Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

1910. január 1., szombat.

BUDAPEST

19

kedvéért zálogosítják el gyakran legfontosabb

használati tárgyaikat, sőt legtöbbnyire éppen csak ezeket, mert a luxustárgyakat nem szívesen nélkülözik a bűnös éjszakában, sőt a kölcsönbe kapott pénzek elköltésénél egyenesen a stílusába vág éppen az értéktárgyak kihívó mutogatása, keltetése, ravasz fitogtatása.

Ezek a kölcsönök rendszerint csak a zálogházi árveréseken folynak be, mert a zálogkölcsön megfizetésére vagy legalább is a kamatok megtérítése utján való megújítására a könnyelmű zálogositóknak alig húsz százaléka gondol. A legtöbb esetben mindjárt azzal a feltett szándékkal indul az üzlet, hogy : »Ezt a pénzt pedig elisszuk, elmulatjuk.» És ebbe a kategóriába nemcsak kiskorú lumpok, a hozo- mányvadászathoz illő .rangosabb élet tört etői s az alkohol gyógyíthatatlan rabjai tartoznak, de itt a helye a cifra nyomorúság szerencsétlen áldozatainak is. A szerény fizetésű tisztviselő, a latéiner, a sok diplomás parazita, az értelmi foglalkozások egyéb nyomorultjai, akiknek fizetése, jövedelme fordított arányban áll az állásukhoz mért élet szükséglete követelte .anyagi terhekkel ; s a hosszú életen át verejtéke« munkában görnyedt jó családapa, akinek minden keresménye rámegy arra az utópiára, hogy gyermekeit magánál úribb életre nevelhesse, fiainak, leányainak megadja a módot olyau körökben való forgolód hatásra, hogy gazdag házassággal kerülhessék ki az apjuk példáját, a létért való szünetlen küzdelem jq? gyében folyt mostoha, rossz sorsát. /

Ez a leggyakoribb, a legjellegzetes|bb budapesti zálogházi típus, élő megtestesüléje a cifra nyomorúságban lerongycllott, véres kftiy- nyek között mulató, egyre fiatalodó s cárié jobban szegényedő, bűnös Budapestnek. A világvárosi embervásár kisebb-nagyobb arányban, mindenütt kiváltja magából ezt a szerencsétlen, torz típust, de sehol olyan buja, alkalomcsináló talajt nem adnak lábuk alá, mint a mi zálogházainkban.

Keresve sem találkozhatnánk jellemzőbb

illusztrációt e szomorú tényhez, mint a szilveszter-napi rémes zálogházi népvándorlást. A karácsonykor meglankadt zálogházi forgalom szinte képtelenül felszökik azy'v utolsó napján. Ember ember hátán, valósággal egymásra préselve szorong a sok »kuncsaft» Budapest harminc zálogházában, a tisztviselők alig is győzik átvenni, becsülni, fizetni, raktározni a potom kölcsönért elvesztegetett rengeteg drága, értékes, verejtékkel szerzett, könnyekkel megtartott sok-sok családi kincset.

Még azon az éjszakán elúszik a sok zálogházi kölcsön a szilveszteri pezsgők durrogása , közben. Amit egész éven által, nélkülözés, nyomorgás, gyakran a legszükségesebb falatnak szájuktól való elvonása árán kuporgatnak

BÖRBAJOKAT,

bőrkiütéseket, daganatokat és sebeket, amelyek vérszegénységből erednek és nem akarnak gyógyulni, a

Scott-/éle Süftilsió

szüntet meg legjobban. A legtisztább alkatrészek, a j melvek ízletes módon köny- nyen emészthető krémmé egvesittetnek a kiváló SCOTT-féle eljárás által, a

SGOTT-íele EMULSIO-t

a legkiválóbbá tették és kétségbevonhatatlan hir- Urtn&l . tíOOTT- neveí biztosítottak szá- íéie mód^r véd- mára ezeknél a bajoknál iw« - a aale« £g], eredeti üveg ara 2 K 50 fillér.

— kérjük figy*

lembe venni. Kapható minden gyógy tár ban

össze, — egyetlen éjszakai múló gyönyöréért könnyű szívvel, gyermeki gondtalansággal odadobják esztendő alkonyán a telhetetlen zálogházi Molochnak.

Egész esztendő gyümölcsét egyetlen éj gyönyöréért: ez Budapest, a nagy zálogházi város !...

lapp ripim.

Nagy nemzetek is, melyeknek népe egy nyelvű és egy érzésű, belátták, hogy a nemzeti érzés ébrentartására s a múlt tiszteletes hagyományainak megőrzésére semmi sem alkalmasabb, mint a hősi idők napjaira vonatkozó emléktárgyak, a történeti személyek ereklyéinek egybegyűjtése és muzeális kiállítása. Az ereklye-muzeumok- ban visszaszáll a lélek a múltba, az ifjú kegyelete példát merit a hősök cselekedeteiből, a férfit kiragadja gondjaiból az emlékezés áhítata és mindenekben megnövekedik a ragaszkodás nemzete múltjához, a bizalom annak jövőjében. A hideg realizmus tartja fönn a világot, de az idealizmus viszi előbbre. És mikor az élet minden elmúlt nappal egy-egy marék csillogó himport söpör le a lélekről, gondoskodni kell, a mi pótolja az elveszett álmokat, növeli a bizó hitet magunk s népünk erejében.

Házat építettünk az egy Petőfinek és a sok adatom, mély annak küszöbét kop- följa, Bizonyltja, hogy a nép lelke megértette a gondolatot mit e Házba önttöttek. Egy jól berendezett múzeum a rideg szívben is templomi hangulatot kelt.

Pantheonról álmodozunk, mélybe nagy- jainkat temetnénk. Hajh, azok kihaltak, porladó csontjaik is szétszóródtak. Nagy lenne nekünk az a pantheon, ha még oly kicsinyre szabnák is. És könnyen belopna oda az önkény olyanokat is, kik nagy szolgálatokat tettek, bár — nem hazájuknak tették azokat. Összegyűjteni azonban az emlékeket, melyek históriai nagyjainkra, a késő múltnak századok kegyeletében igazolt hivséges, a nemzeti erőtől duzzadó alakjaira vonatkoznak és beállitni egy múzeumba mind e nemzeti ereklyéket, fölállítani, berendezni az együvé hordott emlékekkel -egy magyar ereklye-muzeumot, ezt megtenni lehetséges és iskolát alapítanánk vele a magyar érzésnek, a hősök tiszteletének.

A Nemzeti Muzeum régiségtárában kőkori balták és római ibrikek mellett van egy jókora tömege ilyen nemzeti ereklyéknek is. Legtöbbje az erdélyi fejedelmekre és a 48-as idők hőseire emlékeztet. És vannak egy Árpádházi királyunk, III. Béla személyére vonatkozó tárgyak — másolatai is. Az ereklyék elrendezésében azonban alig vehető észre, hogy azokban a mü történe ti értéken kívül más valamit is láttak volna. A hadtörténeti gyűjteménybe tartoznak ugyan Báthory István, Kemény János s a Rakócziak fegyverei, de nekünk többet jelentenek azok egyszerű buzogánynál és kardnál. A kincstárba való Mikes Kelemen, meg Bethlen Gábor pohara, de nekünk többet érnek, mint egy puszta szám a XVII. századi bilikomok közt. Kiemelve ezeket és külön terembe csoportosítva, jelezve mindegyikén hajdani tulajdonosát, ez a terem lenne a tudomány templomában a szentek szentje, a múltnak lélekbe kapó szavával teli.

De mily kevés az különben is, ami ereklyénk a Nemzeti Múzeumban van !

Összegyűjteni mind, amelyek Bécsben s a távolabbi külföldön, értetlen idegenben vannak, mint értetlen régiségek, összehozni mind, mik a hazában különféle helyeken még megmaradtak s ezeket együtt helyezni el megfelelő épületben, dicsőséges és érdemes dolog lenne.

