Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz

TÁRCA Emlékezés Jókaira. Irta: ÁBRÁNYI EMIL. A gazdagság keveseknek jut osztály­részül. Kevesen díszíthetik föl magukat pompával, kevesen büszkélkedhetnek a nagy vagyon ékességeivel. De Jókai mindnyájunk gazdagsága. Megosztozunk rajta mindannyian, akik magyarok vagyunk. A legszegényebb polgár éppen úgy a magáénak mondhatja, mint a százezer holdas földesur. És mikor mi magyarok megosztozunk Jókain: még Európának, az egész világnak is juttat­hatunk belőle. Minden emberi nagyság közt legszilár­dabb, legmaradandóbb az íróé, ’ mert leg- függetlenebb az időtől. A bölcs törvényhozó nagy alkotások­ban századokra biztosítja népe fönnmara­dását, de dicsősége csak addig tart, amig az állam élő szervezete funkcionál, amig nemzete át nem alakul, vagy meg nem semmisül. Ha elvész az állam — és hány veszett el külső rázkódások földrengéseitől, vagy belső hanyatlás lassú sorvadásától! — az államférfiu nagysága is halottá vá­lik, — puszta emlékjellé az idők ország­úján; s ez az emlékjel sokszor meg sem érthető a történetírók magyarázata nélkül. Periklész államfenntartó működése Athén romjai alatt véget ért. Nem tudnánk semmit róla és az egész elpusztult Hel- lászról, ha ez az elveszett világ a valódinál sokkal maradandóbb formában nem ragyogna felénk a hellén irók és költőle halhatatlan alkotásaiból. Augusztusz Cézár világ ura volt, mig Horác csak egy kis tiburi házat mondha­tott a magáénak és Virgil néhány holdnyi szántóföldecskét a roppant római birodalom­ból. Es mi maradt fönn Augusztusz Cézár­ból, a világ fejedelméből? Egy ncv maradt fönn, mindössze csak egy név. Elenyészett a hatalmas imperátor, elenyészett a római birodalom. De egyetlen egy betűje sem ve­szett el Horácnak és Yirgiliusnak. Horác és Virgil könyveiben tovább: él az egész meg­semmisült római világ. A hóditó fegyverek érce mind oda van, de a költők könnyű ritmusain nem győzött az idő. Időhöz, térhez van kötve a képzőművé­szet minden remeklése. A szobrász, a festő létrehozza mestermüveit, de minden mes­termű csak egy-egy eredeti példányban marad fönn; a többi gyöngébb másolat, vagy halvány sokszorosítás. Ha elvész, vagy megcsonkul a remek eredeti: a másolatok: többé nem adnak teljes fogalmat a: tönkre­ment munka nagyszerűségéről. A zeneköltő jobb helyzetben van, mert másolatok utján a maga egészében terjesztheti partitúráját, de ha nincsenek előadók, "ha nincs orkesz­ter: partitúrája élettelen, hangtalan tömeg­ként heverhet a polcon. Csak az iró könyve megy át milliók birtokába hiány nélkül és élvezéséhez nem kell más, csak az olvasó két szeme. A kis, egyszerű betűk kunyhóba és palotába egyformán elviszik a lángész tökéletessé­gét. A dúsgazdag nábob sem kap többet Homérből és Shakespeareből, mint a sze­gény diák, aki nyomorult mécs világánál gyönyörködik az irói lángelme örök vilá­gosságában. A nagy iró sugárzása ezért hat leg­messzebbre és ezért nem foghat ki rajta a múlandóság. A betűk száz meg százezer apró koboldjai ídsiklanak hatalmából. Ha irók, költők elveszettnek vélt müveiből csak egy példány marad fönn és ezt idővel megta­lálják: ez az egy könyv hamarosan millió uj példányt szül. A legkisebb, leghitvá­nyabb formájú könyvecskében benne van az egész Iliász és ez a parányi jószág ké­nyelmesén elfér egy koldus zsebében. Ha pedig az Iliász megmarad: megmaradt az egész klasszikus Görögország. Ebből a kis kötetből fölépíthetjük Hellászt, életre kelt­hetjük a régi görög nemzetet. Nekünk Jókai Mór száznál több köte­tet hagyott örökségül, — valóságos légiót. Ez a légió diadalmasan fog harcolni Ma­gyarországért, amikor bölcsek, államférfiak, népszerű politikusok egész nemzedékei mái régesrégen a feledés homályába tűntek el. ?T 7 Jz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom