Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

Petőfi a Dante nyelvén.

' — János vitéz olaszul. —

/ Irta Körösi Sándor.

Igterulök o csodálatos mii olvasásába: Ez

Petőfi maga! Minden szó, minden kifejezés az övé. Ha Petőfi olasznak született volna, ha érzését, gondolatát Dante zengzetes nyelvén kellett volna kifejeznie, nem Írhatott volna egyébként.

Ki ez a csodálatos költői-ihletű Cassone, hogy a magyar puszta délibábos levegőjét, a nagyratövö magyar parasztimnak, János vitéznek, érzését, gondolkozását, remek olasz versben úgy varázsolja elénk, mintha, csak a magyar népéletből kisarjadzott Petőfi maga irta volna? Talán itt lakott, itt neveikedelt

körünkben? Vagy módjában volt könnyű szerrel elsajátítania a magyar szót? Mert magyarul jól kell tudnia; másod-harmadkézből nem fordíthatott az, a ki úgy ir, mint ő, a ki, a mennyire az olasz nyelv természete megengedi, csaknem szóról-szóra követi Petőfit, és mégis az eredeti alkotás színével, románcával hat az olvasóra.

Méltán érdeklődünk tehát Petőfink világhódító útja e kiváló harcosának kiléte iránt.

Zambra Péter, kit Cassone a János vitéz remek fordításának sajtó alá rendezésével megbízott, tanulmányt irt a jeles átülteiéről. Ebből a még kiadatlán olasz tanulmányból veszem ki a szerző engedelmével ezeket az életrajzi adatokat.

Petőfi legjelesebb olasz fordítója, Cassone Jó- t; V C3 j OUUÍ5I CJOtVJYt/iUVa oauuittuvi i vuuví

kultuszának áldozott. Szülővárosában, a szicíliai Notöban él. Gyógyíthatatlan betegségtől lenyűgözve, a világtól elzárkózva, de azért a hazájabeli és külföldi barátaival élénk szellemi érintkezésben; — hajlott kora és lábbaja miatt roskatagon, de még mindig ifjú szívvel, élénk képzelőtehetséggel és fényes értelmi erővel; — gyakran bánatosan, csügge- tegen, de mások vigasztalására mindig készen; — igy éldegél negyven hosszú esztendő óta őseitől öröklött nótói házában. • ■ Gyermekkorában vidám, fürge fiúcska volt. Jómódú, szerető szülei gondos házi nevelésben részesítették: Ifjúkorában, lS60-ban, rövid ideig gari- baldista volt Szicíliában, majd egyetemi tanulmányait megszakítva, csaknem három éven át a nápolyi ezredbe besorozott közkatona, s azután hadap- ródnövendék a torinói akadémiában, mig egy véletlen • eset, egy csekélységnek tetsző napszurás 1867- ben örökre meg nem nyomorította. Az ifjú tisztjelölt a napszurás következtében elveszítette hallását és jártányi erejét.

Szomorú életére ezentúl csak a költészet derűje vetett egy-egy vigasztaló sugarat. Foglalkozott irodalmi tanulmányokkal, bölcselettel és történelemmel, de leginkább a világirodalom nagy költői vonzották; igy történt, hogy a latinon kívül megtanult franciául és görögül, németül és oroszul, kissé angolul és végre magyarul.

Sok szép eredeti költői alkotása van, sokat for ditot-t franciából, németből, oroszból, de ezenkívül sok történelmi, bölcseleti és esztétikai tanulmánya