Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
A mamelukok ittamoft összenézteK Kevc- lyen, mintha mondanák: „Még toasztot is a lőgjobbat mond ami urunk!“ Aminthogy igazán megérdemli Tisza — bocsánat, csak ebben az esetben — hogy az ember megszeresse. Jó kurucmódra ül ott. , . Egész elemében van. Még a fiatalkori kedve is fölébred. Honnan, honnan nem, egyszer csak posztot változtat Rácz Palya is . . . Ott süvít fel a hegedűje a Tisza füle mellett. A nagy csillárok vereses fényt vetnek az összeöntözött abroszokra, a szivek kezdenek melegebben dobogni___ A mellényekből kigombolják az alsó gombokat fenn és lenn .... (Azt hiszi ilyenkor a magyar ember, hogy a haza sorsán könnyít vele) Munkácsy bele-belekap a szép hóboritott göndör üstökébe s fütyöli csöndesen, hogy mit kell eljátszani ... Hát biz, az épen a Garibaldi-nóta !... Az arcok kezdenek kigyulni mindig pirosabbra-pirosabbra. ... A bor is, a nóta is melegíti az embereket, hát még a koccanó poharak csengése . . Szerencsére feláll Cserpátony s az ő kedves szellemes modorában élteti a kormányt .. Azután Tiszához siet koccintani. — Mit a kormányt? .... dünnyögi Tisza szórakozottan . . . S már szinte félteni kezdém, rajta van az arcán, hogy no most rögtön közbe fogja kiáltani: Le a kormánynya1! Mert hát az is turbálja, hogy Apponyi A háború folytatása a dráma és opera között. — Második puni háború. — Ma újabb nyilatkozattal dupláztak rá a nemzeti színháziak az operai igazgatóságra. Célja ennek kétségtelenné tenni, hogy egyenest és kizárólag az igazgatóság brusque rendelete ellen tiltakoztak és semmikép sem az énekes kollégák ellen léptek föl. Szól eképen: Nyilatkozat: Mai nyilatkozatunknak a próbák unalmas voltára vonatkozó tétele többfelé félremagyaráztatván, kijelentjük, hogy az operaház működő művészeit, — kiket igen nagyra becsülünk, — megsérteni legtávolabbról sem volt szándékunk, csupán azt akartuk ezzel kifejezni, hogy egy próba reánk nézve nem olyan csábitó csemege, melyre úgy tolakodnánk, hogy nyilvános kizáró rendeletekre legyen szükség. A nemzeti színház tagjai, * * * Férfias és derék tiltakozás volt a tegnapi nyilatkozat, mint az első müintézet tagjaihoz illő. Minden önérzet ellen lett volna elnyelni olyan oktalanul publikált kitiltó rendeletet, mely különben sem volt provokálva. Sajnos, hogy az opera működő tagjai magokra vettek belőle egy részt, neheztelnek és emiatt a Feleky bucsuünnepélyhez sem járultak hozzá, sőt a mi több: a backetről is egyhangúlag elmaradtak. Kijelenték továbbá, hogy a tervezett közös banketből se lesz részükről semmi. Azonban nincs kétség, hogy a fenli nyilatkozat azonnal eloszlat minden dissonanciát s mindkét müintézet tagjai közt helyreáll a pillanatra megzavart, de meg nem törhetett régi cordialis, kedélyes viszony, barátság és kollegialitás. * * * , Ma már délben le is vétette magát valamennyi színészünk a nemzeti színház udvarán, egy csoportban, hogy emlékül kicseréljék az elvált, de sok jórossz napot velők egy födél alatt töltött operai tagok képeivel. Mikor minden szem Kozmata camera obscurá- jára volt fordítva: akkor lépett be jó Podma- niczky . . . Hirtelen lehuzódott a tubus mögé, de már késő volt!... Általános „Mmmh ! ‘ és , Háh!“ és morgás tört ki pillanatra a csukott ajkakon, s fotograf kihúzva a fris matricot: elszörnyedva törte össze az üveg platnyit. Azok a szende diva- fejek és sima színészi arcok oly mord kifejezéssel voltak lekapva, hogy Jankó János se tudná különbül persiflálni jó kedvében. * * * Es azt a famozus kipróbábólitó rendeletet észre se vette volna senki, — minthogy az igazgatósági rendeleteket nem szokás elolvasni — ha Újházi Ádám és Kirchknopfhoz nem megy harisnyát vásárolni a barátok terén. De minden nagy dolog kis ok miatt szokott kipattanni. Újházi azt mondja a segédnek Ádám és Kirchknopfaál: — Csak pakolja kérem össze a holmimat és küldje hozzám. Most mennem kell a próbára. A segéd Újházi vállára teszi a kezét és szól bizalmas mosolylyal: — Hiába megy ám Újházi ur próbára. — Miért ? — Nem eresztik be! Újházi el kezd csodálkozni. — Nem eresztenek be ? — Színészeknek tilos a bemenet! mondá a segéd, ki azt hitte, Újházi az operapróbára siet. Elő mutatja az újságot, — igy jött napfényre a turpisság. . .. Furcsa udvariasság is uralkodik az operánál, mióta „udvari“ lett! D P.
