Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
Lujzának megint nem volt párja, mint a Széli Kál- mán jövő évi költségvetésének, mely ka még néhányszor ilyen kedvező lesz, akkor — mint mondják — még egy lioszuiát kell okkupálnunk, mert máskép uem tudjuk fölöslegünket hová tenni: auyuyi lesz a pénzüuk. De csitt! ezt kine koüvautsuk, mert tőzsde; zavarok állhatnak be. Mint Szolnokon tegnap múlt két hete. Azt mondjak ugyanis, hogy ott még a fötözsdéheu sem lehetett szivarokat kapui s a jó szolnokiak két na pig nem fumigá hatlak semmit, hacsak azt a nagy tahidat m m melyuek a szak tudósok örök életet jósoltak, de őneki magúnak igen nagy kedve volna az eszékivel atyafiságba lépni s a hosszú munka után megpihenni szépen csendesen a szőke Tisza fenekén, houuau semmi sem jöuue napfényre, mint nem jön az a három vaggon a Drávából, mely a 26 jó ma gyár vitéz hulláit zárja. Jobb is ha nernjöu, boiz isz tó képről bnllaua le a lepel. Pedig Isten mentsen meg tőle! Más leleplezés örömeiben úszunk mi most. A nemzet dalnoka és hősének művészi szobra örvendeztet meg még álmainkban is, pedig azok az álmok nem oly fényesek, miut a milyeneket egyszer az adoma szeriül Is óezy kiuált Hótschilduek, mikor tanácsolta neki, hogy a zsidók meujeuek ki Palesztinába s alkossák meg zsidóországol. melyben ő, Kotschild lehetne a király. Ez már csak fényes álom lehetett volna oly vén zsidó számára, miut Kotschild, de ő azt moudotta : „Ne bántsa maga nekem! Inkább leszek én királyok zsidója, mint zsidók királlyá. Pedig szép az a királyság. Milán is azért szerette meg. Auuak egy szavára megterhesedik az egyesült ellenzék s megszüli a kormáuy számára b kereskedelmi minisztert. Aki majd ráuezba fogja szedni kereskedelmi tényezőinket, valószínűleg úgy mint Alter és Kiss, mikor a szép rubakelmeket, mutogatja, melyebből olyau gyönyörű ruha készül, hogy sehol sem vet ránezot. — Legfeljebb férjem uram tározóján, meg — ahomiokau. Felhívás előfizetésre. Felkérjük azon mélyen tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük e hóban lejárt, miszerint azt az okt. — deczemberi negyedre megújítani szíveskedjenek. Sokkal rövidebb még az idő', mely azóta lefolyt, mióta lapunk fennál, semhogy eddigi működéséből teljes ítéletet vonhatna le bárki is. Kijelentjük azért a nagyérdemű közönségnek, miszerint ezentúl, menten minden pártérdektől igyekezüuk lapunkat a müveit közönség számára fenntartani s a közérdekű események tárgyilagos megbeszélésén kívül a szépirodalomnak szentelendjük lapunk terét, mely czélból újév elejétől lapunkat hetenként 2 számban, esetleg, szépi rodalmi melléklettel fogjuk adui. Egész évre . . 3 frt. Péterre . . . 2frt 30 hr. Negyedévre . tfrt 23 hr, A szives megrendeléseket kérjük lapunk szerkesztőségében eszközölni. Bakos István Szerelemhegyi Tivadar kiadó-tuiajdonos. felelős szerkesztő. hírek. — A Petőfi ünnepélyre, mint jeleztük városunkból ki voifak küldve Budapestre Agócs János, Báuhidy István, Szabó János, Tarjányi Káim n és Vona Mihály képviselők. Báuhidy István úr azonban nem ment fel s igy csak négyen képviselték a várost, kik azután az egész leleplezési ünnepélyen részt vettek. Ok vitték el a koszorút is a szoborhoz. A koszorú mint mondják oly szépen sikerült, hogy az összes 101 között negyedik helyre Boroztatott. A szoborbizottság intézkedése szerint a koszorúk a megtisztelő közs gek között megőrzés végett elfognak osztatni, s igy valószínű, hogy mi is meglátjuk a magunkét. — Az ünnepély leírása a napilapokból eléggé ismeretes, itt még azt tartjuk kötelességünknek, hogy azon négy tagú