Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
1899. julius 30. "•■jW*“*'""' • ’‘** cllnnepre viradtunk. . . (gyász ünnepe ez is, DHert nincs a magyarnak más ünnepe immár. Jjég társ mivelünk a 6orus DZemezis, 9Keg-megtöri térdünk egy-egy Honi simái J[ műit, a dicsőség mind arra vaió, Jdogy sírva 6oruijunk emlékezetünkre. Szóikat diadairói kürt, tárogató : (győzelmi torunkkoz más, nem mi üiünk (e. Volt egy, ki nemesö volt, mint mind mi magunk, lengett szerelemről, mint fülemüle zengket. (gúnyostora vágd rút, renyke kádunk’; Ss Rirdete (ángzón szent Ronfi szerelmet. Jjönyezve tekintünk Erdélyre ma-nap. Szent s drága Segesvárit nekünk siri Raima. Jdozzája Rasonló nincs a nap alatt; ZBár száz Regedős kel utána ma dalra. őzren seregeinek most sírja felé, DDíely6ől a szaßadsdg láng-oszlopa nő ki. Diem Ral meg a költő, siröól tör elé . . . őfentartja Rónát da(6an is örökre ZPetőfi. Száz tarka virág van a rétnek ölén ; Jf össünk koszorúkat sírjára serényen. S munkás kezeinket imára tevén, Zengjük, Rogy a Ron örök életet éljen. Pólyik Imre. xfítfHrf I tutiké //ff 1 *V ■
