Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

ß 1922 augosztus *.

VILÁG

a legfontosabb dolog után, arról, hogy az ötszázezer koronával vesztegetni akartak-e. Erre azt válaszolja Ruzsits, hogy Gödöllőről sző sem volt, csak Kelenföldről. Ruzsits után Sípos áll fel és intéz kérdéseket a tanúhoz. A legelső kérdése az, hogy kitől kapta az engedélyt a G-osztályban arra, hegy kimenjen a kelenföldi laktanyába. Zilahy azt feleli, hogy: Be- ckertől. Erre Becker felugrik és izgatottan kiáltja közbe, hogy nem igaz. Sipos végül arra akar választ kapni a tanútól, igaz-e az, hogy ő pofozta az embereket ? Meg is kapta a választ a következőkben :

— Ezt védenceim mondották, — válaszolja Zi- lahy. — Volt a G-osztálynál egy Friedmann nevű szakállas rabbi, aki jelenleg is Budapesten tartózkodik és akinek a megszállott területről hazafias magatartása miatt kellett elmenekülnie. Ez a Friedmann védencem volt. Amikor egij pillanatra eltávoztam tőle, Sipos megragadta és bevonszolta egy szobába. Amikor visszatért, látta, hogy a rabbi ott ül sápadtan és reszketve és szakállának egyik fele ki van tépve.

A kellemetlen választ azzal torolta meg Sipos, hogy ő is leleplezéssel szolgált.

—. Ahányszor egy foglyot behoztak a G-osz- tályba — jelentette ki —, Zilahy mint egy héjjá csapott le rá és rögtön kérte tőlük az ügyvédi meghatalmazást.

A vádlottak és a tanú között lezajlott kérdés- és válaszcsáta után Landau Elemér állott elő és kijelentette, hogy a tanú vallomásában több helyen eltért az igazságtól, ismétli, hogy igenis szó volt arról, hogy az ötszázezer koronát ki kell vinni Gödöllőre a vezérkarhoz. Szemébe mondja ezután a tanúnak, hogy amikor elmentek Buperthez, akinél ott találták Rainprecht Antalt is, a tanú kiküldte őt a szobából és amikor pár pillanat múlva visszahívták, Rupert rátámadt Zilahira azzal, hogy ami itt történik, nem más, mint közönséges vesztegetés és úgy léhordta, hogy ö nem akarja megismételni itt szavait. Zilahy tagadja ezt, mire Landau Elemér tanúként hivatkozik Rupertre és Rainprechtre. Izgalmas szóváltás támadt Zilahy és Landau között, melynek végül is az elnök kénytelen véget vetni. Amikor Zilahy megesketésére került volna a sor, felállóit Mo- rácza ügyész és azzal a msgokolással, hogy a tanú ellen felmerült bűnpártolás gyanúja ha részben élét Vesztette is, de teljes egészében nem szűnt meg, ezért ellenzi megesketését. A bíróság úgy határozott, hogy Zilahy Gézát nem esketi meg.

Bérezy százados aljas hazugságnak minősíti Sipos vádjait

Szünet után Bérczy László nyugállományban lévő Századost, honvédelmi miniszteri főelőadót hallgatta ki tanúként a bíróság.

— A Landau-pörbe — kezdte vallomását ■—■ 1920 szeptember 21-én kapcsolódtam bele hivatalosan. Akkor Sréter honvédelmi miniszter ur szóbeli-----.aüctnAk hogy az elnöki

olyan kifejezéseket tulajdonit neki, amelyek tiszti é magánbecsületét és a hadsereg tisztikarának becsüle tét mélyen sértik. Aljas vádnak mondja Sipos Kamillának azt az állítását, hogy ö ieszamarazta volna azért, mert nem homokzsákkal ütötte a két Landaut és mert nem úgy tették el láb alól, hogy szökni engedték volna és azután lelövik. Sipos szadista és moral insanityben szenvedő ember és *itt a szemébe mondja, hogy aljasul hazudik. Az elnök ezért Bérczy századost rendreutasitja. A tanú azután Fayl Ivor szavazóbiró kérdésére kijelenti, hogy a honvédelmi minisztériumban Landauékkal szemben elkövetett atrocitásokról csak hallomásból tud. Állítólag az alatt kínozták meg a két Landaut, mig ö a miniszterre várakozott. Török védő kérdésére elmondja, hogy az volt a benyomása, hogy rut mahinációról van szó, vesztegetésről és zsarolásról.

Sipos gyönyörnek mondta a kínzást

Sípost azért tartja szadistának, mert a miniszter előszobájában valóságos kéjes gyönyörűséggel beszélgetett a kínzás különböző nemeiről és kijelentette, hogy élvezetet talál a kínzásban. Akkoriban Sípos valóságos emberi roncs volt, de most, mint látja, viruló jó színben van, amit valószínűleg a jog- házlevegőnek köszönhet.

Bérczy századosnak e nagy derültséget keltő szavai után Sipos Kamilló állt föl krétafehér arccal és szemébe mondja Bérczy századosnak a következőket:

— ön mondotta, hogg a homokzsákokkal kell verni a fejet, mert akkor belülről megrepednek a véredények, a vér elborítja az agyat és az illető meghal, ön mondotta, hogy különösen a kelenföldi laktanya alkalmas arra, hogy a foglyokat felbiztassuk a szökésre, mert akkor az őrség jogán le lehet őket lőni. Az ön osztályában minden embernek a végbeiéi paprikalével kentek be és ezzel égették össze. A két Landauval is megtelték ugyanezt. Az ön rendelkezése folytán őrizték a fiókban ezt a világossárga színű levet.

Mindezek — válaszolja Bérczy százados, aki mereven és sápadtan mered Sipos Kamillára — a legA magyar- <

(A Viiág tudósitójától.) Nyolcvan kilométernyire Budapesttől az Ipoly folyó vonala a trianoni határ. Az egyik parton Balassagyarmat, a másikon a városhoz tartozó rétek és az Oszírovszkr-Vepor nyúlványai, ahol a városi lakosság szőlői és borpincéi vannak. A rét és a szőlőhegy már cseh terület, mert aki itt meghúzta a határvonalat, az nem gondolt rá, hogy ennek a darabka földnek a csehek semmi hasznát sem veszik, a magyarok viszont lépten-nyomon érzik- 1-i-c--f.t. Imnv n7 Tnntv folvó ki-