Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
Petőfi legszebb verse. A múlt év végefelé közöltünk már egy költeményt Petőfitől, mely összegyűjtött munkáinak semmiféle kiadásaiban nem foglaltatik; im most ismét közölhetünk egyet. Somogyi Sándor (Szatmármegyéböl) igy adja elő eredetét a versezetnek, mely alább következik: 1843 után pár évvel — mondja Somogyi Sándor, — Petőfi Pestről Szatmármegyébe jővén, meglátogatott Er-Mihályfalván, s azzal köszöntött be — miután megkérdezte: van-e bor és kolbász ? — hogy bárom nap és bárom éjjel nálam fog mulatni. Ez idő alatt, mert szavát be is váltotta, fölemlítettem s elszavaltam előtte „Ivásközben“ czimü bordalát, melyről, mint monda, egészen megfeledkezett. Miután megmutattam neki eredeti kéziratát, lemásolta a költeményt, s elvitte magával Pestre. Ugyanez alkalommal fölkértem, bogy mostani együttlétünk emlékére is Írna egy verset. Azt felelte: „jól van! most fogom írni „legszebb versemet.“ és csakugyan az elővett papírra e sorokat irta: „Legszebb versem-“ Sok verset Írtam én már össze, S nem mindenik haszontalan, De a mely hirem megszerezze, A legszebb vers még hátra van J Legszebb lesz az, ha majdan Bécscsel Hazám boszúja szembe száll, S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt irom: Halál ! Petőfi Sándor. Petőfi Sándor e verse mind ez ideig sehol sem jelent meg, de tartalmánál fogva sokáig nem is jelenhetett meg; most azonban többek felhívása folytán Somogyi Sándor napvilágra hozta, s mi nem késedelmeztünk a lánglelkü költő eme néhány csekély, de igen mély értelmű sorokbol álló költeményét t. olvasóinkkal közölni. // /3 . •— . -Z y^ _
