Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Egy bujdosó keltőhez, i. Elszakadva szeretett hazádtól. Mint az ág, melly fáról letörött __ E lfutottál idegen hazába S véled szép dalod elköltözött.... Ha elkeltett bujdosóba menned, Hagytad vön’ itt dalteremtö lelked! Elszakadtál szeretett hazádtól, Elköltözött véled az a dal ; Mellynek víg, vagy bánatos zenéjét ügy értette a szegény magyar Ha a végzet elrabolt már innen , Hagyta volna dalod itt az isten! Most szorultunk még csak énekedre, A sors rút táncot járat velünk, S a ki nemzetéhez szólni tudna, Nincs olly költőnk—nincs olly énekünk, Hej mért fogtál, mért ragadtál kardot! Mért lőréd szét tulvilági lantod ! Tán azért vett tőlünk el az isten ? Tán azért meghagyni nem akart, Hogy őseink rejtélyes bűnéért Kétszeressen verje a magyart ? ! Tán azért vett tőlünk el az isten , Hogy vigaszunk se maradjon itten?!... II. Szabad lelked oh mi nagy, teremtő! Mért vert úgy meg, mért veri a teremtő?! Mért kell látnunk szived szenvedését ? S szivedben a számkivetés kését! Mért kell látnunk szived vérét veszni, S abból a dal gyöngyeit csepegni! ?! De ha csepeg nagy szivednek vére ; Miért nem hull hazádnak földére ? ! Mi e gyöngyöt oh mint felragadnók, S fájó keblünk sebeire raknók! Mert e dalgyöngy olly szent balzsam lenne, Mellytől keblünk sebe behegedne ! III. Elképzelgek....S látlak haloványan A borús ég éji viharában.... Látlak messze....más honnak vidékén, A tengerek vihart dörgő szélén ; Mint bolyongasz....s nézed a villámot, Melly a zajos tengerbe levágott!. . . Elmerengek .... és látlak leverve, Kartágónak romjain heverve . . . Elmerengek sebes szárnyon szállva,
