Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

1929. jnnius 8., szombat

Ara 16 fillér,

IX-ik évfolyam 23. szám.

ELŐFIZETÉSI ARA

Helyben és vidéken egész évre 8 pengő. Félévre pengő. Negyedévre 2 pengő.

Egyes szám ára 16 fill.

Felelős szerkesztő : ZOLTÁN JÁNOS. Laptulajdonosok'. Az alapítók.

Megjelenik minden szombaton.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség cimére, az anyagi részt illető küldemények a kiadóhivatal cimére küldendők.

Trianon

Nem elég fekete a toliunkból kibuggyanó tinta, amellyel vezető cikkünk homlokára címet irtunk ... Toliunkat a pokol legfeketébb szurokjába kellene mártanunk, hogy méltó módon zokoghassuk el azt az éjfekete gyászt, mely lelkünk egén könny-záport esőző felhőként vonul végig, midőn Trianonra gondolunk . . . Jaj, Trianon !.. Nagymajtény, Világos után te vagy az ezeréves magyar történelem legsötétebb és legszörnyübb dátuma! . . . De sem a majtényi sik, sem Világos nem vett el tőlünk oly tömérdek és fölbecsülhetetlen kincset, s főként: nem vette el oly rengeteg magyarnak legszentebb kincsét: a szabadságot, mint te, örökre elátkozott Trianon!.. A magyarnak a világháború kitörése óta oly tengernyi könnye hullt, hogy már-már azt hittük: szemünk kutjábólmínden könny kiapadt, de íme: az irtóztató trianoni dátumra gondolván, újra egész óceánja árad szemünkből a könnynek, és szétmarcangolt szívünket acél marokkal rázza, tépi és cibálja a fájdalom . . . Úgy sírunk, mint megvert és bezárt gyermekek, de miután kisírtuk magunkat, szentséges haraggal ütünk az asztalra, s mint a régi kurucok, dacosan kiáltjuk az „Eb ura fakó“-t és érces torokkal kiáltjuk az egész világ fülébe a jövőben való bizakodásunknak Trianon után született, szent szállóigéjét: „Nem, nem, soha!“

Ámbár minden magyarnak a gyász komor betűivel vésődött emlékezetébe, leikébe a sötét dátum, mégis a mai napon újra bele kell éget-1 nünk minden magyar szivébe : mi történt 1920. junius 4-én] Triánonban ... A világtörténelem legégbekiáltóbb igazságtalansága: az történt, hogy Nagymagyarország kétharmad részét elrabolták tőlünk és olyan népeknek dobták oda prédául és olyan népek rab-1 igájába törték a magyarok millióit, amely népek még arra sem méltók, hogy a magyar nép saruját megoldják . . .

A háborút a magyar nép — ezt ma már történelmi dokumentumok egész serege bizonyítja — nem akarta, csupán azért volt kénytelen 1000 év óta majdnem mindig hadat viselt testét ujfent háborúba dobni, mert így akarták azok a hatalmak, amelyekkel szöÉs körülbelül ilyen módon történt Nagymagyarország kétharmad részének tőlünk való elszakitása is.

hitt kis családi kör békéjét és nyugalmát s tépte össze egy jobbsorsra érdemes családnak a jövendőről szőtt színes és ragyogó álmait . . „ Szabó Miklós, szegény, nincs u i többé az élők között. Iskolája, a „ .... leikéhez nőit nagyszerű kulturintéz.Má . v AM M MM « Lm M I . A 9 * M M MMI. .V a! M I ^ , fi. ,, f .

meny szivettepo zokogással kesereg a búcsúszó nélkül elköltözött s hala

trianoni • „béke“-szerződés

vétségben volt. S a vesztett; aláírása óta — A kilenc év

háború után a győztes antant i alatt a nagyszerű Rothermere | poraiban is áldva emlegetett vezér

meoís velünk madvarokkalbánt lorddal az élen, a világ sok j !.' an' virággal borított koporsóját mégis eiunk,magyarokká b n , , , , , ; övein s a polgári iskola tanári kaa leghohertbb módón, amikor Teszen sokan látták De, nogyrán és tanu|óin kívül tisztelőinek é*

| országunkat rettenetesen meg- i s°ha 1éazsaáfa*ana!:)Dul barátainak sokasága is könnyekkel

csonkította, a meghagyott csöpp inetn bánták néppel, mint a í áztatta. Elmúlásával gyászbaboritotta.

! részt pedig oláh hordákkal en- I magyarokkal Trianonban. Ezek «

gedte kifosztani . . . Magyar- i az önkéntes szószólóink az

! ország földrajzi fekvéséről és I egész világ fülébe harsogják a

kiskőrösi református egyházat az i melynek presbitere, a Levente-Egyesületet, melynek elnöke, a Petőfi Olvasó Egyletet, melynek választO / f , 4 j i j. __ vi mow S 7 niciyuCIV V aittoól

elnográfiai helyzetéről az antant ;maÉYar fájdalmat, most pedig, mányi tagja volt s ezeken kívül politikus „bölcsei“ kevesebbet f trianoni „béke -okmány alá-1 még számos más egyesületet is,

