Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Petőfi. TeróJad zengek dalt ma, rólad költő, Te napja a magyar költészetnek, Kinél nagyobbat nem szült emberöltő És nem adott az Isten e népnek. Dicső fia te a magyar hazának, Elhat hozzád szivemnek hő dala? Nem zug, nem zeng körötted ég karának, S apostoloknak menydörgő szava? Kezembe veszem költeményid könyvét, Mi benne van, oly lélekemelő. Egyszer komoly, vig, lelkesítő, gyöngéd i S másszor haragtól villámló felhő. Látom János vitézt a bujdosásban. Az alföld legelésző nyájait, Hallom betyár dalát a vén csárdában, S az őrült bősz kifakadásait. Midőn az ég e bon felett sötét lett És zsarnok ült a magyarok nyakán, A két szép ország sóhajtott, esengett, De senki nem mert szólni igazán : Te törtél elő hű baj társaiddal, Szavatok áthalá a két hazát S a népet dörgő Talpra magyaroddal A szabadságszerzésre buzditád. Mi minden voltál te a bus magyarnak ! Minden voltál, mi szép. szent, nagy, dicső, Majd forgatója zsarnok véres kardnak, Majd az istentől ihletett költő. Egyszer a szent szabadságot zengetted, Mint a véres szabadság harczosa, Majd ismét a szív húrjait pengetted, Mint az édes szerelem dalnoka. /
