Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

*

estét kivánt neki', 8 pedig azt mondta J hogy adjon Isten; ezzel elhallgattak mind a ketten, s a leány elkezdett megint dorombozni. Végre beleunt a dorombozásba s igy szólította meg a hallgató legényt:

— Ugyan mért nem beszél már valamit, Márton?

— Hát mit beszéljek? kérdezte ez.

— Akármit, csak ne álljon itt szó nélkül, mint a köszent ...

— Mikor én a nótádat hallgatom.

— No bizony, van is. 3zen mit hallani, hiszen nem is tudok hozzá, aztán meg a dorombom is rósz már.

— Ne hidd te azt, Julcsa, mert te tudsz is hozzá, a dorombod is jó. Pöngesdcsak, szebben szól, mint Gyüngyö Gazsi hegedűje, pedig Gazsi ugyancsak rátermett ám a muzsikára; olyan czigány, hogy párját kell keresni. Pöngesd már az isten áldjon meg.

— Elég volt ebből ennyi, most magán a sor, Máson , beszéljen.

— Beszélnék ám, ha tudnék.

— Ha tudna? hiszen máskor annyit ösz- szedarál, hogy alig éri végét.

231

i