! tudtak mint egy hatodik ele-1 írásának kilencedik évforduló- I amelyeknek éleiében holtanapjáig í maivar gyárak. Cléman- | Csonka-Magyarország vala- j vitt *

iccau pl. midőn Temesvár hová- ; mennyi lempiomaDan megkor,-. ElulékéJ a &l6s(i p„lj4ri (iu. és j tartozandósága került szóba,I dúlnak a harangok, hogy az Eg | leányiskola mellett Kiskőrös közön - j leguggolt a térkép elé és ki-: meghallja szent fogadalmim- j sége is szeretettel fogja megőrizni váncsian kérdezte politikus- Tat: „Nem, nem, soha!" soha- jes ápolgatni.

társaitól: „Hol is van az a sem nyugszunk bele abba, hogy. 1925 okTemesvár?“ És miután hosszas orokke napfénytől es az elet tóber havában került Sátoraljauj- keresés után megtalálta, min- j n...-den örömétől elzárt rabok I helyről a kiskőrösi Petőfi polg. fiúdén szemrebbenés és lelkiisme- legyünk, hanem „Igen, igen, j és leányiskola élére. Idegzetét már retfurdalás nélkül a szerbek- mindig!“ hiszünk Magyarország ' nek ajándékozta Temesvárt... feltámadásában!

Szabó Miklós f

(1887—1929.)

A kiskőrösi m. kir. állami Petőfi polgári fiú- és leányiskolának gyásza van. Ugybuzgó igazgatója: Szabó Miklós, élete delén, negyven- kéléves korában e hó 1-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Nem orozva támadt reá a halál, egy óvatlan és önfeledt pillanatban ön- ként dobta el magától az élelet a jobb sorsra érdemes, boldogtalan ember, gyászbaboritva tragikus elhatározásával szeretteii: családját,, szüleit, testvéreit, lokonságát, az j iskolát, melynek hivatott atyja és vezetője volt, tanártársait, akik a nemesszivü főnököt és kartársat s a tanulók seregét, kik a szigorú, * de megértő, igazságos és áldotllHkii mestert és vezért siratják s vesztették el benne.

Megrendültén állunk meg a korán elhunyt pedagógus és közéleti férfiú frissen hántolt sirja előtt s porigalázottan és kétségbeesve ostdrága kis család békés és nyugodt életét aranyozta be a derű és boldogság ragyogó verőfényével 7 Miért ?...

Miért és hogyan történhelell, hogy gyógyulást Ígérő szanatórium helyett öldöklő fegyver lett az az ultima ráció, melynek gyilkos lövedékében keresett megváltó enyhülést lelke kínzó gyötrelmeire s megvi J seit idegzetére a boldogtalan családapa és professzor ?

Az örökbiró Úristenen kivid nincs

senki, aki erre a sürgető kérdésre I vissza. Látszólag meg is nyugodott

Sátoraljaújhelyen kikezdte a fáradságot nem ismerő, szakadatlan munka. Tevékeny ember és nagykép- zettségíi pedagógus volt, aki éjt nappalá téve fáradozott a gondjaira bizott iskola jó hírnevének megalapozásán és fel virágozta lásán. Családján kivid, melyet imádásíg szereled, csupán igazgatói és tanári nemes hivatásának élt, a közszerepléstől — megrongált idegzetére való- hi vatkozással — öszlönszerűen húzódozott. Mindazonáltal tevékenyen vett részt egyháza ügyeiben s megértő lelkesedéssel sietett támogatására minden hazafias és kulturális

megmozdulásnak.

Idegbaja az utóbbi ével? folyamán szem mellál hatóan elhatalmasodott

rajta. Kedélybeteg lett, kerülte az. embereket s a szolid szórakozásokat is. Felesége és kartársai biztatására betegszabadságot vett igénybe néhány hét előtt, abban a hi- szemben, hogy egészségét és munkakedvét igy hamarabb nyelheti

választ adhatna és aki föl tudná fedni előttünk ennek a megdöbbentő sorstragédiának emberi elme számára érthetetlen éj kifürkészhetetlen rejtelmeit.

A zárkózott lelkű s hatkszavu férfiú ajka örökre lezárult, révedező tekintete nem pihen meg többé jósággal szerettein, nem cirógatja

romoljuk kérdésünkkel a Teremtől: | végig lágyan, bársonyos puhasággal miért kellett ennek igy történnie, I és melengetőén szelíd örömeinek s miért kellett ifjan, alkotó kedve hamu alatt parázsló bánatának osz- delelőjén örök pihenőre megtérnie j tályostársát: az imádott hitvest s

annak,

az ő Urához és Istenéhez, akire a nemzeti kultúra kiépítése terén még annyi sok szép és magasztos feladat várt és akinek hű, jó és igaz szive egy puha és meleg kis fészek meghitt csöndjét s egy

munkás életének és lelkének Istenadta folytatását: serdülő szép gyermekeit, akikben annyi öröme telt, — a kérlelhetetlen végzet döbbenetesen megrázó kíméletlenséggel és kegyellenséggel dúlta föl egy megs úgy volt már, hogy hivatala vezetését is átveszi helyettesétől, Zsíg- mond Ferenc tanártól. A sors azonban mást akart. Szombaton reggel azzal búcsúzott hitvesétől, hogy sétálni megy. S alig egy óra múltán inár nem volt az élők közt Szabó Miklós. Hazulról eltávozva kis ideig az iskola környékén járkálgatott, majd egyik jó barátja közeli lakására ment, ott leakasztotta ba- rálája vadászpuskáját, megtöltötte azt s hirtelen elhatározással magára sütötte a gyilkos fegyvert, mely a fejét.roncsolta szét a szerencsétlen embernek.

Holttestét a polgári iskola egyik tantermében ravatalozták fel s a református egyház szertartása sze-