Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
I PETŐFI. — 1899. julius 29. — Irta és a segesvári ünnepen szavalja: Ábrányi Emil.*) Sok szép, jeles dal van ma is, hiszem, De hozzá méltót nem mond senkisem. Mert mind fáradtak, hidegek vagyunk Ő hozzá képest, a ki maga volt Á lobogó tűz ! A ki minden hangját Szivéből vette, amikor dalolt! Rengő kalász azóta is terem. Azóta is van napfény, szerelem, Azóta is száll fecske és daru, A rónaság hozzánk se mostoha . . . De aki ókot úgy szeresse és úgy Daloljon róluk — nem lesz több soha! A hogy tavasszal csillog minden ág, S rázatlanul omlik a sok virág, Mint fényes zápor, színes havazás, A mint a szél a fák közt átfuvall: Aképen hullt isteni könnyűséggel Költészetének fájáról a dal. Hajnalt — köszöntő friss pacsirta — szó, Halk estharang, pusztákon bujdosó, Sötét borúval szálló förgeteg, *) A kollégiumi Petőfi-szobornál vasárnap d. e. szavalja : Kun Zoltán hittanhallgató.
