Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
A BOLDOGSÁG SZIGETJE KÖLTŐ Köszöntelek, te szerelem Paradicsomkertje! Tán az égből hulltál alá, Boldogság szigetje! Talán a kék mennyországnak Voltál egy darabja S leszálltál, hogy légy a költő Tündérbirodalma! Zúgva zúgó hullámokon Vergődött hajója, Meg-megnyílott a bősz tenger Sötét koporsója. Itt mély örvény... ott kemény szilt... Már-már majdnem elvész . . . Nagy fekete vitorláját Szaggatja a szélvész. S felhők közt, im, fehér galamb Iveringél felette: A remény zöld olajágát Ölébe ejtette. Amig zöldéi az olaj ág, Elsimúl az örvény . . . Fehér galamb szárnya röptén Mosolyog egy ösvény. S mintha minden kis habocska Csengetyűvé válna, Megcsendül az egész tenger, Mint egy szép hozsánna. Ringatja a rengő hajót Édes énekszóval, Messziről egy hívogató Hang is meg-megszólal. De jaj! Óh jaj! átváltozik A galamb sirálylyá! A mosolygó, sugárösvény Háborgó világgá! Hányja-veti újra vadul A hajót a hullám, Rá-rácsap az árbocára A cikázó villám. Egyszerre csak egy erős kar Nyúl ki a habokba És a hajót a boldogság Szigetére vonja. Nagy fekete vitorlája Leng a szelek szárnyán . . . Mikor kiköt, játszik, mint a Hétszínű szivárvány. Köszöntelek, te szerelem Paradicsomkertje! Tán az égből hulltál alá, Boldogság szigetje! Talán a kék mennyországnak Voltál egy darabja S leszálltál, hogy légy a költő Tündérbirodalma! Virágidat hajnal keltén Angyalok ültették . . . Csillogtak az arany ásók, Rubintos gereblyék. Gyöngyöt szóró locsolóból Harmattal locsolták, Megölelték pázsitodnak Minden kicsi bokrát. Itt zendűlt meg a boldogság Legbűvösebb lantja! Egy-egy angyal rózsaszállal Végig simogatta. Violával, rozmaringgal, Majd meg nefelejcscsel, Pengetgette liliommal, Égő szerelemmel. A csillagok mind kiültek A menny kapujába, Egyre szebben tündököltek A költő dalára. Elhallgat a fiilemile Csattogó zenéje, Elnémul a rezgő nyárfa Csöndes zizegése. Soha, soha ily boldogság! Égig ért a lángja! Beleolvadt örök tűzzel A nap sugarába. Mikor itt a rózsagallyon A bimbó kipattan, Tán még mindig, tán örökké Az ő csókja csattan. Az ő lelke sóhajtoz itt Most is a szellőben, Az ő lelke zeng az ágon Lágyan, epedően. Az ő lelke száll csapongva Virág illatában S bejárja a Lápos völgyét Csalogány dalában. Légy áldott, légy, te szerelem Paradicsomkertje! Te az égből aláhullott Boldogság szigetje! Légy áldott, légy, te mennyország Legszebbik darabja! Ringasson át az ő dala Örökös tavaszba! Pósa Lajos