bizottságnak, mely költséget és fáradalmat nem tekintve a várost képviselni szives volt nyilvános köszönetét szavazzunk. — Felkérjük igen tisztelt előfizetőinket, miszerint a lapkihordónak csak az ostya bé- lyeggel megjelölt nyugtatókra szíveskedjenek fizetni. — Közegészségügyi bizottsági ülést tartott folyó hó 21-én a kérelmezett harmadik gyógyszertár ügyében. Felolvastatván a városi orvosok véleménye, mely szerint még a legnagyobb munkaidőben is a megbaltaknak csak 8 százaléka gyógykezeltette magát s a gyógy tárak tengetlek, nem véleményezi a harmadik gyógyszertár felállítását, Ennél fogva a 19 tagból álló bizottság egynek kivételével elfogadta az orvosi szakvéleményt. — A budapesti időjelző állomás értesítései február 15-töl fogva Kecskemétre naponként megfognak táviratoztatni a gazdaközönség érdekében. — Kútba esett. Fekete Imre 6 éves Imre nevíí fia f. hó 19-én egy az Ínséges mellett levő rovatlan kútba bele esett, mit Szabó Sándor kovács mester észre vévén, sikerült neki a gyermeket még életben megmenteni. — Házásás. Béni Károly felső város földjén levő kamrája folyó hó 15-én virradóra kiásatván, onnan 10 zsák búza és 5 drb sajt lopatott el. — Ritkán bírt még a fi italság olyan kedélyes és minden tekinte ben oly jól sikerült tánczmulatságokat összehozni, mint a melyek e hó lT-éu és 15-én színházi előadások után rögtönöztettek, Mindkét mulatság reggel 5 óráig tartott, csak rövid szünórával. Nagyon vígan és kedvvel tánczoltak; a résztvevő hölgyek mind nagyon egyszerűen és ízlésesen választott toilettekben jelentek meg Ott voltak : Bolváry Lajosné, Bogáromy Jánosáé, Gulyás Andorné, Klökner Edéné, Lu- kácsfiué M. Terka, Mihálovics Kálmánné- Nagy Gyuláué, Osza G) örgyné, Ring. Györgyné, Szvitek Lajosné, Szerelemh; gyi Tivadarné, Báuhidy Berta, Bánhidi Etelka. Iliász Bella, Kovács Mariska, Kardos Stefánia, Gavaldi Etelka, Leövey Mariska, Molnár Tercsi, Nagy Zsuska. Nagy Róza. Si»o- nidesz Matild és s Zámbó Emma úrhölgyek. A fáradatlan rendezőség igen meglehet elégedve ; sok szép szem szavazott köszönetét. — Öngyilkossági kísérlet. Palotai Gyula i volt színész a f. hó 15 én este tartott Petőfy I ünnepély alkalmával Sz. J. ezüst, dohány tárczáját ellopta s azt 3 frt 70 krért elzálogosította. Sz. a rendőrségnél pauszt emelt s minthogy P. azt igazolni nem bírta, hogy a tárczához miként jutott, emiatt letartóztatott, s folyó hó 18-áu este 7 órakora börtön ajtó vasrostélyára magát felakasztotta, mit is a vele együtt volt F. J. észrevevén a börtön ajtó zörgetésével — segítségért kiabált. Az ideje korán érkezett segélynek sikerült az öngyilkos jelölt életét megmenteni, amiután a helybeli ápoló intézetbe helyeztetett el. — Mint értesültünk. Miklóssy színigazgató azonnal elbocsátotta a magáról megfeledkezett tagot. — Lopás. Hahu Lajos III. tizedbeli lakásán folyó hó 18 -ánvirradóra az éléskamra ablaka befeszittetvén, onnan 15 frt értékű alma és két kosár lopatott el. — A szabadszállási őszi országos vásár folyó hó 25 ikéu és 26-án fog megtartatni (szerdán és csütörtökön.) sáruapi közlöny „Potöfiszobor története" czimü hivatalos adatokon alapuló czikkéuek. Határozottan állítható hogy a Petőfi Bzobor eszméjét Reményi Ede agyában a félegybázi emléktábla eszméje szil te. És tagadbatlan, bogy a félegybázi emléktábla eszméjének gyors és lelkes keresztül vitele a Petöfi-szobor ugyanakkor csírázó eszméjéuek nagyobb erkölcsi súlyt és pozitivebb jelentőséget adott. De szóljauak Reményinek az Uunepély alkal mával elmondott saját szavai: A Petőfi emléktáblával — inoudá, — csak nem egy időben fogamzott meg