Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
május l*. vasárnap MAGYARSÁG fog érinteni Szombathelyen kívül a miniszterelnöki különvonat. A kormány ijedt kapkodásának egyik szomorít jele az az eljárás, amellyel a miniszterelnök sajtóosztálya az egyik délben megjelenő keresztény ellenzéki újságot a kormány elleni támadások beszüntetésére akarta rábírni, azzal a fenyegetéssel, hogy betiltja a lapot, ha támadásait folytatja. A keresztény ellenzéki sajtó hazafias lelkiismeretére hallgatva amugyis sokkal kevesebbet és egészest másképp if meg, mint ahogy azt a kormány és a kormány támogató párt cselekedetei és mulasztásai megérdemelnék, de természetesen akkora kötelességszegésre nem kapható, hogy minden aggodalmas jelenség előtt szemet hunyjon. Aki politikát és hozzá kihívó és erőszakos politikát csinál, annak számolnia kell azzal, hogy működését 'megkritizálják. Az olyan eseteket, mint Mikes püspök megfigyelése, amelyet néhány üres cáfolattal elütni nem lehet, mint az érsekvadkerti eset, mint a Gömbös—Baltazár kibékülés, elhallgatni nem lehet csupán orvosolni. A! kormány magára vessen, ha az orvoslás elmulasztása az országban izgalmat okoz. közrendnek biztosítása érdekében a kivételes hatalomról szóló törvényes rendelkezésekben nyert felhatalmazás alapján a kővetkezőkét rendelte el: 1. 1022 május 22-től kezdve 1922 junius 13-ig bezárólag semminemű politikai gyűlés nem tartható és a nyilvános helyen tartani kívánt egyéb célú népgyülések vagy felvonulások sem engedélyezhetok. 2. Akt e rendeletben foglalt tilalmat megszegi vagy kijátssza, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik,' kihágást követ el és az 1912. évi LXII1. t.'-c. 10. §-a alapján büntetendő. fSeni.oftäH a Stereszféüu elienzéh ' üsrápftm népguüEéseíi A Nemzeti Sajtótudósiló Iroda értesülése szerint a keresztény ellenzéki pártoknak a Tiszántúl vasárnapra tervezett népgyüléseit Debrecen kivételével a hatóságok nem engedélyezték. Ssmäiü a woiu-pári najus 22 !fii suciius 13-aig nem lehet népöuBIéseEíet, íartanl A Magyar Távirati Iroda jelenti: A legutóbbi nemzetgyűlés megszűnte óta eltelt hosszú idő alatt a politikai pártoknak és jelöltjeiknek már eddig is minden lehetőségük meg volt arra, hogy a választóközönséggel elveiket alaposan és részletesen megismertessék és igy a választók már most is abbrti a helyzetben vannak, hogy a közeli választásoknál való politikai állásfoglalásuk tekintetében határozott véleményt alkothatnak. Figyelemmel erre a körijhnényre és arra a nemkevésbó fontos szempontra, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy a közeljövőben megtartandó nemzetgyűlési választások a közrend legkisebb megzavarása nélkül, méltdeágteijjtesen folyjanak le és a választópolgáijok választójogukat a máris fokozott mérvben megnyilvánuló és sok esetben a közrendet is veszélyeztető pártszenwsdéiyek nagyobb izgalmaitól mentes, az ország jelenlegi sniyos helyzetéhez is illő, komoly nyugodtsággal gyakorolhassák, a m. kir. minisztérium az ország nyugalmának és a .