Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

Ferenc idejében is. Háromszáz mázsás szobrokat emeltek s aztán nem voltak hajlandók tudni többé semmiről. Az elvtelen, szolgalelkü és gyáva nyárspolgár összes tulajdonsága jelen volt bennök, valahányszor arról volt szó, hogy reakciós vol- tűkről bizonyságot tegyenek.

Ámde, amit eddig cselekedtek, mind nem volt elég, most már Petőfit is mellbe kellett vágniok valami kitüntetéssel. A nyárspolgár, melynél szörnyűségesebb nincs semmi a világon, ezt is a maga zsíros esze szerint képzelte el. Petőfivel nagy baj van ugyanis mostanában. Az utca népe és a falvak népe magának követeli, mert ő azoknak az eszméknek a hordozója ma, melyek Petőfit eltöltötték. Ez a publikum nem épit házat neki, de tanul és küzd, hogy előkészíthesse azt a Magyarországot, melyről Petőfi álmodozott. És bajt csinál állandóan a nyárspolgároknak, a szájhősöknek és a természettől kislelkü- séggel megvert parazitáknak, kik évek óta abban mesterkednek, hogy átváltoztassák Petőfit azzá, ami az ő céljaik számára legpraktikusabb. A republikánus Petőfi, aki elégette a Sajtótörvényt, aki bőgő csordának nevezte a pozsonyi diétára ordítozó álhazafiakat s akiről azt hiresztelték, hogy nyolcvan- ezer kaszásparaszttal készül Rákosmezejéről a népbolondi- tőkra rátörni, most egyszerre az ölébe pottyan méltóságos asszonyoknak, hájjal bélelt funerátoroknak s a mai zsur-élet mindenrendü nyárspolgárainak, akik mind el vannak telve attól a kabaréi ötlettől, hogy Petőfinek házat szereztek, hol a polgárok mulattatására kétforintos faágyát, harminckrajcáros pipáját, könyveit és kéziratait megmutogatják. Birtokba vették Petőfit, a maguk maradi törekvéseit akarják igazolni vele: s mivel Petőfi már halva van, visszaélnek azzal a szerencsével, hogy nem üthet szét közöttük, sietnek tehát lefoglalni és, átváltoztatni a maguk képére, hogy aztán cégérül odatartsák minden és mindenki ellen, aki a Petőfi szellemében mer gondolkozni a magyarságról, az ország jövőjéről s arról a kultúráról, mely csak akkor lesz eljövendő, ha a Petőfi igéi minden: lélekben visszhangra találtak. És van arcuk hozzá kegyelete» és hazafias cselekedetnek kinevezni az ilyen panoráma-látványosságokat, mikor másfelől egy szóval sem akarnak tudomást venni a Petőfi-kegyelet igazi lényegéről. Itt is megnyilatkozik tipikusan a nyárspolgár-lélek korrupt szelleme, mely akarva sem tud másként megilletődni és meghatódni, csak lármadobok és réztepsik kíséretében.

Holott a dolog úgy áll, hogy a Petőfi-panoráma nem. életbevágó semmiféle szempontból s még csak nem is kegye- letes. Szövetkezeti igazgatók, koalíciós miniszterek, állami hoppmesterek s az al- és főrendü világ más nyárspolgáral vágyhatnak titkos tanácsosságok, Lipót-rendek, aranygyapjuk és egyéb kegyadományok iránt, de az olyan költőnek, aki ági-