Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

Kedd, szeptember 28.

EGYETERTES

Albániába szökött. Ez alapon felteszik, hogy jól előkészített összeesküvés létezett és az említett hadnagynak feladata volt azt végrehajtani. Az összeesküvés igazi czélja még nincs kiderítve.

György herczeg évjáradéka. A volt szerb trónörökös adósságainak kifizetése és évjáradéka ellen heves agitáczió indult meg. Feltűnést kelt a Zvono mai számának egy czikke, amelyet egy volt mi- niszíériumbeli osztályfőnök irt és amely azzal végződik, hogy megbocsáthatatlan bűn a szegény paraszfnép hátából szijjat hasítani csak azért, hogy egy semmirekellő gyilkosnak félmilliónyi adósságát kifizessék és gondtalan életet biztosítsanak neki.

Vitás Drina-katár. A határkiigazitás czéljából alakított vegyes bizottság, amely a Drina mentén napokon át helyszíni szemlét tartott, tegnap befejezte munkáját és Sabacba utazott, hogy elkészítse a kormányokhoz intézendő jelentést. A bizottság minden egyes kérdésben megegyezésre jutott.

Szerbia és a külföldi sajtó. Belgrádban röviddel ezelőtt megvonták a postai szállítás jogát néhány bécsi laptól, melyek a szerb dinasztiát támadták. A szerb kormány most elhatározta, hogy ezt a rendelkezést kiterjeszti a bécsi - budapesti lapok legtöbbjére és egy zágrábi lapra is, mint amelyek állandóan támadják a dinasztiát.

Anglia választások előtt. Úgy a konzervatívok, mint a liberálisok lázasan készülődnek a választásra. Ámbár határozott nyilatkozat még nem történt a parlament közeli föloszlatásáró!, de általános az az érzés, hogy ez az intézkedés már nem késhetik sokáig. A választó küzdelem megindítására a kincstárügyi hivatal államtitkárának egy beszéde adott okot, amelyben azt mondta, hogy talán már januárban újra meg fog jelenni a választói előtt mandátumának megújítása végett.

Bolha tábornok Déiaírikáról. Botha Lajos tábornok, Transzvaal miniszterelnöke, Angliából való elutazása alkalmával Southamptonban beszédet mondott. Egy nép, — mondta többek között — Botha, amely a borzasztó háború után oly rövid idővel annyi mérsékletet és józanságot tanusitott és a beléje helyezett bizalmat oly fényesen igazolta, megérdemli, hogy önmagára hagyják. Szilárdan hisz Déiafrika virágzó fejlődésében és ? ^enszülöttek munkájának mindig kedvezőbbé i múlásában. A miniszter e szavakkal fejezte be beszédét: Hagyják magára Délafrikát. Bontsanak fátyolt a múlt küzdelmeire, felejtsenek el minket egy pillanatra és tegyék lehetővé számunkra, hogy fontos kérdéseinket önmagunk oldjuk meg. Tudom, hogy a brit nép erős és egészséges népet akar Déiaft'ikában fejleszteni és mi szilárdan el vagyunk határozva, hogy a vérrel és könynyel áztatott múlt után ily néppé fogunk kifejlődni, oly néppé, melyre büszke lehet az anyaország. A délafrikai két fehér faj ma nem kíván mást, mint a kölcsönös türelem, a kiengesztelődés és az együttműködés politikáját. Ettől a szellemtől és ettől a politikától eltelve térek vissza hazámba.

Leginkább „a fejedelem íródeákja“ néven emlegették s maga is ezt a nevet szerette legjobban. Késői szenvedelemmel csüggött a magyar történelem legszebb, legnemesebb alakján, rodostói számkivetésben elhunyt Rákóczi Ferenczen. És a vallásos kultuszhoz hasonló fanatizmussal nyomozott minden csekélyke adat után, mely ennek a korszaknak valamilyen homályosan maradt részletét szinezte. Az, hogy a Rákóczi-korszak ma már a magyar történelemnek legélesebben megvilágított, legaprólékosabban kirajzolt részlete, első sorban a Thaly Kálmán érdeme, aki ötven kötet történelmi munkásságának majdnem minden kötetét a nagy fejedelemnek és a kutucz korszaknak szentelte.

Most is, hogy váratlan halálának hire érkezik, Thaly Kálmánnak ez a vonása domborodik ki először előttünk. Ennek a galambősz fejű, hajlott hátú, de széles, erőteljes vállu agg embernek az alakját már bizonyos nimbusz fogta körül, mintha nem is késői krónikása, hanem maga is személyes részese, és szemlélője lett volna a daliás időknek. Ám akármily nagy Thaly Kálmán érdeme, mint történetíróé, igazságtalanság volna ebből az egy szögből az ő jelentőségét megbírálni. A hetven éves öreg ember egészen az utolsó napokig agilis részt vett a magyar politikai életben. Nyolcz czikluson egymás után képviselte Debreczen város első kerületét, mindig függetlenségi programmal. A negyvennyolczas pártban tekintélyes, köztiszteletben áiló egyéniség volt s nagy érdemeit az országgyűlési negyvennyolczas és függetlenségi párt azzal honorálta, hogy tiszteletbeli elnökévé választotta. A Tisza elleni nagy obstrukezió idején az ő fölszólalása teremtett békét a parlamenti pártok harczai között.

