Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Előfizetési fölhívásunkat az új évnegyedre ajánljuk az olvasók figyelmébe. Napilapunk árafél- évenkint/sak egy forinttal több, mint a heti divatlapoké. Évnegyedre 3 frt 50 kr., félévre 7 frt % Egy barátomnak. Remegve kél útjára lelkem . . . Csoda-e ? hiszen hozzád küldöm öt S tudom, hogy majd ottan pihen meg .Ledőlt oltárod romjai előtt; Ott fog majd megpihenni sziveden, E pusztaság közt álló bús romon, Hol fészket más nem épített, csak egy Hosszan siró madár: a fájdalom. Te azt mondod, hogy gúnyból áll az élet, Azzá teszik a kínok, szenvedések ; A hit, mely lelkünk végetlen világát, — Mint templomok legét miijó imádság — Szentté bűvölte égi melegével: Végtére titkolt gyalázatban ég el; Mi az örömnek rejti tiszta gyöngyét: Elég egy hullám rá, hogy összetörjék; Egy köny, hogy megszakadjon a szív álma, Mely beszövődött már a túlvilágba, S tüntén a gyorsan elszálló időnek Hozzánk a vágyak csak meghalni jőnek. Te szóla8z igy ? Oh ! hidd meg, szép az élet, S van édessége minden szenvedésnek ; Öröm meg álom egykép hü barátok : Míg tavaszod van, mig van ifjúságod ; Csak színes fátvolukat le ne tépjék A korán megjött bánat és a kétség. S te sírsz és félkiált egyszerre ajkad: Jaj idelenn a szónak, gondolatnak! Az eszme, fenn repülvén, hova tér meg? Posványba, mint a hontalan lidércek. A szív, mely bízva égett jobb napokban, Nem mást, csak enyhülését várva ottan : Meghűl a végzet szánó kacajára, S bűnében gyönge lesz, hitében árva; A boldogság is árny, vágyakra törpe, S mi még a kezdetnél nincs összetörve: Késő napok vert áldozatja lesz, Vagy — mint megtört virág — elhal, kiveBZ. )2e ■iis Kebled mutatja most e bús világot, Pedig mi szép volt egykor a világ ott! ]lr Mint tündérálom, szívedet belepte ^ Az élet és az ifjúság szerelme; lg Lelked röpült, csapongóit könnyű szárnyon, 'j Fölgyúlt egy hangra s elsírt egy virágon, i \ Melyet kímélet nélkül megsebeztek ... \ Boldog voltál még akkor, mint a gyermek ! i j Es most sötét ott minden, balva minden, A régiből ott egy sugárka sincsen ; Tépett sziveden balga kínokjérnek, Vágyad beteg lett ... haldoklik reményed, S mint télidőben korhadt sírkeresztek : Fölöttük áthatlan köd terhe reszket! Oh ! hogy zúzhattak igy a porba téged A csalódások és tévedések ? Csak akkor tudod : milyen édes élni, Ha átjártak az élet szenvedési; Ha kiittad már a keserű poharat, Milyen az öröm : ajkad akkor érzi csak ; Hogy boldogok legyünk csabj-dni kell előbb 8 tévedni kell a biztosan-já ' »o„„.i Az elcsüggedt lelkeknek kába harca Egy életet ziíz össze. .. de mi haszna ! ? — S a múlt könyezni hi még egyre tég<_ Szived meg, melyet a kín összetépett, Remélni mindig gyönge, tűrni gyáva, Zúzott romként áll némán, áll magába’ . Oh ! hagyd a múltat, hagyd el könnyüjé' Mosoly van itt, s te azt ölelni késel; Láss a jövőbe, melynek üdve rád vár: A jövő többet ad vigasztalásnál, Mig a kit fogva tart a múlt világa, Csak ott lát az, s nem láthat más viláf V( ki go üli ka tál Bó És nézd csak : menny Remény a szívben, a Hit egy önfeledt édes 1 Melynek forrása rejtet Égő vágy a harmatban S boldogság mindütt, h A patak habja lázas ke Regéje van a'szellősus. Zengő a lég madárkák Repül a lélek, a szív r S egy édes szó beszél Fájdalma végtelen kéj Oh, jöjj ! a gyásznak 1 A sötétségből jöjj a tis Oh ! jöjj velem e tájra. Itt gyógyulás vár mindi Eloszlik itt a kétség, el Itten szeretnek, bíznak Az a megtört szív uj er Ha látja, érzi: milyen S bár titkold vágyát, t Szerelmét sejtvén: gún; Szólj a múltról neki, n A régi kínról, mely mé A szenvedésről, mely n Meglátogat a zaj bánj 1 De ob 1 legyen bár kinő Hagyd égni a szivet és Hisz az érzés, midőn a Egy szent, egy égi út,