Igaz, együttvéve sem lenne gazdagnak

mondható ez az ereklye-muzeum. de im :

jegyzékbe foglaltuk az ereklyéket, melyek múltúnk napjaira, királyokra, fejedelmekre, államférfiakra és hősökre vonatkoznak, hadd lássék, mi kincs lennének ezek, ha egy helyen láthatnék. Jegyzékünk nyilván nem teljes. Köszönettel veszszük annak kiegészítésétNemzeti királyaink közül, sajátosképpen, az elsőnek, a legrégibbnek, Szent Istvánnak maradt meg legtöbb ereklyéje. A koronázó klenódiumok közül a korona és a palást — előbb a székesfehérvári templom miseruhája — vonatkozik Szent Istvánra s egykorú vele. A szent Jobb eredetileg a karcsonttal együtt őriztetett a szentjobbi apátságban. Maga a jobb talán a tatárjárás idején került Raguzába. A karcsontot ellenben már előbb Visegrádra vitték, innen pedig egy része, vagy Szent István másik karjának egy darabja, Lembergbe a pálosokhoz jutott, kik arany karereklyetartóba foglalták, másik része pedig a bécsi Szent 1stván-egyházba, hol XV. századi ezüst- mivü karformáju tartóban őrzik. Nagy Lajos királyunk az aacheni székesegyháznak általa alapított kápolnájának is adományozott első királyunk ereklyéiből, melyek Szent László ereklyéivel együtt máig meg vannak az eredeti ereklyetartóban. Meg van továbbá Szent István koponya- csontjának is egy darabja, melyet drága hermába zárva a székesfehérvári koronázótemplomban őriztek, aztán a herma elÍ

szett, a fej-ereklye pedig — ismeretlen üben — Becsbe jutott az udvari tem- 3inba, honnan Mária Terézia 1775-ben pozsonyi káptalani egyházba vitette, 78-ban pedig visszaadta a fehérváriak- k, kik díszes hermába foglalták s máig őrzik. Van azonkívül fej-ereklyéje Szent Istvánnak a zágrábi egyházban is, ahol már a XIII. században említés történik róla. Az eredeti ereklyetartó herma itt is elveszett 1594-ben. A mai szép ezüst hermát Barberini Ferenc bíboros készíttette 1635- ben Rómában.

Megmaradt szent István kardja is, de ez is idegenben : a prágai szent Vitus- templomban van. A koronázási kard tizenhatodik századi készítmény. Az eredeti kardot valószínűleg IV. Béla leánya : Anna vitte magával Prágába, mikor atyja halála után, 1270-ben, vejéhez, a cseh II. Ottokár- \ hoz menekült bátyja : V. István haragja i elől. Elvitt ekkor két arany koronát is, ki- [ rályi pálcát, kardot, nyakláncot, drága edényeket, szóval : a kincseket, miket egykorú krónikás szerint >>a magyar királyok Attila óta gyűjtöttek». A kardot később Anna dédunokája : IV. Károly császár örökölte, aki Prágának ajándékozta.

A bécsi kapucinusoknál van szent Istvánnak aranynyal átszőtt vörös selyem fövege és aranynyal, gyöngygyei kivarrott pénzzacskója, rajta Krisztus s az arkangyalok alakjai kihimezve.

Amily bőséggel maradtak ránk a szent Istvánra emlékeztető ereklyék, olyan kevés ilyen emléke van a későbbi Árpádházi királyoknak s nejeiknek. De van.

Megmaradt szent Imre karereklyóje Passauban a niederburgi apácák kolostorában, hová valószínűleg Mária, II. Lajos neje, vitte a mohácsi pusztulás után. Ez ereklye egy időre visszakerült hozzánk, osztrák Albert azonban 1439-ben visszaadta r passaui apácáknak.

Szent István nejének, Gizellának, ajándéka a ratisbonai egyház aranylemezes pa- cifikáléja, rajta István és Gizella tömör aranyból készült szobraival. A koronázási palástot tudvalevőleg Gizella királyné szőtte s megmaradt a pannonhalmi főapátság birtokában az a színes előminta is, amely után a királyné a palástot szőtte.

Szent Lászlónak szintén több ereklyéje maradt meg. Lászlót ezüst koporsóba a váradi templomban temették el. Sírját a tatárok földulták, csontjait kihányták. Aztán összeszedték azokat és Nagy Lajos már több részét Aachenbe küldte. Kiemel-