Legnagyobb sikere Thaly Kálmánnak úgy is, mint politikusnak, úgy is, mint a nagyfejedelem krónikásának az volt, amikor az ő kezdeményezésére a király elrendelte II. Rákóczi Ferencz hamvainak a hazaszállítását. A fejedelem Íródeákja megérte azt, hogy az egész ország izzó lelkesedéssel, harangbugással, taraczk- durrogással kísérte utolsó útjára a nagy fejedelmet, aki hazai földbe jött megpihenni.

Thaly Kálmán érdemeit legmagasabb helyen is méltányolták. A király a párisi viiág- kiáilitás alkalmából a magyar osztály szervezéséért a szent István-rend középkeresztjével, legutóbb pedig a valóságos belső titkos tanácsosi czimmel tüntette ki.

Thaly Kálmán haiála hire váratlanul érkezeit. A nyitramegyei Zablatyon látogatóban volt Pólyák Bála országgyűlési képviselőnél, régi barátjánál s ennek vendégszerető családi körében érte utói váratlanul a halál. A gyászeselet Pólyák Béla a következő táviratban jelentette ma délelőtt a képviselőház elnökének:

MEGYÉK és VÁROSOK

AiTiümegye törvényhatósági bizottsága ma Dálnoki Nagy Lajos alispán elnökletével közgyűlést tartott, amelyen a románok is nagy számban vettek részt. A közgyűlésen elhangzott román beszédek élénk visszatetszést szült a magvar bizottság’ tagok körében és az elnöklő alispánnak csak nehezen sikerült a kedélyeket lecsillapítani. Különösen visszatetszést szült a románoknak tiltakozása az aiadi vesztőhely megváltására javasolt 10C0 korona megszavazása ellen. A közgyűlés végül az alispán ismételt felszólalása után megszavazta a vesztőhely megváltására javasolt 100Ö koronát, az aradi kultúrpalotára 20.000 koronát, majd azután elfogadta az 1 százalékos póíad óemelést.

Pozsenymegye közgyűlésén gróf Zichy Józsefi indítványára elhatározták, hogy a bécsi politika körök ellentállása és a bankcsoport heves agitá- cziója következtében lemondott kormányhoz üdvözlő feliratot intéznek, amelyben teljes bizalmukról és ragaszkodásukról biztosítják. A közgyűlés egyúttal elhatározta, hogy Hajdumegyének az egyházi vagyon felosztására vonatkozó átiratát irattárba helyezteti, mert e kérdés íeszegetése káros és- veszélyes. , .

Thaly Kálmán országgyűlési képviselő, jó barátom, ma éjjel családi körömben elhunyt.

Hasonló távirati értesiiést kapott ma délelőtt a Tudományos Akadémia is, a melynek Thaly Kálmán tiszteletbeli tagja és osztályelnöke volt. A képviseiőházra s az Akadémia palotájára kitűzték a fekete lobogót.

Az elhunyt tudós temetéséről még nem történi intézkedés, valószínű, hogy az Akadémia csarnokából fogiák temetni. Eire nézve az Akadémia még megvárja Thaly rokonainak, a pozsonyi Pávai Vajna-családnak intézkedését. Az Akadémia elnöke, Berzeviczy Albert titkos tanácsos, aki ma érkezett haza nyári üdüléséből Budapestre, holnap fogja az Akadémia vezető- férfiaival véglegesen megállapítani a gyászban való részvéteit.

A MagyarTörténelmiTársulaf,melynek Thaly Kálmán másodelnöke volt, Zsilinszky Mihály titkos tanácsos elnöklésével holnap, kedden délután 4 órakor a Magyar Tudományos Akadémia elsőemeleti üléstermében rendkívüli ülést tart, amelyben a gyászban való résztvételéről határoz.

Thaly Kálmán halála De'oreczenben városszerte óriási részvétet keltett. A függetlenségi párt intéző-bizottságát sürgősen egybe-r

hivták. Az ülésen Somogyi Pál elnök kegye- letes szavakban méltatta az elhunyt érdemeit, aki az első kerületnek 26 éven át volt képviselője. Emlékét jegyzőkönyvben örökitetfék meg. Temetésén küldöttségileg vesz részt a párt és koszorút helyez a ravatalra. Az elhunyt kívánságára a koporsóra boritják azt a selyem zászlót, amelylyei a ferenezvárosi kerület választói és hölgyei akkor ajándékozták meg, amikor Debreczenben először lépett fel jelöltként. A temetéskor a református templom Rá- kóczi-harangját meghúzzák.

A debreczeni lapok különkiadásban adták tudtul a halálhírt. A városházára és a függetlenségi körre gyászlobogót tűztek ki. A városi tanács rendkívüli ülést hívott egybe, melyen indítványt lesznek, hogy Thalynak, mint Debreczen város díszpolgárának halála alkalmából külön gyászjelentést adnak ki, továbbá, hogy a város a temetésen küldöttségileg képviselteti magát és a ravatalra koszorút helyez.

Életrajzi adatai a következők:

Thaly Kálmán 1939-ben született a komárom- megyei Csépen, régi nemes birtokos családból. 1850-ben Pozsonyba ment, azután Pápára, hol a gimnáziumot befejezte ; végre 1856-ban Budapestre, hol a református teológiai szakra íratta be magát, de azután az egyetem magyart á lévén, a jogi és bölcsészeti tantárgyakat hallgatta.

Az irodalommal korán kezdett foglalkozni; eleinte szépirodalmi iró,' majd kiválóan történeti tanulmányokra adta magát. 1860-tól 1864-ig a „Pesti Napló“ szerkesztőségének volt tagja báró Kemény Zsigmonddal, Fáikká!, Csengeryvel és Salamonnal együtt. 1854-től 1869-ig az irodalom tanára volt a pesti ref. főgimnáziumban, mint Gyulai Pá! utóda. 1864-ben jelent meg az első nagyobb történelmi munkája: „Bottyán János“, melyet vagy 50 kötet, főleg a Rákóczi-korra vonatkozó nagyobb mü követett. Az Akadémia nemsokára levelező-tagjává választotta.

Az alkotmányos minisztériumban osztályíaná- csosi állást töltött be a honvédelmi minisztériumban. Politikai elvei miatt azonban mint miniszteri tanácsos megvált állásától s ez időtől fogva mint a Történelmi Társulatnak, melynek alapitói közé tartozott, titkára és a „Századok“ szerkesztője, kiválóan tanulmányainak élt. Egészségi okokból egy időre Pozsonyba telte át lakását s élére állt a Toldy-körnek.

1878-ban a főváros IX. kerülete képviselővé választotta függetlenségi párti programmal; 1881- ben ugyané kerületben némi kisebbségben maradt báró Kemény Gábor miniszter ellenében, de közben a debreczeni I. kerület mandátuma megüresedvén, elnyerte azt s azóta folyton e kerületet képviselte; az 1606-iki választásoknál már nyol- czad ízben választotta meg e kerület.

Az Akadémia 1880-ban rendes tagjává választotta ; 1898-ban az akadémia történelmi bizottságának elnökévé lett. 1869 óta tagja a milánói és torinói tudományos akadémiáknak; tudományos érdemeiért Viktor Emánuel király a San- Maurizio-rend tiszti lovagkereszfjével tüntette ki. 1888 őszén, konstantinápolyi első utazása alkalmával a török szultán a Medsidje-rend csillagos nagy commandeur-jelvényeinek adományozásával tüntette ki. A Magyar Történeimi Társulat 1889-ben haimadelnökévé választót;a ; 1894 óta első alelnöke e társulatnak ; 1889-ben az országgyűlési függetlenségi párt első alelnöke lett.

Ugyancsak 1889-ben Konstantinápolyban fölfedezte II. Rákóczi Ferencz hamvait s könyvet adott ki azokról s Rodostóról és egyszersmind a hamvak hazahozatalát sürgette az országgyűlésen s ezt a Ház egyhangúlag el is határozta. Kossuth 90-ik születésnapjára a 25 függetlenségi képviselőből álló üdvözlő küldöttséget ő vezette To- rinóba.

Az ezredéves kiállítás előkészítésében és rendezésében igen tevékenyen közreműködött s nemcsak a regnikoláris küldöttségnek, hanem a nyolcz- tagu végrehajtó-bizottságnak is tagja, valamint a kiállítás történelmi főcsoportjának "alelnöke volt. Az ország hét nevezetes pontján léiesitett millenáris emlékoszlopok felállítását az ő indítványára határozta el egyhangúlag a törvényhozás; ez emlékművek helyeit mint miniszterelnöki biztos személyesen ő jelölte ki mind a hét helyen, a hatóságokkal a tárgyalásokat ő vezette és a művészeknek az egyes emlékek müformáihoz az eszméket ö adta, a történelmi vonatkozásokat ő szolgáltatta és az emlékiratokat ő szövegezte. Fáradozásáért legfelsőbb királyi elismeréssel és az ezredévi nagy aranyéremmel tüntettetett ki.

A kolozsvári Ferencz józsef-egyetem 1896-ban történetírói érdemei elismeréséül a bölcsészeti tudományok tiszteletbeli doktorává egyhangúlag megválasztotta. 1901. február 18-án a király az 1900-iki párisi világkiállítás magyar osztálya körül szerzett éidemei elismeréseképp, különösen a hires „huszárterem“ eszméjének fölvetéséért és