Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Petőfi.

(Halála évfordulóján.)-•*' i

Eltűnt, mint a hajnalcsillag,

Ragyogás közt, csaták zaján,

Amikor még hangzott e dal :

„Tied vagyok, tied hazám I“

Nem bántja már a gondolat;

„Ágyban, párnák közt halni meg*,

És nem dörgi édes ajka:

„Trombita harsog, dob peregi*

1

Nincs, már többé, aki z^ye,;

»Ébred a nép, reszkessetek !<

Nincs, akitől féljenek a „Gyáva faj, a törpe lelkek!* . . .

Megdicsőűlt fénycsillagunk Nem feled a magyar soha 1 Rád gondol, majd ha újra zeng : „Talpra rn.'gyar, hí a haza!“

XI.

Petőfit szeretem, Petőfit imádom! ö az én szerelmem, gyönyörű világom I Honra szállt szerelme az én szivem vágya,

Szabadságszerelme az én lelkem álma !

v

Ő tanított engem a hazáért élni,

Múltért megbűnhődött szebb jövőt remélni, ő , a szabadságért szerelmet áldozó,

K.0 onákat tépő dicső álmodozó!

Zengd el hát Petőfim még egyszer azt a dalt, Azt a dalt, azt a dalt, azt a »Talpra

[magyart«.

Légy lánoátosörgető népednek lantosa,

A megváltó Isten büntető pallosa!

Hollósl Sándor.