Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
mondom anekdota, de adalék is s megint a Jó* kai örökhatásának titkát érinti. Tudniillik: hit nélkül nincsen hatás, mint ahogy , meggyőzés sincs. Meggyőzés, megejtés, megigézés csak emberi melegtől emberi meleghez lehetséges, tehát csak a vágy s a hit legforrójából. Amily valótlanok a Jókai emberei és elképzelései, annyira meg- ejtőek, annyira nem zavaró e valótlanságuk. Mert 6 maga hisz bennük, ö ilyennek látja őket, azt gondolja, hogy ilyenek s nem gondol rá — igaz, nem is akar rágondolni — hogy nem .ilyenek. Ez az ő epikai hitele. Ezzel persze máris kiesik kivált a nyugati világból, hol a mesére külön rá van Írva, hogy mese, mint a vallásra is a tudománytól külön, hogy vallás. Viszont a magyar világ számára képzelete hitelesítve van, kétszeresen is, mert egyrészt a magyar képzelődés és álmodozás maga is olyan virtusból-szövő, aminőből a Jókai- hősök származnak, másrészt a magyar valóság éd támasztékot ilyen virtusos elképzelésre. A mesebeli, a legendás magyar hős nem tisztán hős, vagyis emberfeletti tehetségű, hanem mindig olyan, aki valahol, valami formában kivágja a rezei, virtuskodik. Még a valóságból vett legendáiban is. Imre király, ki fegyvertelen, egymagában, kezében egy szól vesszővel megy át lázadó őecsének fegyveres táborába: „Meglátom, ki mer kezet emelni a királyra!“ Mátyás király, ki tudósai közt ül arany palotájában, úgy tudja kézzel enni a leveses ételi, hogy ujja csak meg sem nedvésedik. Kinizsi Pál, ki foga közt s jobbjában s baljában egy-egy törökkel járja a halottas mezőn a diadalmi táncot. S a hozzánk közelebb valóságban: a táblabiró és politikus Nyáry Pél, kiről éppen Jókai irja meg, hogy sohasem kártyózoft, meri egy pakli kártyát, ha egyszer végig levelezett, mindeniket meg tudta mondani a hátáról, hogy micsoda s a beszédet, amit végighallgatott, azon ültő helyében elejétől végig egy szó kihagyás nélkül el tudta mondani. Kérkápoly Károly, filozófiai és jogi professzor, vidékről. Pápa városából, ki bekerülvén a delegáció hadügyi bizottságának élőadószékébe, tisztára a havi költségvetésből nyolc nap alatt úgy megtanulta a hadi szervezetet és igazgatást, hogy a generálisok nem bírtak vele. Eölvös Károly, aki ugyanígy, hogy a tiszaeszlári perben perdöntő tiszadadai hulla dolgának ura lehessen, néhány hét alatt csalhatatlan anatómussá tudósította magát. S a karakternek is vannak ilyen virtus- tevői : Deák Ferenc, kinek ajkát hazug szó el nem hagyta, ki a királytól, kinek trónját megerősítene, jutalmat, vagy kitüntetést el nem fogadott s mikor ez valami barátségképpen fényképét küldte el rámában : Deák Ferenc csak a fényképet fogadta el, a rámát visszaküldte. S bezárja a sort — szomorú, hogy véggel is olyannal, mintha a költő festette volna hozzá végső tökéletességül : Tisza István, a délceg dalia, ki ma kurátor, holnap bankigazgató, holnapután miniszterelnök ; egyik nap jogász, másik nap történetiró. harmadik nap esztétikus, vakmerő lovas, elragadó szónok, férfias táncos s mikor e képviselőház elnöki székében golyót röpítenék felé* hidegen folytatja az ülést... Látnivaló; Jókai az ő valószerűtlenségeit a valóságból velté s éberálmá, — meri hiszen minden költészet az — afajla volt, ahogy a riiá- gyar szók ébren álmodni. Idegennek nem sokat mond vele, de nekünk mindent. A magyar ember fáz igazi magyarról beszélek, arról, kinek fajtája nyolcvan és hatvan év előtt a műveltségnek, a tehetségnek s a karakternek olyan seholi egy csomóban elő nem fordul plejédját s ezt is megsokszorosodva termetfe, mint Széchényi, Vörösmarty, Arany, Szalay László, Hor*' véth Mihály, Kemény Zsigmond, Deák Ferenc, Kazinczy Gábor, Gyulai Pá! és Salamon Ferenc, — mint csupa tőrzsökös magyart!) a magyar ember, mondom nem szereti magát, amig nem olyan, amilyennek szereti magát — s valamely fokig olyan is, amilyennek szereti magát. Miért látta volna Jókai másnak, — kivált mikor maga sem volt más, maga is azon mód: karcsú előkelőségével, kék mese szemével, úri kezével, bűbájos beszédjével, gyerméki életével s kifogyI hatatlan iehelségévei 8 szorgalmával, mintha a meséből került volna az élétbe ? Komédia ? I Lehet. De akkor az is komédiás, aki úgy éli ag i életben, mintha szünétlen ottállana isién Ítélő« széke előtt s isten helyett maga vigyáz arra, hogy méltatlan ne legyen az ítéletre. Nem mondom : persze : a valóság azért mégis más, mint ahogy megálmodják. 5 ha az álom mégugy a valóságot cifrázza, a valóság mégis alatta marad az álomnak. S rá kell éb« redni s találkozni kell vele, — találkozni még önmagunkkal is, ahogy minden viriuskodással mégis csak véges emberek s nem mesebeli hősök. Ez a találkozás keserű volna, ha meg nem enyhítené a tudat, hogy mindazonáltal e fogyatékos emberből válik a tökéletes hős. s igy a csalódás, haragban váló kitörés helyett humorban fel nem olvadna. Ezért: a magyar álom j dráma, epopea, hősköltemény ; a magyar réáliz- mus! anekdota. S Jókai ebben is inkárnátus magyar; mig „komoly" regényeiben protagonis- tákul csak angyalai és ördögei vannak, mellék figuráiban vagy kisebb novelláiban olyan reálista, hogy nincs az az orosz, ki lélekzetesebb volna. S ilyenkor mindig humoros, s mellékmeséje vagy novellája: anekdóta. Ezl idegen ember megint nehezen értheti, s nem fogja megérteni A nemzetet, melynek hőse vagy s2inész, vagy joculator. De ez az idegennek baja, nekünk csak akkor volna bai. ha az idegén értelméből kéne megélnünk. Ám mivel erre sohasem kerül sor, S he élünk csak a magunk emberségéből élhetünk: akkor élhetünk is és örülhetünk, magunknak. Ez nem azt jelenti, hogy kiszakadjunk a világból, s magunkhoz ne váltsuk, amijét ésszel felérhetjük. De azt igenis, hogy ami saját értékünk van, azt becsüljük meg, ha idegenben nem is lehet ekkora becsületé. Ilyen mi kincsünk Jókai Mór. A száz év, mely születése óta eltelt, a magyarság legmény- nyeibb emelkedésének s legpokolibb zuhanásának ideje. Meseidő volt ez a száz év: gazdagságban is, szegénységben is gazdagabb Az előtte járt kilencszáznál. Ez a gazdagság veti fél a Jókai kifogyhatatlanságát s ennek a mesének « Költője a halhatatlan mesemondó. I