bennem a Pető- fi-«zobor eszméje is. Nem volt nyugalmam, elgon- dolám mikép fővárosuuk, Pest bol a lánglelkü költő legtovább működött, még uem bir semmi nyilvános emlékkel, mely a hazafit lelkesítse, az idegent pedig- akaratlanul figyelmeztesse arra, hogy volt az uj politikai életre ébredt magyar nép legnagyobb költője. Itt-ott ugyan történt már előbb is apró adakozás bizonyos határozatlan Petőfi emlékre, de le nem küzdheté bennem azon félelmet, bogy a kezdet és utóbb a kivitel nem lesz kielégítő, miut —sajnos — hazánkban már sokszor megtörtént. Mert ugyau tapasztalásból tudtam, hogy a nemzet kebelébeu uiindeu honi szépre és jóra él az áldozatkészség szikrája, mely szikrát lángra lobbantani könuyü, de nem oly könnyű az akadályok ellenébeu fentartaui; hogy képes szóval éljek: megmentem a vizáitól, mely — mint annyi szomo ru példa bizonyítja — a lelkesedés lobogó tlizét is gyakran elfojtotta. Én tehát igenis számot vetettem magammal, midőn Félegyeházáról Kis Kun-Halasra utazyán, onan 1860. uov.-20 án felszólítást intéztem a nem zetbez, hogy adakozzék egy Petőfi szoborra, melyet fővárosunk valamelyik nyilvános terén érezböl emelünk. Ily felszólítást — úgy hiszem — a haza bármelyik ismert.fia egyenlő joggal tehetett; nálam azon- bau még kétkülönösok isszolgált föllépésem elhatározására. Először, mert tudtam és tudom, a hogy művészet és irodalom, mint elválhatlan édes testvérek, mindenben egymás támogatására utalvák ; és másodszor főleg azon körülménynél fogva, mert pályámon közvetlen hatás által személyesen is so tat reméltem tehetni. S hogy számitás9mban nem Csalódtam, megmutató az eredmény. Ám erről részletes közlést tenni nem ez Uuuepélyés alkalomra való! de azt mégis kijelenthetem, hogy az akadályok daczára, mik a letelt kétszeresei! mostoha évek alatt minden hazai ügy, és igy ez elé tornyosultak, ma már mégis a Petőfi szoborra közel 15,000 írttal rendelkezünk; s igy azt hiszem, uapról napra kevesbedik azon kétkedők száma, kik elérhetlen- nek tárták az leleve kitűzött 30,000 frtot. A Petőfi-szoborhoz meglevő pénzek legnagyobb része kamatokkal mintegy 12,000 forint általam — nyilvános számadás és felelősség mellett —■ a pesti első takarékpénztárba berakva kamatozik; kisebb része pedig, mintegy 3000 foriut, mások által vau kezelve. Ám amit a provizorius kormány visszatartott, azt mostani alkotmányos belügyminisztériumunktól folyamodásomra megnyertem, t. i. a végintézkedés | jogát. E szerint közelebb Pesten egyesíteni fogjuk a tőkéket s tanácskozni a mód felett, hogy a még hiányzó összeg legkönnyebben miként szerezhető meg. Mindenesetre irányadó kell, hogy legyen lépéseinkben ezentúl is: kerülni minden elhamarko- dást, semmit a jó Ízlés, a nemzeti becsület és művészetünk rovására nem tenni stb. így állt ez ügy 1867. októbev 13-án. És ma már áll a szobor; a lelepzett ércz-óriás fennen , hirdeti Petőfi Sándornak, a szellem-óriásnak nagyságát és emlékének halhatatlauságát. mert „Mig nyerve nem lesz a világ-szabadság, 8 küzd egy magyar, hol érte küzdni kell! S lesznek kik jelszavát fenhaisogtassák! — Petőfit addig nem felejtik el !“ Molnár László.4*) *) Szerző beleegyezésével közöltük ezen ismeretterjesztő adatokat a „Budapesti Hírlapból mint jelenleg leginkább napirenden forgó eseményhez vágó czikket vélvén, hogy ennek közlésével mi is teszünk mélyen t. olva- közönségiink érdekében a halhatatlan költőre vonatkozó adatotok terjesztésével némi szolgálatot, mert ha valaki, úgy mi tartozunk, legtöbbel a nagy költő emlékének. Múlt heti tárczánkat a „Vallomást“ jövö számunkban végezzük be. Szerk.
