Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

A miniszter leirt a vármegyéhez, hogy a kérelem méltányos ugyan, de 6 nem telje­sítheti, hanem az összeget a vármegye utalja ki az állategészségügyi alap terhére. Az ál­landó választmány ilyen értelemben ha­tározott. uuntner au... . - ..nos köszö netet mondott a főhercegnek a szép meg­nyitó beszédért. Ecsetelte azt a nagy fel adatot, smelyet a patrmazse a társadalomra ró és amelynek a társadalom meg is fog felelni. leghatározottabban ellenez. A függetlenségi pártnak ez a része, amely már a választói jog kérdésében is azon az állásponton van, hogy Andrásay Gyula gróf szörnyjavaslatát nem lehet elfogadni és hogy a választási zsével, amely tüzistent tesz és am ly sző megvan a mongol nyelvekben, jelesen a kir­gizben, sőt ide tartozik a spanyol Eldorado is (35. lp.). Barabás a sajtó alá rendezést máskép sem végezte valami nagy gonddal. Több pongyola mondatán kivul feltűnik ez az elszólása: „Meltzl ezen tanulmányát 1876-ban irta; ekkor töltötte be Guiai a negyven évet“ (83 lp) Mindenkinek tudnia illik, hogy Gyulai 1826 ban született. Nem tekinthetjük uj anyagnak a II. füzet tartalmát, a Petőfi adomákat, amelyeket Barófi Lajos állított össze szintén kevés gonddal. Időrendben következnének egymás­után, de diákköri adomák közé vegyülnek segédszerkesztő korából és későbbről való adomák. Ez még hagyján a tömérdek hiba mellett, amelyek személy- és helynevekre, időpontra és egyéb körülményekre nézve előfordulnak és amelyeket jegyzetben sem Javít ki a szerkesztő. A Vackot Imre és Va- chott Sándor neve Írását folyton összetéveszti, a Peti fit meg nem eskető ref lelkészt Köny vés Tóth Kálmánnak nevezi Mihály helyett, Ostfiasszonyfán telet töltet Petőfivel nyári vakáció helyett, 1843. Cszén pápai diáknak mondja, holott akkor debreceni színész, az eperjesi fáklyás-zenét 1845 ről áttolja 1846 ra, Zöld Merd cimü népszínművét pedig egy évvel előbb, 1844-ben Íratja meg. Ehhez a füzethez tartalomjegyzék sincsen. A könyvtár uj anyagából legérdekesebb Kéry Giula „Friss nyomon* cimü füzete, amelyben sok fontos adatot, elfogadnató visszaemlékezést gj jtö t ő sze Petőfi gyer­mek- és tanuióévei'ől, borjádi tartózkodásá­ról, Medgyánszky Jártához való viszonyáról, öccse életéről és s.k egyébről. Az ereklyék megállapításában is kellő kritikával jár el annál jobban bánt, hogy az évszámokkal Ő is könnyelműen dibálózik. Szerinte Petőfi még 1842 b n is latonáskodik S pronban de ugyanebben azévben pesti lakosnak is megteszi a költőt. Nem annyira az ő, mint a szerkesztők rovsára írom, hogy az „Ap róságok* c. fejezeten meghagytak egy ado­mát, amely a „Ptőfí adomák“ füzetében is előfordul Rá ijeazdt címen, holott egyszer sem érdemelte meja nyomdafestéket. Céltévesztett iladatra vállalkozott Vá­ra di Antal, mikori harmadik füzetet ,Re­gény es rajzok“-ki töltötte meg. Mert mit tett Váradi Antal Az irodalomtörténetnek sok kutatás utánaegállapitott hiteles ada taival, a kritikáig tisztázott kérdésekkel nem törődve, adoa, — sót moodaszerüan beszéli el a költő étét, »mivel csak megza­varja az eddigi híreteket ős föltámasztja az egyszer már elzlatott kétségeket. Hogy a rapk csak olyan hevenyé­szett dolgozatok,davetett hírlapi tárcacik kék, azt nemest a sok szónoki frázis és egyéb sallang bizgitja, hanem még inkább az, hogy legszebbs leghasználhatóbb részei minden átdolgozás nélkül át vannak véve Petőfitől, Jókaitól és Ferenczi Zoltántól. — Váradi eredetisége leginkább az ilyen igaz­ságok hirdetéséből áll: A „Talpra magyar* március 13 án született; március idusa hozta a világra a leglángolóbb szabadságdalt.* — A római kalendárium szerint március idu ia a üónak 15-ik napja. A helytelen „ regényes rajzok“-ért azonban a felelősség első rendben a szer­kesztőket terh Ji, akiknek tudmok kellett volna, hogy ilyen műre, kivált az előző fü­zetben foglalt adomák után semmi szükség. Nekik kellett volna meggátolniok, hogy oly legendák ne terjedjenek tovább, hogy Petőfi 1844. februárjában már a hortobágyi osárdá- bau a muiató betyárok ajkáról hallotta azt a népdalát („A virágnak megtiltani nem lehet“), amelyet csak annak az évnek a ja­nuárjában adott ki. — Nekik kellett volna kitörölniük a Váradi cikkeiből, de még az adomákban (A kulisszák mögött) sem lett volna srabad megjegyzés nélkül hagyniok azt a nyilvánvaló valót anságot, hogy Petőfit a Nemzeti színház körüli inaskodáaáből szü­lei haza vitték Szabadszállásra, holott Fe­renczi nálamnál jobban tudja, hogy Pdőfi 1838. őszétől 1841. nyaráig nem látta az anyját. Az meg ízlés dolga, hogy Ferenczi, mint szerkesztő megengedi, Hogy dolgozó­társa kötszer is megdicsérje az ó Petőfi-élet- rajzát, egyszer éppen a következő ékesmon­egy párnői vagy fóüt glace keztyii 1WAA.«rtT Jk m H» «RistemplomM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom