Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Elzengted lantod ihletett szavával,

Hogy a halál a csatasikon ér.

HoÍ a szabadság küzd a zsarnoksággal Es a szabadságé lesz a babér . . .

Te ott haltál meg ám győzött a zsaruok, A szabadság és te is elveszel.

Talán azért vesztél el a csatában,

Mert szabadság nélkül nem ólhetél!

Es üstökös valál a magyar égen,

Mely a mélyből egyszerre tört elő Es úgy ragyogtál lelked fenségében, Ahogyan még soha magyar költő. Miként az üstökös, úgy jöttél hozzánk Es úgy mentél el, mint az üstökös.

Nem tudja senki: sírod merre fekszik, Hol alszik a nagy költő és hős?

Tán itt alszol, a hon szentelt földében, Amelyről olyan szépen zengettél?

Talán Szibéria örök jegében,

Ahol még a nap is csak halni kél?

De légy bár itt honodban eltemetve, Vagy födjön el a zord észak hava:

Te élni fogsz minden magyar szivébe,

S örökkön él költészeted szava.

Lantos.