Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
340 bántál velem szépen, mintha szánakoztál volna rajtam, hogy mindnyájan gyűlölnek, utálnak ; hanem azért, mert jól esett, hogy tetszettél nekem ; mert hiú vagy, még hiúbb mint a többi leány. És én olyan vak bolond voltam! nem vettem észre, hogy nyájaskodásod csak hiúság; nem sejtettem, hogy egykor kinevetsz. Azt mondom még egyszer, hogy büntessen meg az fsten! — Én pedig még egyszer köszönöm, Márton gazda, köszö'nöm az áldást. Különben ne essék kétségbe, hogy nekem nem kell, hisz van még elég leány a faluban... ott a fakó leány, kérje meg azt, összeillenek. Ezt mondta Julcsa gúnyosan, s benn termett az udvaron, és a kis ajtót bezárta maga után. Csigolya Marczi a haját tépte bujában és ^ dühében és szégyenében. Majd meg [örült. Vég- |w re összeszedte magát és oda okoskodta a dolgot, hogy nagy ostobaság egy haszontalan leány miatt igy elkinlódni, nagyot kaczagott, hazament, lefeküdt, és olyat aludt, hogy ... azaz, nem aludt biz ö, hanem egész éjszaka hánykolódott, hogy majd leszakadt az ágy alatta. Csak akart aludni.
