Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
ellenfél martaléka leendett. Hogy nem igy történt: annak Gál Sándor kényszerű elmaradása s az orosz túl ereje volt oka. Bemnek Őrdögfalva és Fehéregyháza közt működő hadteste nem 7000 emberből, hanem annak pusztán teléből állott. Sőt egykoruak és ott résztveltek állítása szerint a 3000 főnyi létszámot sem haladta túl. Ez ellen vitt tűzbe Lüders először Skariatin, később ívin és Demidov tábornokok vezetése mellett délután 4 óráig mintegy 5000 s később, midőn belátta, hogy Marosvásárhely felől nincs mit tartania, mintegy 8000 embert 24 ágyúval s hatalmas lovassággal, melynek tömeges rohamai előtt a magyar seregnek sem gyalogsága, sem lovassága meg nem állhatott. Néhány megjegyzést kell még tennünk arra a térképre, mely szintén az orosz iró müvéhez van csatolva s melylyel a terepviszonyokat s a csata folyama alatti mozdulatokat akarja megvilágosi- tani. E térkép szerint, ha a skála segélyével megtesszük a számításokat, nem egészen ezer holdnyi területen lett volna felállítva az orosz és magyar sereg összes tartalékaikkal s a magyar sereg visszavonulási vonala a fehéregyház—héjasfalvi úttól tökéletesen el lett volna szorítva, úgy, hogy a magyar sereg csakis Sárpatak irányában délnek, fel az erdős, járhatatlan hegyek felé menekülhetett Tolna. Ez azonban nem igy volt. Föl a hegyeknek sem lovasság, sem ágyú nem menekülhetett volna, mert arra utak nem vezetnek, pedig a lovasság ás 4 ágyú megmentetett és pedig a Héjasíalva— Ördögfalva felé vezető jó utón. A dolog úgy áll, hogy a szoros értelemben vett csatatér még Fehéregyháza fölött délfelé legalább egy kilométerrel s Fehéregyháza mögött kelet, felé legalább két kilométerrel kiterjedett. Ez már nincs kirajzolva az orosz térképen. A hol az orosz lovasság szétverte a magyar gyalogsági négyszöget, % hol egy helyben a legtöbb honvéd elesett, mintegy 180. s a honnan nem messze esett el Petőfi Sándor is, az a hely Fehéregyházától keA bekeritési .mozdulat sem azon a vonalon hajtatott végre, mely a térképen van jelezve. Bármily magas lehetett is ott helylyel-közzel julius 31-én a kukoricza, olyan nagy nem lehetett, hogy a magyar hadállás magaslatáról, úgy mint ezt a térkép feltünteti, a kukoriczában mozgó lovasságot észrevenni ne lehetett volna. A magyar hadállás legmagasabb pontja a térkép szerint a bekerítő mozdulat vonalához körülbelül oly magasan és oly messze áll, mint a budai várhoz például a Lipóttemplom, csakhogy a lejtő szép meneteles, nem oly meredek, mint a vár oldala. Hogy oly magasságból és messzeségből szaggatott kukoriczatáblák közt mozgó lovasságot észre ne vettek volna: az képtelenség. Hogy pedig maga Bem észrevette volna, mint az orosz iró állítja, s mégis tovább folytassa az orosz jobb szárny elleni támadásokat, s ne tegyen megfelelő védintézkedéseket: ez megint képtelenség, sőt még nagyobb, mint az előbbi. Nem Bemről, de a iegkorlátoltabb eszü zászlóaljparancsnokról sem ehetne ekkora ügyetlenséget feltenni. Nem is úgy történt. Hanem szemtanuk állítása szerint az orosz megkerülő lovasság a Küküllö jobb partján azon utón indult ki, mely Bún felé vezet, mely falu Fehéregyházával csaknem szemközt a Küküllövölgy északi magaslatain fekszik. De valószínűleg nem maradt meg az utón, hanem levonult a folyam parijára, részint azért, hogy gázlót keressen, részint azért, hogy ennek füzesei és rekettyései árnyékában észrevétlenül vonuljon fölfelé a folyamnak. — Gázlót könnyű volt találni, talált is Fehéregyháza mögött s itt nem hátban, hanem oldalt támadta a magyar sereget. Ha hátban támad, akkor egyenesen elzárja a héjasfalvi utat s az esetben lovas és ágyú néni menekülhet. Tényleg a visszavonuló magyar sereg utócsapatai elől el is zárta s itt e ponton, körülbelül a grófHallerFerenez által körüiüitetett és ápolt honvédsir körül kell keresni — ha megtalálható — azt a helyet is, a hol Petőfi eleshetett. Mert itt szélesebb lévén a sik, a nyílt tér, véletlen lovassági roham elöl nehéz és kivételes volt a hátramaradtak menekülése. Ha Petőfi az orosz térkép .rmely pontján áll a magyar nauanason: nekn nt akkor tényleg nem kombattansnak, könnyű errel lehető lett volna a hegynek, az erdő felől enekülés. Még néhány szót a magyar sereg veszteségéről. ! veszteséget osztrák és orosz források 1200— 300 halottra és 500 fogolyra számitják. Holtak :s foglyok száma nem üt ki ily kerek számra, lol vannak a sebesültek ? Orosz részről meghalt 11. Ennyi halottnak bármily mészárlás esetén is nem 1300 halott felel meg. — Még ha rémülés szállta is meg a magyar csapatokat, egyes részek kitünően harczoltak s gyáván, összetett kézzel valószínűleg nem várták be a halált. A szomorú tény az, hogy az orosz sereg leölte a foglyok egy részét, a szászok és oláhok pedig az nap este és éjszakán agyonverték a sebesült honvédeket. Csakis igy érthető ama nagy halottszám. Az orosz írónak egyébiránt valami különös j , ellenszenvet vagy elfogultságot nem vethetünk szemére, ő nem ismeri a magyar táborkari adatokat s személyesen nem tanulmányozta a segesvári csatatér terepviszonyait. Tévedései innen eredhetnek.
