Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz

— (Halálozás). Múlt vasárnap, november 6- kán kisértük az örök nyugalom helyére Petőfi Zoltánt. A nagy költő egyetlen gyermeke, három tagból álló kis családjának utolsója, azjélet és ifjúság reményteljes korában, alig 22 évvel ment a sirba. Gyönge testalkatát korán megtörte az élet s szép tehetségei nem érhették el a fejlődés azon fokát, melyen apja nevére magát méltónak bizonyíthatta volna. Olvasóink emlékeznek még egy pár irodalmi kísérletére, melyeket lapunk közlött. Most, ifjan, virágkorban, mielőtt élete gyümölcsözhetett volna, letörve s elhorvadva fekszik a sirban. Fáj a gondolat: Petőfi fiát, nagy .neve egyetlen örökösét, igy látni meghalni, mielőtt valamit adhatott volna hazájának! A nagy név varázsa, melyet viselt, szokatlanul nagy kisérő sereget gyűjtött koporsója körül, melynek fejénél nagy apja, nagybátyja Petőfi István, mostoha-apja Horváth Árpád, ennek gyermekei, s az elhunyt rokonai állottak. Az egyetem s más iskolák ifjúsága testületileg, gyászlobogók alatt vett részt a menetben, a Sándor-utczától a kerepesi-uti sirkertig. — Könnyű legyen rajta a sir hantja!

— (Megboldogult unokám Petőfi Zoltán) vég- tisztességtételén tömegesen megjelent államgym- náziumi ifjúságnak és tanári testületeknek az elhunyt nagybátyja, mostoha atyja és rokonai nevében forró köszönetemet nyilvánítani kegye- letes kötelességemnek ismerem, — addig is, mig ezen elismerésünket más módon is nyilvánitand- juk. Fogadja a nagyérdemű közönség is és az ifjúság átalában szives köszönetemet a részvétért, mit az oly fényes megjelenéssel megboldogult iránt tanúsítani kegyesek voltak. — Pest, 1870. nov. 7. — Szendrei Iqnácz.