estétől félek, mert akkor siklik a kígyó és akkor gyullad ki a tigris zöld szeme. Imádom azt az arany korongot, amely fölébreszti a madarakat és ha egyszer lehoznád nekem, nem engedném többé vissza, mert akkor többé nem kellene fél- pems mert aem volna sötétség..« Cakesbury elmosolyodott Hirtelen» akaratlanul, mint valami furcsa el­lentét eszébe jutott a londoni Sel- fridge-áruház, hol ilyenkor uzsonna­időben szép asszonyok majszolják az epres tejszinfagylaltot és épp oly csacsiságokat csevegnek, mintha ők se tudnák, miért megy le a nap. Gúnyosan felkacagott, de erre a szokatlan, bántó hangra csodás vál­tozás történt az őserdőben. Hirtelen eltűnt a mezítelen nő, eltűnt a majom, eltűntek az óriási zománcos bogarak. Csak ősi fák nehéz levelei bólogattak elkárhózot- tan . . . Cakesbury futni, menekülni kezdett. Egyre kietlenebb tájékokra jutott. Körülbelül száz esztendeig futott egyfolytában. Aztán össze- roskadt ... És felnyitotta a sze­mét. Mosolygó, aranyevikkeres öreg ur fogta az ütőerét. . — No, hogy vagyunk, fiatal­ember ? — kérdezte. Cakesbury dörzsölte a szemét és akadozva kérdezte: ' — Már Sidneyben vagyunk? — Nem; Londonban — felelte az öreg ur. — Térjen magához! Ön, uram, Eorbes doktor magán- szanatóriumában van. Engedje, hogy megrázzam a kezét.- Egy hét múlva egészen rendben lesz és elhagyhatja az intézetemet, — Hogyan jutottam én ide? kérdezte Cakesbury, — Elég különös módon, — felelte az orvos. — Emlékezzék csak vissza, hogy ön a Paddington pályaudvar­ban egy pádon megevett egy poli­néziai gránátalmát. Ez nagyon ki­tűnő izü gyümölcs, csakhogy ön nem vigyázott eléggé. Az almán véletlenül pici bogár volt, amely Polinéziából útiköltség nélkül tette meg az utat az almák közt. Cn, anélkül, hogy észrevette volna, bele­harapott a bogárba és lenyelte a fejét, amely bolonditó mérget tar­talmaz., — És mióta vagyok én itt ? — kérdezte Cakesbury. — Három bét óta, — felelte . az orvos. — De már, bála Istennek, -a teljes javulás utján van. Ön a halál vagy az őrület torkából menekült meg. De lehet, hogy mind a kettő­ből. Csak angol ' embernek lehet ilyen ellentálló szervezete! — Köszönöm, doktor ur — szólt gyönge, lábbadozó hangon Cakes­bury. — És ez a tiszteletreméltó öreg ur, aki oly megdöbbenve néz rám, nyilván az apám? Fiam, drága fiam! Csakhogy élsz! — kiáltotta Pomegranate lord, aki egy székről ugrott föl és a fia ölelésére sietett. Cakesbury bágyadt mosolyra vonta ajkát és szólt: — Lásd, apám, London tud megválni tőlem. 1— Hála Istennek! Hála Istennek! — sóhajtott megkönnyeb ültén a mégsem lo se al m ír n< Öl Sé al le m C: lit téf ujs gn vol akg kés pen aka. csín v

Next

/
Oldalképek
Tartalom