Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz
csatorna lenék tervezésének nem volt indokolt, — azt a kezdő és végpont összeköttetése által nyerendő egyenletes esésben tervezni, mert ez által levezetni. A tervezet nyugati csatorna töltései a magyar észak-keleti vasúti töltés mint általános csatlakozó érdekeltségi körébe vonható, mást tehetni nem lehetett. A hozzájárulási arány pontosabb mód, és TARCZA. .EK jpETOFI jSÁNDOKNKXÚL. Közli : BAUD1SZ JENŐ. (Vége.) A hetedik levél igy szól: Erdőd, April 24. 1847. Kedves . . . im! Csak pár sort irhatok, de reám nézve fontosabbat, mint a világ valamenyi szónokának beszédei. Épen most tadtam meg Sasstól, hogy P—i munkáinak, nem tudom hány kötete Károlyban, s talán épen nálad van. Légy olly jó és küld el nekem minél előbb. Úgy várom, mint elkárhozott lelkek várhatják éjfélüket; ez minden boldogságom, mit még e tárgyban remélhetek; küld, küld kedves jó . . . im! Tehát pár nap múltán tellyesedve lesz egyetlen reményem, melly lelkemböl fakad, s aztán puszta, puszta lesz ott minden; nem bírok e szerelemből egyebei, csak puszta emléket; mi olly számtalan öröm és bánatot teremtett előbb, most egy hideg emlékké kell hogy váljon, mint minden életünkben, mi kéjt és örömet nyújthat lelkűnknek. De nem is érdemiek tán egyebet!--------------Én örömben napo kig tudnék hálát adni istennek, de bánatomban nem bírok, nem tudok imádkozni!----------P edig ki istentől nem remél, ki ö hozzá sem könyörög bensóleg irgalomért, hogy akarhat az még köszönni valót nyerni. Oh én boldogtalan leszek tellyes életemben én nem várok egyebet! . . . Szegény Barna Náczi a Rókus-kórházban fekszik most betegen, s életéhez kevés remény. Mért nem vagyok én helyette. Jöj édes lelkem . . . im ki Papával ha bemegy; úgy várlak, mint isten résztvevő, vigaszt nyújtó angyalát. Addig is légy boldog, minő lehetsz, kívánja Júliád. U. i. Levél papiromért* ki ne nevess, mert csak jót akartam tenni megvevésénél, s csupa litogtatás- ból irok rá neked; egy pesti német színésznőtől vettem, ki most a legnyomorultabb helyzetben jár helységről helységre, és illy papírok eladásával tengeti szánakozásra méltó életét. Julia. U. i. Megbocsás e csúf firkáért, de olly izgatott vagyok, hogy alig tudok ülni, csak szaladnék mindig végetlen világra. Szendrey Julia, a ki mindég hallgatott a szülők tanácsára, meghajlott azok akarata előtt, ugylátszik végre is fellázadni készült a kényszer helyzet ellen. A következő levél minden egyes sora azt bizonyítja, hogy a tilalom, az akadály csak növelte Julia szerelmét. A sovárgó szerelem kétségbeesett szava szólal meg e levélben, sejtetve azt, hogy végre is Julia, szülei beleegyezése nélkül is képes lesz a költőnek kezét nyújtani. Erre mutat az is, hogy esdve kéri, unszolja barátnéját arra, hogy hozza őt össze még egyszer a költővel. Tehát az előbbi levelekben könnyedén oda dobott lemondás eszméjével, csak ámította magát Julia, s a túlfeszített húr már-már elpattanni készült. Az érdekes levél a következő: Erdőd, Május 1. 1847. Kedves . . . im! Mért kérdezed még tőlem, miért, oh ... i, hogy mit tegyél. Te ki legjobban tudod, mennyire szeretem ötét, elgondolhatod, hogy ő t láthatni legnagyobb boldogságom volna. Üt, ki lelkemnek min*) A levél fejé.n rózsa és nefelejts virág csokor vau festve, a mely mostanáig is megtartotta élénk sziliét. den gondolatját, minden érzelmét, mi ott fakad bírja, kedves egyetlen világomat! Ha csak egy rövidke óráig is bírhatnám öt, csak egy perczig a kezet, mellyben isten minden gyönyörömet tereimé, ha csak láthatom, hogy öröm még neki láthatásom, tán imádnám az embert is, ki által ezt megnyerhetém. Hatalmadba adok mindent tenni, mit csak jónak látsz, csak azt tedd, hogy láthassam öt; oh . . . im, ha ezt kieszközölheted! Látod, nem egyedül a szenvedély kx. ^giiéséért vágyom erre, de ha egyszer láthattam; vagy iá veszem, hogy valami biztos állást szerezzen magának s ekkor minden ellenszegülés nélkül övé lehetek, vagy ha több neki korlát nélküli szabadsága, mint szerelmem, — mitől félek — akkor válni fogunk örökre, s talán még nyugodt lehetek, s ha kívánják szüleim boldogíthatok mást, ki sorsát enyémhez köti. — Aztán ha ő most úgy tenne mint mondja, s csupa visszatorlásból, hogy sértsen, hogy megmutassa a világnak, milly keveset gondol velem, ha szerelem nélkül venne el egy paraszt leányt, egy nőt, ki lelkének fönségét nem érthetné, nem sejthetné, mi lenne belőle: egy szerencsétlen egész életén át, s ennek oka én !! ekkor megérdemelném, hogy sújtson az ég haragja, hogy ne tudjam, mi a boldogság. — Mióta ismét lehetőnek hiszem öt láthatni, mióta felélesztéd bennem újra a remény sugarát, azóta lángként nyargalja az öröm valómat át, s egy égető láz magasztalja lel majdnem kialudt életkedvemet. Végre lerázhatám magamról az örökös okoskodás jégpánczéljár, mit rám eröltetének, s épen a legnagyobb igazgatás, midőn úgy bele akartak kovácsolni, hogy soha többé td nem igazodhaték belőle, épen a legnagyobb igazgatás ronta el mindent, mit eddig összetépni erőm nem volt, s most szabadon lélekzem. — Hisz csak nem akarják, hogy el
