Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Petőit bölcsője s sírja. Előbb kesestük születésed helyét, Mit — hogy kiváncsi kutatók ne leljék — A bo8zantó feledség elfedett; Most meg, — kerestük azt a néma hantot, A hol elejtéd a kardot s a lantot; — Előbb a bölcsőt, most sírhelyedet. Megvan a bölcső! Még a ház is ott van, Hol szólni kezdtél „pendeles korodban“ — Kő jegyzi most, hogy ez s ez volt a nap .... Mert nagyjaihoz hálás az utókor, S a mikorra meghaltak (épen jókor!) Elismeri, hogy nagyok voltának .... De hol a sir ? — Oh ki lelendi ezt fel : Hogy megjelöljük kővel, vagy kereszttel, Mit mondok ? — óriás piramiddal azt ?! Oh csak keressük, mindütt, arra, erre .... Arról fogunk ismerni majd a helyre : Szebb a virág ott, zöldebb a haraszt. Nem jobb, mint mi — nem jobb a természet sem! Holtodra várt, hogy virággal behintsen, Addig tövissel vérzé szivedet. Most, hogy bűnét a légtől elfedezze : E szívre, mely ezerszer megsebezve, Virággal hímzett takarót vetett! Vagy mese mindez? Mindez puszta álom? Ö kifogott az életen s halálon. v nem született s meg sem halhatott. Mint üstökös jött látatlan világból S a mikor eltűnt, a mikor kilángolt, Nézzük, csodáljuk mint varázslatot! Szász Károly. /A f * * , * v /!T/h /r. <Lrf. 14 íi- //? í£.-rK\ / a Av- a uy
