Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
Petőfi háza Irta Pósa Lajos. Dicsfényben áll a legszebb palota: Petőfi lelke költözött oda. Mind, ami kedves, édes volt neki, Büszke örömmel átölelgeti. Oh, az a szép kiskőrösi szoba: Dajkamesés boldog gyermekkora! Csendül a dal, régen elhangzott bár: ,,Cserebogár, sárga cserebogár . . .“ Megszólal apja: „Ez derék dolog!“ Jó édes anyja rá-rámosolyog: „Az álmok nem hazudnak, én fiam! Itthon vagyunk már most mindannyian!“ Petőfi lelke, mint dalos madár, Fényes lakában andalodva jár. Bezengi dallal minden rejtekét: Virág fakad nyomába szerteszét. Petőfi háza zengő palota: Hallod-e, hogy búg benn a harsona! Hallod-e, hogy zúg, mint a zivatar: „Előre, népem! Ne csüggedj, magyar!“ Petőfi háza szentegyház nekünk: Ott a szabadság istene velünk! Oltártiizétől szívünk lángra gyűl: Hazáért élni, halni megtanul! (Az Én Újságomból.)
