Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Kardot rántott s elrohantunk A kozák elébe.J Leesett Petőfi, Leesett lováról, Följaj dúlva látta szivem, Míg karom mészárol. Előre, vitézek! Hulljon piros vérünk! Vértanuság a jutalmunk, Haláluk a bérünk! Akaratom ellen Megmentettél engem, A kelő nap véres lángja Ott égett szememben... És a csatatérre Kimentem az este, Drága hősünk véres testét Mindenütt keresve. Láttam őt a harczban, Mint forog a kardja, Széles fényes arangyűrű Fejét körülfogja. Vértanuk és szentek Fényes glóriája, Te vezess a halottak közt, így akadjak rája! így kerestem őtet E rideg l'magányban, Néma győzők s legyőzöttek Hullahalm az ában. Megforgattam őket, Mindig csak kerestem, Éhes hollók szárnya ütött, Körülfogva engem. Sehol sem találtam, Összetört a bánat, — Ekkor csoda, csoda történt S ilyen szózat támadt:
