Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

10 MAGYAR PRÓZAIRÓK. XI. GULÁCSY IRÉN. Gulácsy Irént feltűnése és első sikerei idejében mint erdélyi írót tartottuk számon. A kilencszázhuszas évek elején egymás­után nyerte Erdélyben a regény- és drámapályázatokat, Nagy­váradon és Kolozsváron lakott és résztvett az erdélyi irodalom hőskorában. Publicisztikában is jelentős sikereket ért el, a kisebb­ségi közélet terén is vezető alakká küzdötte fel magát, az erdélyi író címe tehát mindenképen megillette. Pedig Torontál megyei születés, gyermekkori emlékei Szegedhez kötik, szellemi és lelki kibontakozása pedig Nyugatmagyarországon történt, ahova kora fiatalságában férjhezment csak amikor már férje a Fertő lecsapolá- sokat elvégezte áz Eszterházy uradalomban, kerültek Nagyváradra a Káptalan kötelékébe, ahol azután az összeomlás érte őket. Gulácsy Irén, aki férjét munkálkodá'si területén mindig követte, így ismerkedett meg az ország különböző tájainak népé­vel, — főként pedig a kubikusokkal — és végül az ő révén lett erdélyi író. A dilettantizmustól megóvta öt az, hogy az össze­omlással egyidőben férje súlyos betegséggel megrokkant és neki az újságírástól kezdve mindennemű irodalmi működését mint kenyérhárcof kellett folytatnia. A kényszerűség mintha megacélozta és fölfokozta volna erejét, rövid pár esztendő alatt a magyar írói karriérek egyik legszebbikét futotta meg. Neve hamarosan átlépte a határokafes az egész magyarságnak lett a történelmi múltat kiváló tehetséggel megelevenítő mesélőjévé. Már mint erdélyi író sem képviselte munkáiban egyedül a királyhágón túli szellemiséget, amit egyes társai szinte erőszakolva igyekeztek reprezentálni, hanem úgy témáiban, mint lelkiségben az egyetemes magyarság történelmi tradícióit élesztgette. Két első regénye és e korbeli elbeszélései, színpadi művei még a férjével megjárt életút emlékeit idézi. A. „Förgeteg“ című regényé­ben Nyugatmagyarországnak, mammut birtokok között sínylődő parasztságát írja meg, a „Hamueső“ egy biharmegyei románmeg­szállás alá eső falu nemzeti és földproblémáival, elbeszélései és színművei pedig a gyermekkor emlékeivel, a tiszamenti falvak életével foglalkoznak. A nagy történelmi munkák ideje csak ez­után következett, mintha ezen népcsoportok mozaikjaiból állott volna össze lelkében Mohácsnak vagy a Rákóczi kornak nagy­vonalú történelmi freskója. A Förgeteget a magyarországi olvasóközönség nem igen ismeri. A könyv erdélyi kiadásai hamar elfogytak, egyebütt pedig nem készült belőle új kiadás. Az „első regény“ tipikus hibáit ez af könyv sem kerülte el, forrongó idők szüleménye és bizony jócskán akad rajta szeplő. De egy robusztus egyéniség megjele­nését jelentette be irodalmunkban s az első épkézláb erdélyi regény volt akkoriban. Kitűnő paraszttipusokat vonultat fel benne Gulácsy, a földéhes tömegeket pedig már itt is feltűnő tehetség­gel mozgatja; “egész könyve csupa elevenség, akció. Az arisztokrata alakok azonban túl élesen vannak szembe állítva a parasztsággal s az érdekes mese szövetében néhány valószínűtlenség is helyet talál. Akik azonban ezt a könyvet az erdélyi regénypályázaton első díjjal jutalmazták, jól látták azt, hogy akitől ez a regény kitelTett: igazi tehetség. Ennek a bizalomnak hamarosan meg is termett a gyümölcse. Megjelent a Hamueső, az erdélyi regényeknek talán legszebbike. Akkor írta ezt a fégéffyt Gulácsy, mikor az ilyen bátorhangú könyvekért még börtön járt vagy kiutasítás. Az erdélyszéli falu válságát, az új uralom okozta erkölcsi megrendülést, a falut ellepő idegen kalandorhad garázdálkodásait és az infláció lelkitipusait megrendítő erővel zsúfolta bele rövidke regényébe. Ez a könyv volt az „Erdélyi Szépmives Céh“ első kiadványa és így a gyakorlat­ban is az az úttörő erdélyi regény, amelynek sikere lehetővé tette, hogy utána az íróknak egész serege támadjon és megszülessen: egy minden eddigitől eltérő erdélyi irodalom a ma már mindenütt márkát jelentő Kós Károlyaival és Tamási Áronaival. Ások: lappangó írói telén tűni megvolt' természetesen* már akkor is, az asztalfiókok már őriztek regénykéziratokat és vázlatokat, a háború előtti Magyarország írój^Berde Mária.és.Benedek Elek is működ­tek Erdélyben, de az erdélyi regényirodalom első hazai talajból felröppenő .rakétája a Hamueső .volt. Ennek a könyvnek magyar­országi kiadásaT is" "§z:ép sikert arattak, azonban annak igazi értelmét, rejtett hangjait tökéletesen csak Erdélyben értették meg és mikorára Budapesten megjelent, az az írói stílus, amiben ez a könyv az idők lázában fogantatott, már kissé meghaladott volt.. Szó és mondatsűrítései, néhány naturalisztikus kifejezésbeli túlzása : hibáiul róháíők fel, azonban ez a könyv történelmi és művészi értékéből keveset von le. Amint a lírában és az elbeszélő irodalomban az erdélyi magyarság az önellátásra rendezkedett be, olyan irányban is történtek a huszas években eföteszítéséK, hogy külön erdélyi drámairodalom születhessék. Gulácsy Irén a népies dráma térén tett néhány biztató lépést aA kincs“ és a „Napáldozat“ című darabjaival. A csekélyszámú erdSíyí színpadok azonban nem tudtak elég visszhangot kelteni ezeknek az alkotásoknak. A magyarországi színpadokra pedig az akkor még kezdő író nem találta meg az utat. Színpad nélkül pedig egy drámaíró tehetség sem bontakozhatik ki igazán. A kincsnek és a Napáldozatnak kolozsvári, nagyváradi és marosvásárhelyi előadásai egy bíztató drámaírói karriert jeleztek, azonban néhány egyfelvonásoson kívül Gulácsy nem vállalta tovább ezt a kilátástalan harcot. Nem tud­juk tehát, mivé fejlődhetett volna ezen a téren. SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT. Az Yser partján, Dixmuiden mellett kétszázezer fla- mand gyűlt össze, hogy áldozzon a világháborúban elesett hősei emlékének s ünnepélyes formák között hitet tegyen hazája és a keresztény világszemlélet alapjain épülő világbéke eszméje mellett. A flamand népnek ez az ünne­pélyes megnyilatkozása páratlanul impozáns külsőségek között ment végbe. Belgium minden részéből, Hollandiából, és Francia- ország északi vidékeiről beláthatatlan embertömegek sereg­lettek össze Dixmuidenbe. A világháború befejezése óta nem volt ilyen nagy­arányú és mély benyomást tévő manifesztáció. Az ünnep­ség vasárnap délelőtt a flamand nép háborús hőseinek lelkiüdvéért tartott engesztelő szentmisével kezdődött. A misét egy ötven méter magas hatalmas kőkeresztben vég­ződő tornyon celebrálták. A torony alapzatának négy olda­lán németalföldi, francia, német és angol nyelven állott a felírás: „Soha többé háborút!“ fönt a kőkereszten pedig a flamandok ismert jelmondatá­nak: „Alles voor Vllanderen, Vllanderen voor Crist“ (Min­dent Flandriáért és Flandriát Krisztusért — kezdőbetűi voltak láthatók. A gyászmisén legnagyobb számban földmivesnép volt, de feltűntek a flamand diákság csoportjai is, ezenkívül nagyobb számban volt képviselve a klérus, köz­tük Borms dr., akit a háború alatt a flamand tanácsban való szerepléséért halálra Ítéltek s csak három évvel ez­előtt kapott kegyelmet. Déli egyóra tájban mozgásba jött a tömeg és meg­indult a zászlóerdő. Először a németalföldi szövetségek küldöttei vonultak fel, amelyek a belga határon innen és túl lakó németalföldiek kulturális egysége mellett tüntet­tek. Utánuk a világháborúban elesett flamand katonák holttesteit tartalmazó koporsókat szállították, köztük a hősi halált halt Joe Eglish híres flamand művészét is. A művész külön síremléket kapott. A gyászünnepség során megkezdik az Yser-búcsú- járást, amelyeknek folyamán sorra látogatják Flandria katonai temetőit és virágokat helyeznek el a világháború halottainak sírjára. Nemsokára megírta azt a regényét, amely az osztatlan magyar közönség előtt ismertté tette a nevét. A „Fekete vőlegé- : nyék“ volt ez az alkotása, amelyben történelmünk legtragikusabb ; korszakát, Mohács századát írta meg. Férfias erővel komponálta meg ezt a hatalmas' alkotását Gulácsy. A Zápolyák, a Jagellók, Tomory, Czibak, Bakács profiljait újra belevéste a köz- tudatba, Várad ostromát, a Mohácsi csatát és a Rákosi ország- gyűlést pedig hatalmas freskószerű vonásokkal elevenítette meg. Az egész kort lényegében, bűneiben és erényeiben tudta megfogni, ha a romantika csillogó színeivel enyhített is a sötét képeken. Könyvének minden sora az önmagukat keresztényien feláldozó hő­sök, aCzi bakok és aTomoryak dicsérete, akiket Isten arra választott ki, hogy egy "Bűnhődő század engesztelő áldozatai legyenek. Élvétve ebben a könyvben is megtalálhatóak meg stílusbeli túlzásai, azonban az egész alkotást átfűtő lelki értékek, a keresz­ténységnek, a hitnek és az alázatnak a nemzetet tápláló erői annyira átszövik ezt az alkotást, hogy füzükben néhány esetleges gyarlóság semmivé válik. Ez a könyv méltó volt arra, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom