Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Budapest 1903. szerda, január rr" ^ *Ni! a bácsi milyen vig volt, Most a bácsi nem nevet». S Magyarország géniusza Szól: «Én dicső nemzetem, Mig ily halottaid lesznek, Te nem halsz meg sohasem.» A következő felolvasó Szabó Endre volt, aki hosszabb, igen jóizü verses történetet olvasott fel Anda Pálról. Pékár Gyula olvasta fel ezután Az aranjuezi Boldogasszony czimü gyönyörű novelláját, amelynek tárgya egy középkori történet. Somló Sándor Zichy Géza grófnak Bercsényi Laczkó czimü költeményét olvasta fel, amelynek rövid tartalma az, hogy Bercsényi Miklós gróf ku- rucz generális a fiát a jezsuita atyák gondviselésére bízta. A fiatal gróf azonban a kassai Dóm tornyából látván a Kassa alatt száguldozó kurucz lovasokat, egy nap elszökött, de éppen a magyar előőrsöknél a va mérnetek által elfogatván, Monte- cuccoli elé vitieK, aki őt megdorgálta és azontúl katonákkal őriztette. A költeményt, Somló szép előadásában, nagy tetszéssel fogadták. Ábrányi Emil olvasta fel ezután Valaki jár a csatatéren ... czimü gyönyörű költeményét. A költemény tárgya: Két keresztény tábor áil szemben egymással. Karácsony ünnepére rövid fegyvernyugvást kötnek a csatatéren. A puskák nem ropognak, az ágyú nem bömböl. A fáradt katonák áhitatosan merülnek el a biblia olvasásába. Jézus nevét sóhajtják és a tábortüzek lobogása mellett lassan elszunnyadnak. Ekkor megjelenik köztük az, akinek a nevével hajtották fejüket álomra: maga Jézus. Szánakozva néz reájuk hosszasan, azután halk szava végigsuttog a csatatér fölött. Nem vádolja a szegény közkatonákat, akiknek kötelességük egymás vérét ontani; haragja azok ellen fordul, akik a kereszténység mai nagy és müveit századában a bábomnak nevezett rendszeres gyilkosságot fenntartják és a népek kötelességévé teszik. Felháborodásában a következőket mondja: «Kastélyotokban Jézus mit keres ? Azt mondtam én: Ölj? ... Azt mondtam : szeress ! A milliós, állandó hadsereg A nagy kaszárnyák, drága fegyverek, A rangosztályok, a válaszfalak, A sok bús, züllött, megvetett alak, A kik futkosnak tétován gyalázat S ínség között: ez a keresztény század? Mért tesztek csúffá? Mért imádtok engem? Én nagvravágyást nem hordtam szivemben 1 Ti minden sértést vérre! megtoroltok, De én ... Én tűrtem ! S akkor voltam boldog, Ha meg tudtam bocsátni ellenemnek ! Lázár, a koldus, kedves volt szememnek!