Í35EES5&3 A Mohácsi-utcai (Terézváros) Wolff- féle párt bomlásnak indult. A párt legtekintélyesebb tagjai közül több mintfiaí- vanan kiléptek s testületileg a Szent László-uti keresztényszocmlista párthóz csatlakoztak, aminek következtében kérdéses, hogy a Mohács-utcai párt- fenn tudja-o magát továbbra is tartani. Ebből a pártból indul ki a főváros északi kerületében a Csilléry András vezetése alatt álló Wolfj-iéle választási akció, amelynek eredményessége igy nagyon kétségessé vált. Appopyl Saforaigoufheltjen Sátoraljaújhelyről jelentik: Äpponyi Albert gróf Debrecenből hétfőn Sátoraljaújhelyre utazik, Kút ka fal vy Miklós keresztény ellenzéki jelölt támogatására. A fogadásra az egész város és vármegye közönsége lázasan készülődik és mint a város díszpolgárát a legfényesebb és legünnepélyesebb fogadásban fogják részesíteni. A fogadás után a városháza tanácstermében a tisztelgők küldöttségének ■égés?, sorozata fog megjelenni' Äpponyi előtt. M „Aprószeníelí“ A kormány az ellenzéki kritika meg- némitása céljából oly módon próbál nyomást gyakorolni a gerinces sajtóra, hogy betiltással fenyegeti meg, azon ürügy alatt, hogy» »támadásaival és bírálataival lerombolja a tekintélyeket«. A Magyarság nemrég leleplezte az egységes pártnak, illetve a kormánynak azt 'a brosüragyárát, amely a legpóldátlanabb és leg- brutálisabb fércmüveket ontja ki magából az ellenzéki Vezérek ellen. Aprószentek címen most egy újabb klasszikus publicisztikai mü hagyta el ezt a műhelyt, amelynek stílusára és harcmodorára jellemzésül álljon itt egy szemelvény, amelyet a keresztény politika és sajtó egyik köztiszteletben álló egyéniségéről Írtak s amelynek sarat dobáló sorai nem érnek föl a megtámadott politikus intakt személyiségéhez s amelyek csak az egyelőre a névtelenség homályában meglapuló szerző előkelő Ízlésére jellemzők.. Az uj flotillával siklott az országos közélet vizére. A magyar politikának egyik legjobb gyomru törtetője, ki minden rendszert vógigszolgált, minden politikai asztalnál evett. Szabadkőműves, aki a zsidó fajtával forró szerelmi ölelkezésben párzik. Támasztéka a liberális kormányrendszernek, harcos ellensége a vallásnak és a papságnak. Mohó habzsolja a helyi hatalom élvezésének, rettegésben tartója egész vidéknek, a szellemi terror alá nyügözője egy intelligens városnak. Félelmetes vidéki ujság- iróhatalom, aki jön rongyosan, ismeretlenül, szerez egy tintásüveget meg egy iv papirost, aztán kibontja a támadás ostorát és elkezd hízni, terebólyeskednf, gazdagodni, lenni. Lineauer Albin nem egyéniség, hanem típus. A gombafajtából való. Olyan, mint a gomba, mely a rothadás nyomán nő és terebélyesedik. Albin testileg is hasonlatos a puffadt gombához. Széles fnzékfeje, fejlett rágószervei, kültelki primadonnák érzéki lendülete és bája mosolyog végig rajta. Szemei emlékeztetnek arra a bocskoros komifácsira, aki rongyai közül Zeiss üveggel lesi áldozatait. Testi és lelki borendezóse szinte üvölti a mohóságot, a nagy étvágyat, a jó gyomrot. Albinka-vidókí ember. Megtestesítője azoknak az alakoknak, akik nem tudni honnan, de elkövetkeznek egy mit sem sejtő vidéki városra, odaülnek gazdasági forrásaihoz és élnek, híznak, naggyá lesznek. Mindig ott vannak, ahol hatalom van, pénz van, gazdagság Van. Meggyőződése nincsen. És az a kormány, amelyik ilyen eszközökkel dolgozik, veszi magának azt a bátorságot, hogy megfenyegeti a keresztény ellenzéki sajtót azért, mert az elég .vakmerő volt szóvá tenni a kormány választási visszaéléseit és jjiinősitheíetlen erőszakosságait. Elégedeftenséő o isgijzü! Mon ü MzifisMaa iáié Ksüézie- fésüli miau Az ország jegyzői kara és az összes községi alkalmazottak már régebb idő óta egységes álláspontot foglaltak el, hogy a közigazgatási reform helyes megöli có ja tö hí h: a! t( k ti-h o L h a k n a e P k f k c U a A e; ei d: ia a ve sas tis: bes ráli latc hel; ped iám gya polf kotf X nei éle tét koj na; sik len döi SO: bai na; mi: ah< SO| boJ Be tor töl 'mégis: egy ridildilt viselt elől. Ennek a ridikülnek a szíja apró csigákból volt; fonva,' színes- kőgyöngyökkel volt kivarrva és alul diszül bozontos emberi üstök lógott le, nyilván valami leskalpalt ember haja. A nő a kígyó szemének hidegségével nézett Cakeáfouryre, de nem szólt semmit. Belekapaszkodott egy fa alágörbülő ágába és zavartalanul nézett maga elé, mintahogy Éva nézett Adámra a bűnbeesés ,előtt. Vastag, fölvetett ajka szűzies bíborban égett és Cakesburynák úgy rémlett, mintha le tudná olvasni róla a néma beszédet: — Olyan vagyok, mint a kókuszdió, amely leesik a • fáról anélkül, hogy valaki feltörné,, megizlelné. Férfit még nem láttam. Nem tudom, mi a különbség a pálmafa és a majom közt. Oly buta vagyok mint az igazság, amely' még nem tudja, hogy mi a hazugság és mint a szépség, amely még nem tudja, hogy mi a csúnyaság. Itt még roskadozó fürtök nőnek Es aki éhes, annak csak a kezét kell kinyújtania. Nem félek senkitől. Csak az estétől félek, mert akkor siklik a kígyó és akkor gyullad ki a tigris zöld szeme. Imádom azt az arany korongot, amely fölébreszti a madarakat és ha egyszer lehoznád nekem, nem engedném többé vissza, mert akkor többé nem kellene fél- pems mert aem volna sötétség..« Cakesbury elmosolyodott Hirtelen» akaratlanul, mint valami furcsa ellentét eszébe jutott a londoni Sel- fridge-áruház, hol ilyenkor uzsonnaidőben szép asszonyok majszolják az epres tejszinfagylaltot és épp oly csacsiságokat csevegnek, mintha ők se tudnák, miért megy le a nap. Gúnyosan felkacagott, de erre a szokatlan, bántó hangra csodás változás történt az őserdőben. Hirtelen eltűnt a mezítelen nő, eltűnt a majom, eltűntek az óriási zománcos bogarak. Csak ősi fák nehéz levelei bólogattak elkárhózot- tan . . . Cakesbury futni, menekülni kezdett. Egyre kietlenebb tájékokra jutott. Körülbelül száz esztendeig futott egyfolytában. Aztán össze- roskadt ... És felnyitotta a szemét. Mosolygó, aranyevikkeres öreg ur fogta az ütőerét. . — No, hogy vagyunk, fiatalember ? — kérdezte. Cakesbury dörzsölte a szemét és akadozva kérdezte: ' — Már Sidneyben vagyunk? — Nem; Londonban — felelte az öreg ur. — Térjen magához! Ön, uram, Eorbes doktor magán- szanatóriumában van. Engedje, hogy megrázzam a kezét.- Egy hét múlva egészen rendben lesz és elhagyhatja az intézetemet, — Hogyan jutottam én ide? kérdezte Cakesbury, — Elég különös módon, — felelte az orvos. — Emlékezzék csak vissza, hogy ön a Paddington pályaudvarban egy pádon megevett egy polinéziai gránátalmát. Ez nagyon kitűnő izü gyümölcs, csakhogy ön nem vigyázott eléggé. Az almán véletlenül pici bogár volt, amely Polinéziából útiköltség nélkül tette meg az utat az almák közt. Cn, anélkül, hogy észrevette volna, beleharapott a bogárba és lenyelte a fejét, amely bolonditó mérget tartalmaz., — És mióta vagyok én itt ? — kérdezte Cakesbury. — Három bét óta, — felelte . az orvos. — De már, bála Istennek, -a teljes javulás utján van. Ön a halál vagy az őrület torkából menekült meg. De lehet, hogy mind a kettőből. Csak angol ' embernek lehet ilyen ellentálló szervezete! — Köszönöm, doktor ur — szólt gyönge, lábbadozó hangon Cakesbury. — És ez a tiszteletreméltó öreg ur, aki oly megdöbbenve néz rám, nyilván az apám? Fiam, drága fiam! Csakhogy élsz! — kiáltotta Pomegranate lord, aki egy székről ugrott föl és a fia ölelésére sietett. Cakesbury bágyadt mosolyra vonta ajkát és szólt: — Lásd, apám, London tud megválni tőlem. 1— Hála Istennek! Hála Istennek! — sóhajtott megkönnyeb ültén a mégsem lo se al m ír n< Öl Sé al le m C: lit téf ujs gn vol akg kés pen aka. csín v
