Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Megvirrad még, árva népem! A várva várt óra üt! Muskátlis kis ablakodra A boldogság napja süt! Tulipántos ládád kulcsa Fordul a závárban: S a szabadság szent levelét Olvashatod bátran! Büszke fővel emeled föl Az egek boltjára . . . És kitűzöd, mint egy zászlót, Az eke szarvára. Hegyen-völgyön, rónasikon Lengeti a szellő . . . Örömkönnyet sir a Tisza, Bólingat az erdő. Fölsóhajt a barázdákból Őseidnek hamva, Himnusz haliik a sírokból Fölfelé suhanva. . . . Oh, én népem! Látod-e már Szolgaságod végét ? Látod-e már a dicsőség Rád mosolygó képét? Gyere velem! Nem vagyok már Mezők pacsirtája! Hallod, hallod, hogy suhog a Turulmadár szárnya! Kivont karddal, lobogóval Kövesd szárnyam röptét: Tornyosodó felhőkön túl Ott vár az örök lét! Vár az Isten . . . ölébe vesz Balzsamosztó karja . . . Bilincsvágta sok sebedet Mind begyógyitgatja. Rajta, rajta, na a szégyen, Mint tüzes vas, éget, Mert az Isten nem szereti. Csak a szabad népet!» . . . Zúgva zug a turulmadár Viharokon által, Szaggatja a feliegeket Nagy suhogó szárnynyal. Kivont karddal, lobogóval Ront a nép utána: Meg-megharsan győzedelmi, Zengő harsonája. Arany szárnya ki-kicsillan Fekete borúból, Csattogással ráfonódó Villámkoszoruból. Egyre jobban lelkesedve Ront a nép utána . . . Piros tollat, véres tollat Hullat az útjára.
