Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz
gondolattal törli le, hogy másnap még erélyesebben lát hozzá. Könyvkiadó vállalata, mely 1883-ban Teleky Sándor gróf, Kvassay Ede, Reviczky Gyula és Bodon József müveit bocsátotta közre, a múlt év folyamán Torkos Lászlótól egy kötet költeményt, Beniczky- Bajza Lenkétől egy kötet elbeszélést és Tolnai Lajostól két kötetes regényt adott sajtó alá. E müvek a társaság pártoló tagjainak 1885-iki könyvilletményét képezik. Havi felolvasásait 1884-ben’tartalomgazdagság, változatosság jellemezte. A felolvasott müvek sorozatában eszthetikai értekezések, kritikai tanulmányok, költemények és elbeszélések érdekesen egészítették ki egymást. Kiváló érdeküek voltak a Petőfi Sándorra vonatkozó eddi g ismeretlen adatok, különösen az a nagyobb terjedelmű Telegdy László tollából származó czikksorozat, mely utóbb a társaság közlönyében, a »Koszoru«-ban jelent meg. Általában a társaság Petőfi emlékét hódolatteljes tisztelettel ápolta a lefolyt évben is s feltűnően sok érdekes uj részletet gyűjtött a halhatatlan költő életének és jellemének tisztább világitásba helyezésére. A társaság felolvasó ülésein a múlt évben a következők mutatták be dolgozataikat: Jókai Mór, ifj. Ábrányi Kornél, Tolnai Lajos, Beniczkyné Bajza Lenke, Szana Tamás, Balázs Sándor, Szabó Endre, Ábrányi Emil, Kiss József, Lauka Gusztáv, Revjczky Gyula, György Aladár, Tóth Endre, Jakab Ödön, Margitay Dezső, Prém József, Bodnár Zsigmond, P. Szatbmáry Károly, rendes tagok. Mint vendégek : Radó Ántal, Síkor Margit, Telegdi László, Petrikás Mór, Tömérdek, Karczag Vilmos, Szabó Sándor, dr. Krausz Jakab, Pindura Imre és Kvassayné Kun Melanie, a szép tehetségű fiatal Írónő, kit élete virágában, egy kiválóan reményteljes pálya küszöbén szakított le a halál. A babér, mélyé rt küzdött, elhervadt, mielőtt fejét érinthette volna, Tegyük hát sírjára az emlékezés örök zöldjét. Méltó, hogy ne feledje az irodalom, ki az irodalomnak áldozta fel magát. Mert élhetne ma is, teljében az élet gyönyöreinek, ha gyöngéd alkatát az irói teremtés lázának oda nem dobja. De a Petőfi-társaság nemcsak az Írónőt,, hanem a lelkes pártolót is gyászolja benne, ki halála előtt kevéssel a társaság alapitói közé lépett. Kvassay-Kun Melanie 100 frtos alapítványán kívül a társaság tőkéjét a lefolyt évben E t e Vilmos ur 200 írttal és a kassai ifjúsági egylet 100 írttal gyarapította, a miért hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Társaságunk a lefolyt évben két irodalmi ünnepélyen vett részt: május havában Horvát István százados ünnepélyén Székesfehérvárott és szeptember havában a Tóth Kálmán emlékünnepélyén Baján. Felolvasó ülés tartására Szeged városa hívta meg. A megtisztelő felhívásnak a társaság ezúttal nem felelhetett meg, de elhatározta, hogy a meghívást köszönettel elfogadja a jövőre nézve s 1885-ben vidéki felolvasó ülését Szegeden fogja megtartani. A tagsági helyek mind betöltve lévén, a társaság a lefolyt évben senkit sem választhatott körébe a szépirodalom törekvő munkásai közül; ellenben nagy és fájdalmas ür támadt soraiban egyik tiszteleti tagjának, Frankenburg Adolfnak halálával, kit tavaly júliusban kisértünk örök nyugalomra. Az áldott emlékű veterán, ki pártfogója v<dt Petőfinek és hódoló barátja Jókai Mórnak, az Életképek egykori hires szerkesztője és annyi elmés, finom csevegésnek, találó társadalmi korrajznak fáradhatatlan Írója, a pezsgő szellemű szatirikus, ki a magánéletben a legjobb, legnemesebb szivü emberek egyike volt. Frankenburg A dolf társaságunk iránt melegen érdeklődött s annak működésében mindaddig, mig súlyos betegsége képtelenné tette a munkára, tevékeny részt vön. Fran- keuburgnál rokonszenvesebb alakja kevés volt irodalmunknak. Hosszú irodalmi pályáján, mely a legváltozatosabb időkre esett s nevezetes mozgalmakkal volt tele, folytonosan csak barátjai voltak, ellenségei nem. Szabad röptű leikével tudta követni a nagyobb szellemek szárnyalását s mig ezek iránt őszinte lelkesedést, odaadást tanúsított, senki sem volt elnézőbb, buzditóbb a fejlődő tehetségekkel szemben. Előkelő irodalmi állásában meleg kedélylyel és nyájas, szeretetreméltó modorral karolt föl mindent, ami pártfogásra méltónak látszott s e tekintetben gyakran egészen a nagylelkűségig ment. 0 igazán elmondhatta magáról, hogy mindenkivel jót akart. Szerette és becsülte is mindenki, a fiatalok épp úgy, mint az öregek. Élete végnapjait, a hosszas betegség nehéz nyomorát ez a tudat bizonynyal megédesítette. Emlékét társaságunk kegyeletesen őrzi. Ezután Bodnár Zsigmond olvasta föl M i k- s z á t h Kálmánnak Frankenburg Adolfról irt visszaemlékezését, melynek jellemzéseit a közönség nagy tetszéssel fogadta. Emlékezhetnek még — úgy mond — a felolvasó ülések látogatói arra a nyájas arczu, szelíd kék szemű aggastyánra, ki mindig az első padsorban ült. Olyan volt, mint egy derült téli nap, mikor a napsugarak a hóval játszadoznak. Gondosan figyelt a fölolvasásokra. Ajkán mindig jóakaró mosoly játszadozott. O még akkor is figyelt, mikor mások már unatkoztak, legföljebb változatosság okáért néha-néha megigazította aranyfoglalatu pápaszemét. Legszorgalmasabb tagja volt a társulatnak. Mindig valami nagy oka lehetett annak, ha ő nem jelent meg az ülésen. De soha oly szomorú oka nem volt, mint most; elvesztettük őt örökre. Az Íróknak külön szerződésük van a halállal; megszűnnek dolgozni, de könyveikben „tovább élnek. Hogy meddig, az a könyvektől függ. O mint ember többet ért nekünk. Annyi a valódi érdeme, hogy a hamis magasz- talásokat bizvást elhagyhatjuk. Nem volt messze- tündöklő csillag, hanem gyümölcsfa az irodalom kertjében. Középszerű iró volt, de egyike a leghasznosabbaknak. Nehéz hivatást teljesített. Félreháritotta a töviseket, hogy a szomjazok a forrás fölé hajolhassanak, de ő maga nem oltotta el szomját. Mikszáth ezután ismertette Frankenburg életét, s kegyeletes szavakkal végezé emlékbeszédét. A tárgysorozat következő pontját Szász Gerő lirai költeményei képezték, melyeket a szerző maga olvasott föl, érzelmes bensőséggel. Az elszavalt három költeményt zajosan megtapsolta a közönség. A szerető szivekről czimü költemény a szerelem örökkévalóságát hirdeti. A bolyongás hangulatos befejező versszakai következőleg hangzanak. 8 mint a katángkóró mit a szél elzavart, Csak bolyongtam tovább, jártam az avart S mind messzebbre illant bűvös ideálom Félek, hogy már többé föl nem is találom. Oh azon a tájon, a hol én most járok Már széditőleg mély a mesgye, az árok. 8 őszülő fürtökkel ki verhet uj utat ? Óvjatok, védjetek, hit, ábránd', öntudat. Nagy tetszést aratott a Hópelyhek czimü költemény is. Ezután Tolnai Lajos olvasott föl egy megható elbeszélést. »Az urak nyári fészke télen« czimmel. Ezután Kiss .J ózsef olvasta fel Dózsa György czimü költeményét. A költő a temesvári kis kápolna előtt ül elmerengve, a midőn egyszerre lángok közepette megjelenik előtte Dózsa György szelleme, ki »sem hős, sem mártír, sem áldozat, rém csupán« és fülébe dörgi e szavakat: Mig emberjog tiporva senyved 8 hazugság marad a legszentebb, Mig köny és vér patakba folynak És átka lesz csak a nyomodnak, Mig egy szív lesz, a mely fellázad, Hogy a születés megalázhat, Megalázhat, poklokra vethet — Dózsa lelke meg nem pihenhet. Úgy látszik, Kiss József e költeménynyel a magyar nemesség elleni áramlatnak kívánt hódolni. Balázs Sándornak Egy rüt leány története czimü elbeszélése, bár kissé hosszúra nyúlt, mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét és ezzel a nagygyűlés véget ért * Hí Hí A Petőfi-társaság nagygyűlését fényesen sikerült lakoma fejezte be az »Angol-királynő« szálló egyik földszinti termében, bol a tagok és vendégek száma körülbelül 30 főre mehetett, köztük: Tolnai Lajos, P. Szatbmáry Károly, Komócsy József ^nejével és sógornőjével), Szana Tamás, Kiss József, Ábrányi Emil, Szabó Endre, Bodnár Zsigmond, Szász Gerő, Aigner Lajos, Margittay Dezső, László Mihály, Neu- gebauer László, Radó Antal, ífevesi József stb. stb. Á lakoma kitűnő menüje nagyban hozzájárult a vidám hangulat fokozásához, mely számtalan elmés, szellemes felköszöntésben jutott kifejezésre. Jellemzi a toasztok számát, hogy Ábrányi Emilen és Szana Tamáson kívül a jelenvolt társaságnak valamennyi tagja toasztozott és pedig nem egyszer, de többször. Á legtöbb felköszöntő a társaság nagynevű elnökére, a távollevő Jókai Mórra mondatott, ki gyöngélkedése miatt nem vehetett részt sem a közgyűlésen, sem a lakomán. Tolnai Lajos Jókai Mórt, mint az irodalom örök ifjúságának nagy képviselőjét éltette költői hasonlatokban gazdag,meleg hangú felköszöntőjében. Komócsy József a nőkért ürítette poharát, majd humoros toasztjában sorra vette mindazokat, kik az idei közülésen közreműködtek s egyik élez a másikat érte. P. Szathmáry Károly, Szász Gerő, Szabó Endre repli- káztak szellemesen. Élénk tetszésben részesült Radó Antal rímes felköszöntője, a ki byroni stanzákban köszöntötte föl Ábrányi Emilt, a Don Juan fordítóját, majd Cassoné-t, Petőfi olasz fordítóját, a kinek Radó a toaszt tartalmát a társaság üdvözletével együtt megsürgönyözte. A lakoma, mely 11/2 órakor kezdődött, a legvigabb hangulatban d. u. 5 órakor ért véget. Fővárosi ügyek. A fővárosi törvényhatóságnak holnap tartandó közgyűlésén határoznia kell egyebek közt a fölött, hogy az ujonan szervezett tanácsi állomások mikor töltessenek be ? A tanács azt ajánlja, hogy a helyek betöltése végett azonnal irassék ki pályázat. Ennek ellenében mozgalom indult meg különösen a VI. és VII. kerületi bizottsági tagok közt és tegnap tartott értekezletükön el is határozták, hogy tekintettel azon több rendbeli zavarra, mely az uj állások betöltésével és az ennek folytán esetleg megint megüresedő alsóbb helyeknek ellátásával jár, halasztassék el a választás addig, mig őszszel az általános restauráczió úgyis végrehajtandó. Felhozzák az elhalasztás mellett további okul azt is, hogy mulhatlanul szükséges a kerületi elöljáróságoknál az átalakítás és személyszaporitás és mivel ez az ősznél előbb eldöntve nem lesz, az elöljáróságoknál pedig hosszas szolgálatú jeles erők vannak, melyek haszonnal lennének a központban alkalmazhatók : ennélfogva ez okból is az általános tisztujitás idejére kellene a többivel együtt a mostani állások első betöltését elhalasztani. Az említett okok mindössze véve nem birnak, nézetünk szerint, sulylyal azon nyomós és évek óta hangoztatott érdekkel szemben, hogy a munkaerő elégtelensége miatt rossz az adminisztráczió. Egy napot sem szabad elmulasztani, ha van mód e bajon se- giteni. Rengeteg hátralékok vannak minden ügyosztályban és a nehézség nőttön-nő. A törvényhatóság maga magát hazudtolja meg, ha folytonosan sürgetvén az erők szaporítását, most, mikor megvan reá a mód és alkalom, azt mondja: várhatunk még háromnegyed évig. Es mondja ezt akkor, midőn az orsz. kiállítás a rendes munkakör igényén túl menő erőkifejtést követel az adminisztrácziótól. Mondják, bogy a most alkotott állások betöltése nyugtalanságot kelt azon tisztviselők körében, kik előléptetésre törekszenek, hogy elhanyagolják teendőiket különösen azért, mert bejárják a fővárosi bizottsági tagokat, hogy a választásra szavazatukat kikérjék. Ennek a csúf szokásnak vala- hára véget kellene vetni. Megalázó ez a pályázóra s fölötte boszantó a főv. bizottsági tagokra. Ott van a kandidáló bizottság, melynek javaslata a kvalifikáczióból indul ki s ha van ok mellőzni a kandidáczió első vagy második jelöltjét, akkor a közgyűlés tagjai megszerzik maguknak az informácziót és azt hiszsziik, arra hallgatnak legkevésbbé, a mit a pályázók magukról dicséretképen elmondani szoktak. A fővárosi bizottság tagjai, legalább azok, a kik nem gyönyörködnek a kérelmezők iránti leereszkedésben, nagyon jól cselekednének, ha a legelső pályázót, a ki pártfogásért jelentkezik, oly hangosan visz- szautasitanák, hogy megértené valamennyi pályázó. Ezzel nagy szolgálatot tennének az adminisztráczió- nak. A többit végezze el azután a polgármester, a kinek gondja lesz arra ügyelni, hogy a pályázó tisztviselők időközben teendőiket lankadatlanul végezzék. Az ellen nincs semmi kifogás, hogy a kerületi elöljáróságokból a központi szolgálatba lépjenek fel arra méltó tisztviselők ; van erre már teljesen kielégítő preczedens. De hát miért ne választhatnának ama körből, ha most mindjárt töltetnek be az uj állások ? Az őszszel ismétlendő általános tisztujitásnak egészen más a jellege, mint az uj szervezéssel járó választásnak. Most uj állásokra kell uj erőket szerezni; akkor pedig rendszerint megmaradnak a szolgálatban levők, ha csak egyesek ellen komoly kifogás nem merült fel. Az általános restaurácziónál a mozgalom, ha nagyobb körű is, távolról sem olyan intenzív, mert kevés a változás, mint most uj állások betöltésénél. De hogy a most, semmi esetre el nem halasztható választások minél rövidebb idő alatt befejezhetők legyenek, a pályázatot valamennyi állásra egyszerre kell kihirdetni s a tanácsnoki választások eredményének kihirdetése után, a kandidáló bizottság nyomban állapítsa meg javaslatát és hirdesse ki azt úgy, hogy a másnap folytatólag tartandó közgyűlésen a többi választás is el legyen végezhető. Egyszerűsíteni, gyorsítani kell az eljárási, de az uj állások betöltését elnapolni nem szabad. I Rainnir orosz: ( 20.) - Hold ki í u. 5—6, I n i s z t ] után 21 J ülése d órakor 1 ö b órakor ut-, Vi órakoi mitten d. e. 9 leznaj 7-9 ó 12 és i és az és kill fejles: tanáéi várad rén sz dijme rende budaj vényt tótör Koul a bin kikin évi d Tivai oszt. hivat 1. os> osztó tenor ka, í kir. adóh III. < őrt, i Vára talhr fémb Il-ik létéi tét I igazt vevő beszi besz' Soos ügyi nokc zett neve mini neve a sza nál a getil Mihá adóli vezti vára maze jelöl Jáno dijta dort gyak Fere tali g löltet iigyv jogs: gedi vezti Lajc segé fogli hoz ügy« házi galt örnr sz.; gáv zirc vén szó vés jár: hál Józ Szt ság Pá vet m£ do be dü séi tö hi ké a: ni sz ti ál sz ig ki tó ni m eí a; S P rr ti á:
