Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

ua^aoougi jugjai uiiuiuiuajj ««iv-fj | így íuiv unja. ciuiuuru euneau ev marau urinueu uucut'í ............—•;— -■ ■ —---------------- ■ asaamait —..--a—— i ■ ■- i ■ 'i.................,r , j BiTriti.......................; , ; M ercutiónk, gyógyulást jött keresni beteg szírével, — és talált nyugalmat. * A nemzeti színház udvarán nem hagyna hiányt e czínszobor már azért sem, miután a csarnokban megvan a márvány. Két Lendvay sok volna egy színháznak. (Vajha egy volna!) A Katona-szobrot is, mely szintén a régi szinház- iront előtt állott s Tömöry Anasztáz készittetó: már előbb mint Lendvayét, jónak látta Tomory elvitetni falusi jószágára, ott állittatá föl újra. De senkinek se jutott eszébe, hogy öt ezért ke- gyeletlenséggel vádolja. A tárgyalás pedig már régóta folyt a szülő­város és a színház-igazgatóság közt, s az ered­mény az, hogy egy mellszobor áráért átadnák a kért szobrot. Külömben is van egy alap, az Egressy és Szerdahelyi szoboralap marad­ványai; a mik ha fel-felgyülnek a takarék- pénztárban ezer forintra, akkor mindig csinál­tatnak egy szobrot, — igy készült el már Lendvay mellszobbra is. Tehát az intendáns­hoz kell fordulni a méltányos átadás végett, a ki — természetesen — fölterjeszti a dolgot a belügyminiszterhez. Nem úgy megy az tehát, hogy Wekerle miniszterelnök csak úgy oda igén Nagy-Bányának, mint választókerületének, a szobrot, — a hogy »kiszivárgó hírekből« ezt is megírták, — csakhogy Hieronymi belügyminisz­ter még ezt sem köteles ám beváltani!... kivált mikor ez ígéret teljesítése húsz esztendős kegye­letet sértene meg! (Már megint kegyeletsértés!) Wekerle miniszterelnök igen is, viseltetik az- *al a »kegyeletlenséggel« a nagy művész em­léke iránt, hogy szobrát, mely itt nem leli a maga helyét, legillőbb, díszes szinterére kívánja eljuttatni, Nagy-Bányára. Buzgólkodik is abban, mert a leghatalmasabb miniszter, a legfélelme­sebb néptribun fölött is van egy nagyobb ur: az ő választókerülete. Sót talán minél erősebb legény a képviselő, annál gyengébb a kerülettel, mint a jó üu a szülővel szemben. Nagy-Bánya város közönsége pedig folyvást rajta csügg e régi vágya teljesítésén, s kivált TöröJcfalvi Pap Zsigmond ismételt felhívása folytán, ki e kultu­rális czélt buzgó lelkesedéssel mozdítja elé, én is utána néztem az ügynek S elárulom, hogy rendkívüli befolyással bírok a nagy miniszterelnökre Weltertére; mert ránézve félelmes egyéniség vagyok; tudniülik neki, mint a nagy-bányai kerület egyhangúlag megválasztott képviselőjének vagyok egük választója. S e döntő minőségem tudatában léptem a múltkor a tisztelt Házban hozzá, (épen Polónyi mortifikálta a nagy Dezsőt, ki csakúgy dagadozott a csapások alatt), s ekkor kértem fel körülbelül e szókkal: »Legkegyelmesebb uram, egy nagybányai elődöd dicsőségéről van szó, aki ezenkívül kollegád: ép oly első hős szerelmese volt a Kerepesuti szín­háznak, mint te vagy a.Sándor-utezainah Lendvay Márton szobrát kellene haza szállitni Bányára, légy szives kimódolni, hogy ezt az utat minél jutányosabban, — szabadjegygyel tehesse meg a nagy művész!« Es Wekerle mosolygott, (a Ház épen nevetett Polónyi egy lapvágásán, a nagy Dezső hasára), és legnagyobb készséggel megígérte. És hogy meg is tartja, amit az általa valóban nagy sze- I vetettel istápolt városnak ígért: arról kezeskedem I én, mint választója! lásáról szóló tegnapi luuosuasunauui terszuKe miau kimaradt az alább kővetkező rendkívül érdekes mo­mentum. A 26. §. igy szól: '-Tilos házasságot kötni az egyik házastirsnak azzal, a ki a másik házastárson elkövetett, vagy megkísértett gyilkosság miatt mint tettes vagy részes elitclb'tett. A király az igazságügyminiszter előterjesztésére fölnie ütést adhat.« Szilágyi miniszter kéri, hogy a szakasz fentartassók az ellene felhozható ethikai kifogások ellenére is. \j a maga részéről tnd oly kivételes esetet, a mikor a meggyilkolt haldoklása közben a saját gyilkosára bízta a családjáról való gondoskodást, ennek eltartását. Az ilyen esetre vonatkozólag nem szabad úgy intézked­nünk, hogy a családról való kegyeletes gondoskodás­nak útját elzárjuk, és bűnös cselekménynek részben való jóvátételét lehetetlenné tegyük. Épen ' azért itt tiltó akadály felvételét látja szükségesnek felmentéssel. Polónyi Géza egyenesen bontó akadály fölállítását vélelmezi helyesnek fölmentés nélkül. A miniszter által fölhozott esetben, melyet indokolásul használt, nem érthet vele egyet. Nem pedig azért, mert az ilyen föl­fogás szerint a nápolyi brávó morálját is igazolni le­het; azt a morált, mely letórdepe! a madonna képe előtt, könyörögve, segélje őt elkövetendő gyilkosságá­ban, hogy azután a szerzett zsákmányból minél nagyobb szál. gyertyát gyújthasson neki. De ellent mond a miniszter fölfogásának a szülök és gyermekek közti természetes és ethikai viszony. Hogyan gondolja a miniszter, hogy a gyermek apjául fogadja, tisztelje e's szeresse azt, a ki édes apjának a szivébe mártotta a kését. Gondolt-e továbbá a minisz­ter arra, hogy a gyilkost és szándékos emberolőt a tör­vény halállal, illetve 10 -15 évi fegyházzal sújtja ? Már most miként fogja a család iránti kötelmeket tel­jesíteni, a kit a törvény a bitó elé állít, vagy 10—-la évre fegyházba zár? De hogyan szentesítse a törvény az ezen javaslat szerint érvényes, — mert csak tiltó akadályba ütköző — házasságot, a melynek már megkötésénél az itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom