Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

Petőfi a Dante nyelvén. ' — János vitéz olaszul. — / Irta Körösi Sándor. Igterulök o csodálatos mii olvasásába: Ez Petőfi maga! Minden szó, minden kifejezés az övé. Ha Petőfi olasznak született volna, ha érzését, gon­dolatát Dante zengzetes nyelvén kellett volna kife­jeznie, nem Írhatott volna egyébként. Ki ez a csodálatos költői-ihletű Cassone, hogy a magyar puszta délibábos levegőjét, a nagyratövö magyar parasztimnak, János vitéznek, érzését, gon­dolkozását, remek olasz versben úgy varázsolja elénk, mintha, csak a magyar népéletből kisarjadzott Petőfi maga irta volna? Talán itt lakott, itt neveikedelt körünkben? Vagy módjában volt könnyű szerrel el­sajátítania a magyar szót? Mert magyarul jól kell tudnia; másod-harmadkézből nem fordíthatott az, a ki úgy ir, mint ő, a ki, a mennyire az olasz nyelv természete megengedi, csaknem szóról-szóra követi Petőfit, és mégis az eredeti alkotás színével, román­cával hat az olvasóra. Méltán érdeklődünk tehát Petőfink világhódító útja e kiváló harcosának kiléte iránt. Zambra Péter, kit Cassone a János vitéz remek fordításának sajtó alá rendezésével megbízott, tanul­mányt irt a jeles átülteiéről. Ebből a még kiadatlán olasz tanulmányból veszem ki a szerző engedelmével ezeket az életrajzi adatokat. Petőfi legjelesebb olasz fordítója, Cassone Jó­- t; V C3 j OUUÍ5I CJOtVJYt/iUVa oauuittuvi i vuuví kultuszának áldozott. Szülővárosában, a szicíliai Notöban él. Gyógyíthatatlan betegségtől lenyűgözve, a világtól elzárkózva, de azért a hazájabeli és kül­földi barátaival élénk szellemi érintkezésben; — hajlott kora és lábbaja miatt roskatagon, de még mindig ifjú szívvel, élénk képzelőtehetséggel és fé­nyes értelmi erővel; — gyakran bánatosan, csügge- tegen, de mások vigasztalására mindig készen; — igy éldegél negyven hosszú esztendő óta őseitől öröklött nótói házában. • ■ ­Gyermekkorában vidám, fürge fiúcska volt. Jómódú, szerető szülei gondos házi nevelésben ré­szesítették: Ifjúkorában, lS60-ban, rövid ideig gari- baldista volt Szicíliában, majd egyetemi tanulmá­nyait megszakítva, csaknem három éven át a nápo­lyi ezredbe besorozott közkatona, s azután hadap- ródnövendék a torinói akadémiában, mig egy vélet­len • eset, egy csekélységnek tetsző napszurás 1867- ben örökre meg nem nyomorította. Az ifjú tiszt­jelölt a napszurás következtében elveszítette hal­lását és jártányi erejét. Szomorú életére ezentúl csak a költészet derűje vetett egy-egy vigasztaló sugarat. Foglalkozott iro­dalmi tanulmányokkal, bölcselettel és történelem­mel, de leginkább a világirodalom nagy költői von­zották; igy történt, hogy a latinon kívül megta­nult franciául és görögül, németül és oroszul, kissé angolul és végre magyarul. Sok szép eredeti költői alkotása van, sokat for ditot-t franciából, németből, oroszból, de ezenkívül sok történelmi, bölcseleti és esztétikai tanulmánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom