Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz
TÁRCA Emlékezés Jókaira. Irta: ÁBRÁNYI EMIL. A gazdagság keveseknek jut osztályrészül. Kevesen díszíthetik föl magukat pompával, kevesen büszkélkedhetnek a nagy vagyon ékességeivel. De Jókai mindnyájunk gazdagsága. Megosztozunk rajta mindannyian, akik magyarok vagyunk. A legszegényebb polgár éppen úgy a magáénak mondhatja, mint a százezer holdas földesur. És mikor mi magyarok megosztozunk Jókain: még Európának, az egész világnak is juttathatunk belőle. Minden emberi nagyság közt legszilárdabb, legmaradandóbb az íróé, ’ mert leg- függetlenebb az időtől. A bölcs törvényhozó nagy alkotásokban századokra biztosítja népe fönnmaradását, de dicsősége csak addig tart, amig az állam élő szervezete funkcionál, amig nemzete át nem alakul, vagy meg nem semmisül. Ha elvész az állam — és hány veszett el külső rázkódások földrengéseitől, vagy belső hanyatlás lassú sorvadásától! — az államférfiu nagysága is halottá válik, — puszta emlékjellé az idők országúján; s ez az emlékjel sokszor meg sem érthető a történetírók magyarázata nélkül. Periklész államfenntartó működése Athén romjai alatt véget ért. Nem tudnánk semmit róla és az egész elpusztult Hel- lászról, ha ez az elveszett világ a valódinál sokkal maradandóbb formában nem ragyogna felénk a hellén irók és költőle halhatatlan alkotásaiból. Augusztusz Cézár világ ura volt, mig Horác csak egy kis tiburi házat mondhatott a magáénak és Virgil néhány holdnyi szántóföldecskét a roppant római birodalomból. Es mi maradt fönn Augusztusz Cézárból, a világ fejedelméből? Egy ncv maradt fönn, mindössze csak egy név. Elenyészett a hatalmas imperátor, elenyészett a római birodalom. De egyetlen egy betűje sem veszett el Horácnak és Yirgiliusnak. Horác és Virgil könyveiben tovább: él az egész megsemmisült római világ. A hóditó fegyverek érce mind oda van, de a költők könnyű ritmusain nem győzött az idő. Időhöz, térhez van kötve a képzőművészet minden remeklése. A szobrász, a festő létrehozza mestermüveit, de minden mestermű csak egy-egy eredeti példányban marad fönn; a többi gyöngébb másolat, vagy halvány sokszorosítás. Ha elvész, vagy megcsonkul a remek eredeti: a másolatok: többé nem adnak teljes fogalmat a: tönkrement munka nagyszerűségéről. A zeneköltő jobb helyzetben van, mert másolatok utján a maga egészében terjesztheti partitúráját, de ha nincsenek előadók, "ha nincs orkeszter: partitúrája élettelen, hangtalan tömegként heverhet a polcon. Csak az iró könyve megy át milliók birtokába hiány nélkül és élvezéséhez nem kell más, csak az olvasó két szeme. A kis, egyszerű betűk kunyhóba és palotába egyformán elviszik a lángész tökéletességét. A dúsgazdag nábob sem kap többet Homérből és Shakespeareből, mint a szegény diák, aki nyomorult mécs világánál gyönyörködik az irói lángelme örök világosságában. A nagy iró sugárzása ezért hat legmesszebbre és ezért nem foghat ki rajta a múlandóság. A betűk száz meg százezer apró koboldjai ídsiklanak hatalmából. Ha irók, költők elveszettnek vélt müveiből csak egy példány marad fönn és ezt idővel megtalálják: ez az egy könyv hamarosan millió uj példányt szül. A legkisebb, leghitványabb formájú könyvecskében benne van az egész Iliász és ez a parányi jószág kényelmesén elfér egy koldus zsebében. Ha pedig az Iliász megmarad: megmaradt az egész klasszikus Görögország. Ebből a kis kötetből fölépíthetjük Hellászt, életre kelthetjük a régi görög nemzetet. Nekünk Jókai Mór száznál több kötetet hagyott örökségül, — valóságos légiót. Ez a légió diadalmasan fog harcolni Magyarországért, amikor bölcsek, államférfiak, népszerű politikusok egész nemzedékei mái régesrégen a feledés homályába tűntek el. ?T 7 Jz.
