Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Mit utolszor láttál élő szemeiddel Romhalmaz volt, égő városoknak üszke.

Most palotasorok, szemeidnek hidd el.

A való versenyt fut merész reményiddei S miként a palota, a gunyhó is büszke.

S a porba hullt zászló, mit véreddel festél, Most magasan lobog, egész nemzet védi: Megsokasodtak a régi kor honvédi.

Kit messze kerestél, kit egykor elvesztél,

Itt van körüled, a dicső hon, a régi.

S ezt köszöni e hon kihullott vérednek,

A mi soha nem hull el, élő dalaidnak Szabadság-virági porodból erednek ;

Lelked sugáriból csirái fakadnak,

Dalaid diadal neked egymagádnak.

Sírod csak keressük, de lelked köztünk él ;

Ott leljük lantodnak minden pengésében, Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen:

Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyar szó nem zengett oly szépen.

Mag volt, mit elhintél: erdő lett belőle,

Szabad és egyenlő testvér minden polgár,

E jelszóval haladt nemzeted előre.

E jelszó lángjával égett minden oltár,

Ez a hármas jelszó hirdeti, ki voltál.

E földtekén alig van már más földdarab,

Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják.

De ez az egy haza menhelyül megmarad S újra felzenditi, hogy a népek hallják.

S kövesse erős tett, mit mond szent akarat.

A mig e kicsiny nép, kit magyarnak hinak, Szabadság és emberszeretet őre lesz,

Sok küzdelme lesz: mert ellent sokan vívnak De el nem fog bukni, soha nem csüggedez. Szabadság nemtője mindig mellette lesz.

Nerntö (felragadja a Petőfi-szobor talapzatára fektetett nemzetiszinüzászlót, e fölirattal: «Szabadság, egyenlőség, testvériség» s Petőfi szobra felé nyújtja.)

Ragadd e háromszin zászlót érczkezedbe.

Mely élve emelte, halva is megvédte.

A jövendő várát ezzel te veszed be,

S ha mi ellágyulnánk, te érczszobor, védd te Legyen veled együtt halhatatlan élte.

ftp